Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl ○ Légy híve, oh magyar; ○ Bölcsőd az s majdan sírod is, ○ mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl ○ Nincsen számodra hely; ○ Áldjon vagy verjen sors keze: ○ Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor ○ Apáid vére folyt; ○ Ez, melyhez minden szent nevet ○ Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős ○ Árpádnak hadai; ○ Itt törtek össze rabigát ○ Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák ○ Véres zászlóidat ○ S elhulltanak legjobbjaink ○ A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, ○ Oly sok viszály után, ○ Megfogyva bár, de törve nem, ○ Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! ○ Hozzád bátran kiált: ○ „Egy ezredévi szenvedés ○ Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív ○ Hiába onta vért, ○ S keservben annyi hű kebel ○ Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő ○ És oly szent akarat ○ Hiába sorvadozzanak ○ Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog ○ Egy jobb kor, mely után ○ Buzgó imádság epedez ○ Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, ○ A nagyszerű halál, ○ Hol a temetkezés fölött ○ Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, ○ Népek veszik körűl, ○ S az ember millióinak ○ Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl ○ Hazádnak, oh magyar; ○ Ez éltetőd, s ha elbukál, ○ Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl ○ Nincsen számodra hely; ○ Áldjon vagy verjen sors keze: ○ Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~