Tiszta Forrás
2022. december 01.   
Névnap: Elza, Natália

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl ○ Légy híve, oh magyar; ○ Bölcsőd az s majdan sírod is, ○ mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl ○ Nincsen számodra hely; ○ Áldjon vagy verjen sors keze: ○ Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor ○ Apáid vére folyt; ○ Ez, melyhez minden szent nevet ○ Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős ○ Árpádnak hadai; ○ Itt törtek össze rabigát ○ Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák ○ Véres zászlóidat ○ S elhulltanak legjobbjaink ○ A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, ○ Oly sok viszály után, ○ Megfogyva bár, de törve nem, ○ Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! ○ Hozzád bátran kiált: ○ „Egy ezredévi szenvedés ○ Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív ○ Hiába onta vért, ○ S keservben annyi hű kebel ○ Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő ○ És oly szent akarat ○ Hiába sorvadozzanak ○ Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog ○ Egy jobb kor, mely után ○ Buzgó imádság epedez ○ Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, ○ A nagyszerű halál, ○ Hol a temetkezés fölött ○ Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, ○ Népek veszik körűl, ○ S az ember millióinak ○ Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl ○ Hazádnak, oh magyar; ○ Ez éltetőd, s ha elbukál, ○ Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl ○ Nincsen számodra hely; ○ Áldjon vagy verjen sors keze: ○ Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 10
- tegnap: 268
2016.06.04. 00:00 __
Hozzászólások: 0

Egy fiatal leány verse Trianonra emlékezve

Egy fiatal leány verse Trianonra emlékezve

 

 

HASADT A SZÍV MAGYARORSZÁGÉRT

(vers Trianonra)

 

 

 

Réges-régen, majd´ száz éve,

Boldogság volt, csodás béke.

A Magyarföld, szép nagy ország,

Tiszta, mint az aranyoltár.

Szabad volt, mint bármely madár,

Kalitkára gondolni kár.

Óh, szabadság, te most hol vagy?

Miért nem védted néped jobban?

Kemény rabság szállt e földre,

Téged, szabadság, messzire űzve.

 

Véres karddal országunkba

Mélységes határt húztak.

Elvették, mi oly rég a miénk,

Földünk helyett maradt a remény.

Egyedülálló Magyarország!

Magára hagyta őt a világ.

Mégis kitartottunk, álltuk bátran

A bukást, a halált; gyászban.

A kudarcok után mire vittük?

Megmaradt a büszkeségünk,

A szent becsület, amit

Kiérdemeltünk, s a hit.

 

Bátorság! Szívünk akkor is a hazáért dobog,

Ha mások megvetik és azt mondják: gyalázatos.

Mi örökké tiszteljük!

Mi örökké hisszük!

Mi bízunk benne

És sosem feledjük!

 

Lelkünk egyetlen igazi otthona,

Bárki alázza meg, tiporja porba;

Mi kitartunk, nem engedünk,

Szavakkal óvjuk, testünkkel védjük.

 

Majdnem száz éve, hogy hazánktól távol,

Szívünk rabláncon van, lehetünk bárhol;

Majdnem száz éve tűrjük a bánatot,

A kegyetlen fájdalmat, mit a honvágy okoz.

 

A vad fejsze a földdel együtt

Kettévágta magyar szívünk.

Hogy bírtál ki ennyi szenvedést,

Te csodálatos magyar lét?

 

Te nép, Te föld, Te ország,

Te egyetlen, Te magyarság!

Hol erő, bátorság, szeretet,

Magyarország – tiéd minden tisztelet!

 

Fehér Bianka

 

10402493_792079857527859_4367602645325849517_n

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás