Tiszta Forrás
2019. december 15.   
Névnap: Valér, Detre

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Napi intelem: • • • Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok! • Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára! • A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat. • Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint. • Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. • A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár. (Bölcsességek könyve 6.1-6) • • •

Jelen van

0 felhasználó
55 látogató

Látogatások

- ma: 340
- tegnap: 1278
2015.11.02. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Halottak napján

Halottak napján

   

 

         Zelenka Brigitta

       Halottak napján

 

 

 

 

 

Gyűlnek, egyre gyűlnek a gyertyák,

sercen a gyufa, lobban a láng,

kint szél kavarja az őszi avart,

s én magamban elmondok egy imát:

"meglett a Te akaratod, Uram

de bocsásd meg a mi vétkeinket",

mormolom magamban,

miközben repül a gondolat,

hogy kifeszüljön valahol

a Kárpátok alatt...

 

Dobbannak fülemben az ismerős léptek,

Apám lendülettel belép,

s én repülnék nyakába, mint kisdiák,

ki téli szünetre hazatért,

itt vannak mind: sürgölődik Anyám,

testvérem cincogva hegedül,

Nagyanyám is becsoszog, és lassan,

szótlanul a kályha mellé ül.

 

Sorjáznak mind lelkem csendjében,

gyöngyházfényben, kiket szerettem nagyon,

s a régi ház, utcánk, szülőfalu,

patakon a súgók és a vízimalom...

 

Sok kicsi láng lobban az ősi vár alján,

béke és csend honol az áldott rögökön,

kósza gondolatként a nagy végtelenség

odarepít engem is örökre-örökkön.

 

Bielefeld, 2012. november 2.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás