Tiszta Forrás
2023. szeptember 26.   
Névnap: Jusztina, Kozma

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Teréz anya imája • • • Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, • mégis szeresd őket! • • • Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, • mégis tégy jót! • • • Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, • mégis érj célt! • • • A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy, • mégis tedd a jót! • • • A becsületesség, s őszinteség sebezhetővé tesz, • mégis légy becsületes és nyílt! • • • AMIT ÉVEK ALATT FELÉPÍTESZ, LEROMBOLHATJÁK EGY NAP ALATT, • MÉGIS ÉPÍTS! • • • Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, • mégis segíts! • • • A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, • mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van! • • •

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 27
- tegnap: 162
2016.06.04. 00:00 __
Hozzászólások: 0

Egy fiatal leány verse Trianonra emlékezve

Egy fiatal leány verse Trianonra emlékezve

 

 

HASADT A SZÍV MAGYARORSZÁGÉRT

(vers Trianonra)

 

 

 

Réges-régen, majd´ száz éve,

Boldogság volt, csodás béke.

A Magyarföld, szép nagy ország,

Tiszta, mint az aranyoltár.

Szabad volt, mint bármely madár,

Kalitkára gondolni kár.

Óh, szabadság, te most hol vagy?

Miért nem védted néped jobban?

Kemény rabság szállt e földre,

Téged, szabadság, messzire űzve.

 

Véres karddal országunkba

Mélységes határt húztak.

Elvették, mi oly rég a miénk,

Földünk helyett maradt a remény.

Egyedülálló Magyarország!

Magára hagyta őt a világ.

Mégis kitartottunk, álltuk bátran

A bukást, a halált; gyászban.

A kudarcok után mire vittük?

Megmaradt a büszkeségünk,

A szent becsület, amit

Kiérdemeltünk, s a hit.

 

Bátorság! Szívünk akkor is a hazáért dobog,

Ha mások megvetik és azt mondják: gyalázatos.

Mi örökké tiszteljük!

Mi örökké hisszük!

Mi bízunk benne

És sosem feledjük!

 

Lelkünk egyetlen igazi otthona,

Bárki alázza meg, tiporja porba;

Mi kitartunk, nem engedünk,

Szavakkal óvjuk, testünkkel védjük.

 

Majdnem száz éve, hogy hazánktól távol,

Szívünk rabláncon van, lehetünk bárhol;

Majdnem száz éve tűrjük a bánatot,

A kegyetlen fájdalmat, mit a honvágy okoz.

 

A vad fejsze a földdel együtt

Kettévágta magyar szívünk.

Hogy bírtál ki ennyi szenvedést,

Te csodálatos magyar lét?

 

Te nép, Te föld, Te ország,

Te egyetlen, Te magyarság!

Hol erő, bátorság, szeretet,

Magyarország – tiéd minden tisztelet!

 

Fehér Bianka

 

10402493_792079857527859_4367602645325849517_n

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás