Tiszta Forrás
2019. június 17.   
Névnap: Laura, Alida

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
36 látogató

Látogatások

- ma: 832
- tegnap: 826
2016.07.10. 11:00 JóB
Hozzászólások: 0

Ballada a senki fiáról

Ballada a senki fiáról

BALLADA A SENKI FIÁRÓL

Francois Villon verse

  

 

 

 

 

 

Mint nagy kalap borult reám a kék ég, 
és hű barátom egy akadt: a köd. 
Rakott tálak között kivert az éhség 
s halálra fáztam rőt kályhák előtt. 
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, 
s szájam széléig áradt már a sár, 
utam mellett a rózsák elpusztultak 
s leheletemtől megfakult a nyár, 
csodálom szinte már a napvilágot, 
hogy néha még rongyos vállamra süt, 
én, ki megjártam mind a hat világot, 
megáldva és leköpve mindenütt. 

 


Fagyott mezőkön birkóztam a széllel, 
ruhám csupán egy fügefalevél, 
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, 
mi sem sötétebb nékem, mint a dél. 
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, 
ahogy a temetőkben nevetek, 
enyém csak az, amit a sárba dobtam, 
s mindent megöltem, amit szeretek. 
Fehér derével lángveres hajamra 
s halántékomra már az ősz feküdt, 
és így megyek, fütyülve egymagamban, 
megáldva és leköpve mindenütt. 

 


A győztes ég fektette rám a sátrát, 
a harmattól kék lett a homlokom, 
s így kergettem az Istent, aki hátrált, 
s a jövendőt, amely az otthonom. 
A hegytetőkön órákig pihentem 
s megbámultam az izzadt kőtörőt, 
de a dómok mellett fütyülve mentem 
s kinevettem a cifra püspököt: 
s ezért csak csók és korbács hullott árva 
testemre, mely oly egyformán feküdt 
csipkés párnák között és utcasárban, 
megáldva és leköpve mindenütt. 

 


S bár nincs borom, hazám, se feleségem 
és lábaim között a szél fütyül: 
lesz még pénzem és biztosan remélem, 
hogy egy nap nékem minden sikerül. 
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek, 
a palotákat megint otthagyom, 
hasamért kánkánt járnak már a férgek, 
és valahol az őszi avaron, 
egy vén tövisbokor aljában, melyre 
csak egy rossz csillag sanda fénye süt: 
maradok egyszer, Francois Villon, fekve - 
megáldva és leköpve mindenütt.

 

Faludy György fordítása

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás