Tiszta Forrás
2021. április 17.   
Névnap: Rudolf, Izidóra

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2021-04-17 ~ ~ ~ ~ Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma már megnövekedett, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. ~ ~ Ezért a Tizenkettő összehívta a tanítványokat, és így szóltak hozzájuk: ˝Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, s az asztal szolgálatát lássuk el. Szemeljetek hát ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.˝~ ~ Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohóruszt, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Az apostolok elé állították őket, azok pedig imádkoztak felettük, és rájuk tették kezüket.~ ~ És az Isten igéje tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben. Még a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek. (ApCsel 6,1-7) ~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
20 látogató

Látogatások

- ma: 238
- tegnap: 525
2016.09.15. 17:30 JóB
Hozzászólások: 0

Csoóri Sándor - Zöld utak

Csoóri Sándor - Zöld utak

Zöld utak és mély földutak

 

 

 

 

 

 

 

Nem indult el velem hajó

tengeren túlra, új hazákba,

elindulok hát hajó nélkül

tavaszba, télbe, őszbe, nyárba.

 

Zöld utak és mély földutak,

csapzott faluk, kökényes dombhát,

búvóhelyeim ti lesztek, míg

bűneimet összeírják.

 

Búvóhelyeim, messze Pesttől,

mint régi erdő régieknek,

mert futnia kell ma is annak,

ki a szemébe lángot ültet

 

s hangosan dong, dünnyög vagy átkoz,

öklén a kék eret mutatja

s nem cicázgat cicuska fajjal,

ha torkát jajszó fojtogatja.

 

Hadd múljanak hidak és tornyok,

fekete bárok asztalai!

Arcom helyére tölgylevél hull,

ha puskát fogna rám valaki.

 

Láthatatlan leszek, de látó,

bogáncsos, tüskés életű,

betyár a magam sorsa ellen

s nagykedvemben is keserű.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás