Tiszta Forrás
2018. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 585
- tegnap: 1035
2015.11.20. 00:30 JóB
Hozzászólások: 0

Kegyetlenség és Kegyelem

Kegyetlenség és Kegyelem

Református testvéreink Istentiszteleteiket minden alkalommal ezzel a mondattal kezdik: „Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!”

Pál apostol ezt írja: „elég nékem a Te kegyelmed, Uram!”

Egy szép katolikus népének így kezdődik: „Kegyességgel nézz ránk, édes Istenünk …”

A büntetőjogban is ismert fogalom a kegyelem, bár teljesen eltérő értelme van, mint a szakrális értelemben használatos kegyelemnek. Pál apostol pere ismert: az ellene felhozott vádakat rendre megcáfolta, és a császárhoz fellebbezett. Halálos ítélet esetén a császár - mint a legfelső bírói hatalom gyakorlója – jogosult volt a halálra ítéltnek kegyelmet adni. Ez a joggyakorlat a későbbi korokban is megmaradt, sőt napjainkban is él.

 

A kegyelem gyakorlása az évszázadok során mindig a legfelső hatalom birtokosainak a kiváltsága volt. Egy abszolút hatalommal rendelkező uralkodó (császár, király, diktátor) kénye-kedve szerint bánhatott az alattvalóival, a leigázott népekkel, hiszen ő volt a legfőbb törvényhozó, és végrehajtó hatalom egyszemélyű birtokosa. Az általa kiépített rendszer nem a szereteten, ill. a kölcsönös előnyökön alapult, hanem az erőszakon, az elnyomáson. A fegyverek, a hadsereg biztosította az uralkodáshoz szükséges feltételeket.

 

Egy anekdota szerint egy ízben a római birodalom hadiflottája elfogott egy kalózhajót a Földközi tengeren. A kalózhajó kapitányát a római flotta vezérhajóján tartózkodó császár elé vezették. A császár így szólt a kalózhoz: a tengeren garázdálkodtál, te kalóz. Loptál, raboltál, fosztogattál, gyilkoltál: méltó vagy a halálra.

A kalózkapitány így válaszolt: engem kalóznak, rablónak nevezel, magadat pedig császárnak hívod, pedig ugyanazt teszed, mint én. Nekem csak egy hajóm van, neked pedig száz. Ha nekem lenne száz hajóm, neked pedig egy, akkor engem hívnának császárnak, téged pedig rablónak.

Mély igazságtartalma van ennek a történetnek. A Bánk bánban Tiborc így panaszkodik: „És aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.”

 

Világunk „császárai” ugyanúgy viselkednek, mint a római birodalom „nérójai”, az újkori világ „sztalinjai”, vagy „maocetungjai”. Istennek képzelik magukat, monumentális szobrokat, festményeket készíttetnek magukról, és arra kényszerítik a megfélemlített alattvalókat, hogy istenként imádják őket. Ebből következik, hogy nem tűrnek meg maguk mellett más Istent. Ezért üldözik tűzzel-vassal a keresztényeket, ezért jelent problémát Európában, és a világ más részén is a kereszténység. Ezért telepítik be Európába – minden hatályos törvényt, és jogszabályt felrúgva – a muzulmán tömegeket.

Brutális, sátáni kegyetlenséggel gyilkolnak a háborúba taszított Szíriában, Irakban, Afganisztánban, fekete Afrikában, és a világ keresztények lakta nagyvárosaiban.

A Sátán ismérvei ezek: kegyetlenség, gátlástalanság, hazugság, álnokság, képmutatás. A Sátán, és kiszolgálói Isten, és az ember ádáz ellenségei. Hazudnak reggel, délben, este, és cinikus módon még dicsekszenek is vele. Hatalmuk nem valódi hatalom, hiszen erőszakkal tudják csak fenntartani. Nincs legitimitásuk, az általuk irányított embereket, népeket, nemzeteket gátlástalanul kizsákmányolják. Bukásuk elkerülhetetlen.

Hasonlítanak a Jézus korabeli farizeusokhoz, akik nem ismerték fel az idők jeleit, akiket Jézus vakoknak nevez. Akik Isten házát, a szent, szakrális helyet is harsány üzletelésre használják. Nem az Isten szándéka szerint élnek, vallásosságuk csak külsőségekben nyilvánul meg, de lelkük a „meszelt sírokhoz” hasonlít. Jézus mélységesen elítéli őket: „nem mentek be az Isten Országába!” Döbbenetes szavak ezek. Meg kellene hallani a hazugságban élő, örökségüket egy tál lencséért eladó mai farizeusoknak is Jézus figyelmeztetését.

 

Nemrég olvashattuk az Evangélium Zakeusról szóló szakaszát. A megvetett adószedő, a rómaiak hűséges kiszolgálója, saját népének meglopója különös dolgot cselekszik. Nem törődve azzal, hogy kinevetik, fára mászik, hogy láthassa azt, akit a Messiásnak mondanak. Meglátja, és felnyílik a szeme. A farizeusi vakság egy szempillantás alatt megszűnik, és a megvetett, bűnös ember új életre ébred. Ugyanez történik Lévivel, a vámossal, és Saullal, a keresztények legádázabb ellenségével is.

 

Hogyan lehetséges mindez? Egyetlen módon: Isten ingyenes kegyelméből! Abból a kegyelemből, ami Isten szeretete révén – mint a villámcsapás – egyik pillanatról a másikra végigszáguld a bűnös ember zsigerein.

 

Isten tegnap is, ma is, és holnap is ugyanaz. Jézus Krisztus nemcsak a korabeli Palesztinában, az ókori Jeruzsálemben volt jelen, hanem jelen van most is. Jelen van Szíriában, jelen van Párizsban, és jelen van mindenki szívében, aki befogadja Őt. Nem erőszakkal nyomul, mint a pénzzel megvett, háttérből irányított tömeg, és nem fegyverrel, mint a terroristák. Csak oda megy be, ahol befogadják: ott gyógyít ma is, és kegyelme kiárad a tiszta lelkű, szerető szívű emberekre. Ahonnan kiűzik, ott a gonosz ver tanyát. Ott eluralkodik a gyűlölet, a rendet felváltja a káosz, félelem, és a rettegés lesz úrrá az embereken.

 

Jézus, a Mindenható Isten egyszülött fia, aki megtestesült, emberré lett azért, hogy a bűnös emberiséget megváltsa, újra vissza fog jönni. Visszajön ítélni élőket és holtakat. Ennek a világnak vége lesz, de az Ő Országának soha nem lesz vége. Aki hisz Őbenne, ismerősként, szerető barátként fog Vele találkozni. Nincs tehát semmi félnivalója annak, aki Isten szeretetét már ezen a földön magában hordozza. Azoknak, akik Istent kiűzték az életükből, - Európából, Szíriából, Párizsból – meg kell jelenniük az ítélet napján Isten színe előtt, és számot kell adni tetteikről.

 

Soha nem késő megtérni: ezt tette Lévi, a vámos, ezt tette Zakeus, az adószedő, ezt tette Saul, a keresztények üldözője, és ezt tette a jobb lator, a halálra ítélt bűnöző élete utolsó órájában.

Ezt kell tennie mindenkinek, üljön bár a Capitolium bársonyszékében, az Európa Parlament elnöki székében, a Bundestag üléstermében, egy bank vezérigazgatói székében, legyen bár utcaseprő Bagdad, vagy Párizs külvárosában, vagy akár Nobel-díjas tudós egy jól felszerelt laboratóriumban.

 

Ha eljön az Úr ismét, senkit ne kelljen elutasítania a terített asztaltól, amit az Ő Országában készített minden ember számára.

Isten kegyelméből szabad akarattal rendelkező emberek vagyunk mindnyájan.

A választás csak rajtunk múlik.

 

A.D.2014.11.20.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás