Isten pénze

Charles Dickens Karácsonyi ének című művének musical változatát nagy sikerrel játszották, és játsszák ma is a magyar színházak. A Dickens mű feldolgozott színpadi változata az Isten pénze címet kapta. Találóbb címet nem is kaphatott volna ez a darab.

A történet rajzfilm változatát (Krisztina szerkesztőnk jóvoltából) 2015. december 24-én 15 órától láthatják a kedves olvasók a weboldalon. A film minősége, és a látvány messze elmarad az élő színházi előadástól, de nem is ez a lényeg. A lényeg a mondanivaló, ami Dickens korában megérintette az embereket, és megérinti ma is.

A pénz az emberiség történetének egyik legmeghatározóbb eleme. Hatása oly nagy, hogy nemcsak a köznapi élet része, hanem művészi alkotások ihletője is. Nem csak egyszerű fizetőeszköz, hanem szimbolikus értelmet és jelentést is hordoz magában. Az Ó- és Újszövetség történeteiben, példázataiban is gyakran szerepel, túlmutatva eredeti jelentésén.

Dickens elementáris erővel mutatja be a korabeli Anglia pénz által differenciált társadalmi rétegeinek az életét. Egy önző, zsugori bankár szemszögéből ábrázolja a kettészakadt társadalmat. Az élet perifériáján tengődő kizsákmányoltak nyomorát, és a pénz mindenhatóságában hívő felső réteg könyörtelenségét.

Művének első lapjain így mutatja be a főszereplőt:

De ha arról volt szó, hogy valakit, akit körme közé kaparintott, megkopasszon, akkor Scrooge nem ismert kíméletet. Az üzletfelet megzsarolni, kiforgatni, térdre kényszeríteni, utolsó cseppig kipréselni, ehhez valóban pompásan értett a vén bűnös! Kemény és éles volt, mint a nyers kavics, amiből semmiféle acél nem képes kicsikarni a nemesebb érzésnek egyetlen szikráját sem. Titokzatos, zárkózott és magános volt, mint egy osztriga. A lényéből áradó hidegség megfagyasztotta arcvonásait, barázdákat szántott bőrébe, kivörösítette szemhéjait és kékre festette keskeny száját, amit ha szóra nyitott, nyekergő, visszataszító hang hagyta el ajkát. Haja, szemöldöke és borostás álla is fagyos-deres volt. Ezt a fagyos klímát mindenüvé magával vitte. Kutya-hideg áradt szét boltjában és a karácsonyeste sem volt képes őt magát és környezetét egy fokkal sem felmelegíteni. Hőség és fagy hidegen hagyták. A kánikula sem tudta felhevíteni, a zimankó se vacogtatta meg. Nem volt szélvihar, ami fagyosabb lett volna, s a szakadatlanul zuhogó eső sem volt kérlelhetetlenebb nála. Jégverés, égiháború, zúzmara, dér, hóvihar, mintha csak jelzői lettek volna fanyar egyéniségének. Az elemek megnyilvánulásai közül legfeljebb a jótékony tavaszi esővel nem lehetett őt vonatkozásba hozni, hiszen Scrooge bármi volt inkább, mint jótékony. Magános sétáin senki sem állította meg, senki sem mondta: - Hogy van, kedves Scrooge? Nem látogatna meg egyszer? - Még a koldusok is messze elkerülték és nem akadt gyermek, aki megkockáztatta volna, hogy: - Bácsi, kérem, hány óra van? - kérdéssel útját állja. Soha életében nem történt Scrooge-al, hogy férfi vagy asszony megkérdezte volna, merre van ez, vagy az az utca vagy tér. Még a vak koldus kutyája is dühösen mordult rá, ha megpillantotta, mintha csak azt mondta volna: "Világtalan gazdám, az örök sötétségnél is rosszabb ez a sötét tekintet!"

Dickens műve örök érvényű. A korok, társadalmi berendezkedések változnak, de az alapvető emberi karakterek ugyanazok maradnak.

Az idő, és a tér (Einstein óta tudjuk) relatív. Ezt már Dickens is tudta: művében az időben, és térben különböző eseményeket egymás mellé állítja. A fizikai történések, és a lélek mélyének képei egymás mellé vetítődnek. A mindennapok valósága és a túlvilág valósága eggyé válik a főszereplő Scrooge életében.

A pénz önmagában értéktelen. A történelem során a pénz eredeti értékét az anyaga adta: vagy aranyból, vagy ezüstből készítették. Ez az önmagában holt érték az emberi, társadalmi, gazdasági kapcsolatok szövevényes rendszerében kelt életre. Kezdetben arra használták, amire való: egy adott cél elérésének az eszköze volt. Egyszerű eszköz, és nem több. Az egyre féktelenebb emberi kapzsiság megváltoztatta ezt a funkciót: a pénz lett maga a cél.

Így van ez Scrooge életében is. Uzsorakamatra ad kölcsönt. Precíz nyilvántartást vezet a bevételeiről. Élete sivár, gondolatvilága sekélyes, a pénz körül forog minden. A pénzével irányított környezetét kíméletlenül kihasználja. Nem szeretik az emberek, ő sem szeret senkit. A Karácsony neki ellenszenves, számára a szeretet üzleti szempontból nem értelmezhető fogalom.

A történetben eddig nincs semmi szokatlan, semmi meglepő. Szokványos forgatókönyv: ma is így működik a világ, ugyanezek a karakterek figyelhetőek meg a Földnek nevezett bolygó immár globalizált színpadán.

A nagy nemzetközi pénzintézetek virtuális széfjeiben egyre csak gyűlik a világ szegényeitől kisajtolt uzsorakamat. A kamatos-kamattal nyújtott – soha le nem járó – hitelek feltétele a nyugdíjak csökkentése, a szegények még szegényebbé tétele. A Gonosz lélek pénze ez.

Mennyire más a szegény özvegyasszony két fillérje, amit a jeruzsálemi templom perselyébe dobott. Értéke messze alatta van a látványosan adakozó gazdag farizeusok adományának, de Isten (aki személyesen van jelen) mégis többre értékeli. A szeretet pénze ez: az Isten iránti feltétlen hűség, a hit megnyilvánulása. Isten pénze.

A Dickens történet váratlan fordulatot vesz: a szokványosan zajló hétköznapokba belép a túlvilág. Scrooge életébe berobban volt üzlettársa, a régen meghalt Marley. A kőszívű bankár egyik pillanatról a másikra szembesül a Pokollal. Az a néző benyomása, mintha Scrooge saját lelkiismerete kelt volna önálló életre. Ez a gyötrő vízió, ami immár valóságosan is jelen van Scrooge életében, rádöbbenti a maga választotta élet végzetes kudarcára.

Átéli élete elmúlt karácsonyait. Átéli szeretetlensége minden gyötrelmét, s döbbenten tapasztalja meg annak következményeit. Vagyona a gonoszok martalékává válik, ugyanúgy, ahogyan ő maga is. Környezete megkönnyebbül. Senki nem sajnálja: egy ember érez csak részvétet iránta. Egy alkalmazottja, akit megalázott, megkárosított, akinek a családi életét megkeserítette.

Itt véget is érhetne ez a szomorú történet. Az a történet, ami napjainkban is így játszódik. Az a kilátástalanság, amelyből látszólag nincs kiút, az a reménytelenség, ami látszólag tragédiával végződik.

De a történetnek még nincs vége: az idő kerekét Valaki visszaforgatja. Valaki, aki láthatatlanul végig jelen van a műben. Scrooge élete gyökeresen megváltozik: megérinti a Szeretet.

Pénzét szétosztja a szegények között: ezt a pénzt már nem a sajátjaként kezeli, úgy nevezi, hogy Isten pénze.

A történet ma is játszódik: Isten eljön közénk. Valóságosan: a szeretet testet ölt. Karácsonykor ez a Szeretet érinti meg a lelkeket. A lélek sötét árnyai eltűnnek a Szeretet világosságában. Isten pénze a szeretet gazdagsága: egy ember számára ez a legnagyobb érték itt a földön, és odaát, a Mennyek Országában is.

Archívum