Tiszta Forrás
2019. február 16.   
Névnap: Julianna, Lilla

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

˝Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.˝ (Jn 11.25) ~ ~ † ~ ~ Kedves Testvéreink! ~ † ~ 70 éves korában az Úr magához szólította H. Imre rátkai testvérünket. ~ † ~ Imádkozzunk Imre testvérünk lelki üdvösségéért, és imádkozzunk a gyászoló családtagokért. ~~ † ~~ RÉQUIEM ÆTÉRNAM DONA EIS, DÓMINE. † ET LUX PERPÉTUA LÚCEAT EIS. ~~ † ~~ ADJ URAM ÖRÖK NYUGODALMAT NEKI, † ÉS AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! ~~ † ~~

Jelen van

0 felhasználó
46 látogató

Látogatások

- ma: 504
- tegnap: 1111
2016.06.04. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

Egy fiatal leány verse Trianonra emlékezve

Egy fiatal leány verse Trianonra emlékezve

 

 

HASADT A SZÍV MAGYARORSZÁGÉRT

(vers Trianonra)

 

 

 

Réges-régen, majd´ száz éve,

Boldogság volt, csodás béke.

A Magyarföld, szép nagy ország,

Tiszta, mint az aranyoltár.

Szabad volt, mint bármely madár,

Kalitkára gondolni kár.

Óh, szabadság, te most hol vagy?

Miért nem védted néped jobban?

Kemény rabság szállt e földre,

Téged, szabadság, messzire űzve.

 

Véres karddal országunkba

Mélységes határt húztak.

Elvették, mi oly rég a miénk,

Földünk helyett maradt a remény.

Egyedülálló Magyarország!

Magára hagyta őt a világ.

Mégis kitartottunk, álltuk bátran

A bukást, a halált; gyászban.

A kudarcok után mire vittük?

Megmaradt a büszkeségünk,

A szent becsület, amit

Kiérdemeltünk, s a hit.

 

Bátorság! Szívünk akkor is a hazáért dobog,

Ha mások megvetik és azt mondják: gyalázatos.

Mi örökké tiszteljük!

Mi örökké hisszük!

Mi bízunk benne

És sosem feledjük!

 

Lelkünk egyetlen igazi otthona,

Bárki alázza meg, tiporja porba;

Mi kitartunk, nem engedünk,

Szavakkal óvjuk, testünkkel védjük.

 

Majdnem száz éve, hogy hazánktól távol,

Szívünk rabláncon van, lehetünk bárhol;

Majdnem száz éve tűrjük a bánatot,

A kegyetlen fájdalmat, mit a honvágy okoz.

 

A vad fejsze a földdel együtt

Kettévágta magyar szívünk.

Hogy bírtál ki ennyi szenvedést,

Te csodálatos magyar lét?

 

Te nép, Te föld, Te ország,

Te egyetlen, Te magyarság!

Hol erő, bátorság, szeretet,

Magyarország – tiéd minden tisztelet!

 

Fehér Bianka

 

10402493_792079857527859_4367602645325849517_n

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás