Tiszta Forrás
2021. március 02.   
Névnap: Lujza, Ágnes

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 49 ~ ~ ~ ~ Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. ~ ~ Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. ~ ~ Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. ~ ~ Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: ˝Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.˝ ~ ~ Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. ~ ~ ˝Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. ~ ~ Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. ~ ~ Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. ~ ~ Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. ~ ~ Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. ~ ~ Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? ~ ~ Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.˝ ~ ~ A bűnöshöz azonban így szól az Isten: ˝Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? ~ ~ Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. ~ ~ Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. ~ ~ Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. ~ ~ Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. ~ ~ Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. ~ ~ Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. ~ ~ Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! ~ ~ Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.˝ ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
13 látogató

Látogatások

- ma: 92
- tegnap: 140
2018.12.30. 18:45 JóB
Hozzászólások: 0

A család szentsége

A család szentsége

Válságban vagyunk, válságban van a család – halljuk nap, mint nap. Politikai, gazdasági, társadalmi, pénzügyi, ökológiai, stb. válságról cikkeznek a sajtóban, elemzik a rádióban, tv.-ben különböző szintű fórumokon.

Egy szóval összefoglalva: válságban van a világ. De miért is?

 

Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtette meg az embert. Nemcsak megteremtette, hanem bőkezűen gondoskodott is róla. Ugyanúgy, ahogy egy szerető családban az édesanya és édesapa gondoskodik a megszületett gyermekéről.

Jézus nem látványosan – hatalma és ereje hangoztatásával, angyalok seregével kísérve – szállt le a földre, hanem egy egyszerű, hétköznapi családban született. Születésével a szó szoros értelemben megszentelte a családot. A Szent család kifejezést Jézus földi családjára vonatkoztatjuk, de maga a család is szent. A házasság is szent (Egyházunk egyik szentsége). Jézus a legelső csodáját Kána városában, egy menyegzőn tette.

A család szeretetközösség: az Istennel, és legközvetlenebb embertársainkkal való közösség színtere. A kisgyermek a családban tapasztalja meg először a gondoskodó szeretetet. A családban hall először Istenről. A családban tanul meg imádkozni. A családban tanulja meg a viselkedési szabályokat: itt tanulja meg, mi a tisztesség, mi a becsület, mi a hit, és mi a szeretet.

A család minden tagja más, és más. Eltérő a családtagok neme, eltérő az életkoruk, a vérmérsékletük, és eltérő a családban betöltött szerepük is. Itt lehet megtanulni a kölcsönös tiszteletet, az egymás iránti megértés, megbecsülés alapjait, a napjainkban oly sokat hangoztatott toleranciát. A család jelenti a biztonságot, a meleg fészket.

 

A karácsonyi időszak evangéliumi olvasmányait olvasva feltűnik, hogy a családnak, a gyermeknek, a gyermekáldásnak szakrális jelentése, jelentősége van. Az ószövetség népe Isten büntetésének vélte, ha a családban nem született gyermek. A szégyen bélyegét hordozta az az asszony, a ki gyermek nélkül érte meg az idős kort. A gyermek Isten áldása volt (mint ahogyan azt nyelvünk olyan szépen kifejezi). Gondoljunk csak Ábrahám feleségére, Sárára, a templomban a gyermekáldásért oly buzgón imádkozó Annára, Sámuel anyjára, akinek fiából próféta lett, vagy Zakariás feleségére, Erzsébetre, akinek a szülötte lett a Messiás előfutára.

 

A család volt az Istennel kötött szövetség őrzője. A családi tűzhely melegének forrása maga Isten. Ha egy szobában a hideg téli napokon kialszik a meleget adó kályha tüze, hamar lehűl minden. Táplálni kell a tüzet, miként a szeretet testet-lelket melengető tüzét is táplálni kell.

 

Válságban van a család: azért, mert maga az ember van válságban. Kialudt a tűz, dermesztő hideg járja át a lelkeket. A szeretet forrását, Istent, és az Ő földre született Fiát kiűzte az ember az életéből. Kiűzi az iskolákból, kiűzi a családból, kiűzi az otthonából, kiűzi a társadalomból.

Hangzatos szlogenekkel etetik a média-bálványt istenítő tömegeket: önmegvalósítás, egyéni szabadságjogok, demokrácia, tolerancia, stb. A probléma csak az, hogy mindezeket nem a családra, az Isten által teremtett törvényes rendre vonatkoztatják. A fogalmakat eredeti jelentésükből kiforgatva próbálják ráerőltetni a normálisan gondolkodó többségre. A minta már nem a család. A követendő példa nem a szeretetet, békét sugárzó családi élet. A szingli élet, az azonos neműek „családként” történő elismerése, a zsidó-keresztény gyökerű kultúrák leértékelése, felváltása az un. multikulturális társadalmakra egy család, és emberellenes világ képét vetíti elénk.

 

Az Isten nélküli élet, az Isten nélküli társadalom nem tartható fenn hosszú távon. Ha megszűnik a család, megszűnnek az emberré válás alapvető feltételei. Az ember nevelés híján elveszti azt a legfőbb tulajdonságát, ami miatt embernek nevezik, ami megkülönbözteti egy fejlett gerinces állattól. Ennek jelei már mutatkoznak világunkban.

Ahonnan Istent kiűzik, oda a Gonosz lélek költözik be. Ott béke helyett háború lesz, a szeretetet felváltja a gyűlölet, a tisztességet a tisztességtelenség, az önzetlenséget az önzés, a rendet a káosz.

 

A család szent: maga Isten tette azzá. Minden családellenes megnyilvánulás Isten elleni támadás, melynek hátterében a Sátán áll. A keresztény kultúra, a keresztény hit, az Egyház védelme a család védelmét is jelenti. Istent csak úgy lehet hitelesen szolgálni, ha Evangéliumát szó szerint értelmezzük. A keresztény értékek védelme minden megkeresztelt ember alapvető kötelessége. Jézus azért jött ebbe a sötét világba, hogy világosságot hozzon, és ezt a világosságot vigyék el a tanítványai a világ minden népéhez. A karácsonyi gyertyák azért vannak, hogy világítsanak, nem pedig azért, hogy a „tolerancia” jegyében, mások „érzékenységének” Ős-kígyó módjára történő sziszegésével eltávolítsák azokat.

 

Isten a világ teremtője és mindenható Ura. Öröktől fogva az, és örökké az marad. Ebben a teremtett világban, földi zarándokutunkat járva meg kell őrizni hitünket, értékeinket, emberségünket minden körülmények között.

 

A.D.2015.12.27.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás