AZ ÉLETÜNK, ÁLLANDÓ ADVENT

     Élünk és meghalunk – ez persze nem volna tragédia, hiszen eddig még mindenki "túlélte" – ám, a dolog ennél sokkal ijesztőbb! A földi életpálya elhagyása után, meg kell jelennünk az Úr színe előtt, és be kell mutatnunk a ránk bízott talentumokat! És bizony az számít, hogy ki "mit tett le az asztalra", ráadásul nem is feltétlen "időarányosan"!

     Nehéz helyzetben vagyunk tehát sokan, hiszen az élet egyre csak suhan az Idő vonatán, oly sebesen, hogy megeshet, hogy észre sem vesszük a nem várt végállomást!

     Nem rég volt Karácsony és most megint itt az Advent. Az egyik várakozásból lépünk a másikba, lépünk, amíg léphetünk! De biztonságosak-e a lépteink? El tudnánk-e számolni a kapott kegyelmekkel, vagy a számtalan jóra való indíttatás is elrobogott mellettünk megvalósítatlanul, mint az Idő?

     Na, testvéreim az Úrban! Most, hogy olvassátok ezt a posztot, számoljatok azzal, hogy ebben az adott pillanatban kezdődött el életetek hátralevő része! Tartasatok tehát bűnbánatot, éljetek a Bűnbocsánat Szentségével és mindenek felett tegyétek a jót áldozatosan, hogy ne kelljen feszengenetek a be nem fektetett "talentummal" (Mt 25,14-30)

     Kegyelmekben és megvalósított jóságban bővelkedő Adventet kívánok Mindannyiotoknak!

Hozzászólások

#1    2014.11.30.   15:07:55   __

A sokat hallott mondat jut most eszembe a soraidról, úgy emlékszem Gandhi mondta:
"Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod!" -bölcs gondolat.