Tiszta Forrás
2018. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
18 látogató

Látogatások

- ma: 597
- tegnap: 1035
2017.12.03. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Adventi gondolatok

Adventi gondolatok

Minden kezdet nehéz– mondja joggal a közmondás. Most, Advent kezdetén az Egyház új évet kezd. Ez nem esik egybe a Gergely naptár szerinti évfordulóval, de mégis sorsfordító esemény kezdetét jelzi.

A várakozás időszakában élünk: várunk valakit, akiről egy csendes názáreti házban egy fiatal szűznek Isten angyala adott hírt – jó hírt. Ez a hír, a jó hír (az Evangéliumot sok nyelvben a mai napig így nevezik!) nemcsak az engedelmes szűz, Mária számára volt fontos, hanem az akkori, és mai világ számára is.

Mit is jelent ez? Isten küldötte, Gábriel arkangyal jelent meg Máriánál, és így köszöntötte: Üdvözlégy Mária! Az angyal, Isten személyes küldötte köszönt Máriának, az egyszerű, szerény és szegény földi halandónak. Úgy, mintha Isten személyesen köszönt volna. Megfejthetetlen misztérium ez. Isten kiválaszt egy egyszerű leányt, köszönti és megkérdezi tőle, hogy méhébe fogadná-e szent Fiát, a harmadik isteni személyt. Mária igen felelete után mintegy beemeli ezt a fiatal názáreti leányt a Szentháromság közösségébe. Jézus születése, Isten Fiának megtestesülése új értelmet ad a családnak, a bűnös ember ismét visszanyeri Istengyermeki dicsőségét.

 

Ha egy fiatal házaspár tudomást szerez arról, hogy gyermekük fog születni, alapvetően megváltozik az életük. Elkövetkezik életükben az adventi időszak, a várakozás ideje. Öröm, és békesség költözik a házba, a házaspár életében új fejezet kezdődik. A készület ideje ez: meg kell venni az érkező jövevény számára a létéhez szükséges dolgokat. Kiságyat, kisruhát, pelenkát, fürdető eszközöket, és még sok mást. A külvilág eseményei, történései elhalványulnak, a szülők, nagyszülők csak az anyuka méhében fejlődő kis csemetére összpontosítanak.

 

Napjainkban egyre intenzívebbé válnak a család elleni támadások. A szeretetben élő család ma is a társadalom, a nemzet alapvető összetartó ereje. Nélküle gyökértelenné válik az ember, a nemzet tartópillérei meginognak. Család nélkül az emberi lét az ösztönök szintjére süllyed.

 

Advent van. Várakozunk a karácsony estére. Várjuk, hogy régen látott gyermekeinkkel, szüleinkkel, rokonainkkal, barátainkkal ismét együtt lehessünk Karácsony estén, a terített asztalnál.

Mindent gondosan előkészítünk, megszervezünk, hogy méltó módon fogadhassuk rég nem látott szeretteinket.  A távolságokat leküzdve eljönnek rokonaink, barátaink, családtagjaink Angliából, Németországból, Ausztriából, Amerikából, Kanadából, Ausztráliából, és a világ minden részéről. Erre készülünk egész évben: a szeretet megható ünnepére, mikor olyanokká válunk, mint egy önfeledten örülő kisgyerek.

 

Advent van. Nemsokára eljön közénk Isten egyszülött Fia, aki maga a szeretet. Aki képes megbocsátani minden vétkünket, aki képes meggyógyítani a betegeket, aki képes reményt adni a csüggedőknek és szomorkodóknak, akinek a szeretete a szívek-lelkek legmélyére hatol.

 

Advent van. Isten Fia ma is eljön. Ellátogat a magányos öregek szerényen berendezett házikóiba, a fiatalok gyermekzsivajtól hangos szobáiba, a nincstelenek, hajléktalanok, szükséget szenvedők összetákolt kuckóiba.

 

A próféta előre megjövendölte, hogy eljön egyszer Emmanuel.

A jövendölés beteljesedett: velünk az Isten! Ma is, holnap is, és velünk marad a világ végezetéig.

Csak Ő szeretete teremtheti meg lelkünk békességét, Európa és a világ békességét. Isten Fia eljött kétezer évvel ezelőtt, hogy magára vegye a megtévedt ember bűneit, és megmutassa számára az üdvösségre vezető utat. De újra eljön – dicsőségben – hogy ítéletet mondjon a világ felett.

 

Ismerjük fel a jelenlétét, aki megváltott minket bűneinkből, önmagát adta értünk, mert „… úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

 

Advent van. Várakozunk: várakozunk Isten egyszülött Fiára, és várakozunk az Örök Életre.

 

A.D.2017.12.03.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás