Tiszta Forrás
2023. december 03.   
Névnap: Ferenc, Olívia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 9
- tegnap: 131
2016.10.16. 20:30 JóB
Hozzászólások: 1

Igazságszolgáltatás vs. jogszolgáltatás

Igazságszolgáltatás vs. jogszolgáltatás

A napi Evangélium margójára

A Jézus korabeli igazságszolgáltatásról szól a mai napi (2016.10.16.) evangéliumi Ige. Egy özvegyasszony fordul jogorvoslatért a bíróhoz. A bíróról ezt a jellemzést olvashatjuk: ˝ Istentől nem félt és embertől nem tartott.˝

Meglehetősen keményszívű, magának való emberről van itt szó. A farizeusi gondolkodásmód fedezhető fel ebben a leírásban. Azé az emberé, aki jól ismerte az Írásokat, be is tartotta azokat. Látványosan,  hogy mindenki fölé magasodhasson. Meg volt győződve arról, hogy ő, aki a Törvény betűjét ismeri, és betartja, automatikusan bejut a mennyek országába. Istentől nem kell félnie, mert ő Isten elsőszámú kiválasztottja. Embertől sem kell tartania, mert a Törvény értelmezőjeként, és alkalmazójaként a közönséges emberek felett áll.

 

˝Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!˝ - kérte az özvegy.

Egy özvegyasszony,- aki a hierarchia legalacsonyabb fokán áll – gondja, baja számára nem jelentet semmit.  El is utasította a kérelmet.

Ha itt megállunk, és összehasonlítjuk ezt a bírói magatartást a mai világban, ezen belül saját országunkban tapasztalható magatartással, kísérteties hasonlósággal találkozunk. Jézus korában szociális ellátás híján egy férj nélkül maradó özvegy sorsa meglehetősen nehéz volt. Ha netán még gyermeke sem volt (ld. a naimi özvegyről szóló evangéliumi részt), akkor szerencsétlen a körülötte élők jóindulatára volt utalva. Egy nő egyébként sem rendelkezett ugyanolyan jogokkal, mint egy férfi. egy esetleges peres ügy kapcsán teljesen kiszolgáltatottá vált.

 

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek az október 11-én a budapest-krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomban az irgalmasságról és igazságosságról tartott beszédében erre a fontos témára is kitért:

  Az egyik ügyész pedig egyenesen úgy reagált: jogszolgáltatás van, nem igazságszolgáltatás. Ezt alátámasztandó a kalocsa-kecskeméti érsek arról beszélt, hogy Magyarországon elmaradt a kellő igazságszolgáltatás a rendszerváltást követően, és számtalanszor borzolta fel a kedélyeket az elmúlt huszonhat évben egy-egy bírói döntés, mivel csekélynek vagy éppen ellenkezőleg, túlzónak érezték azokat.

Az Ószövetség népének Törvénykönyve az Isten által Mózesnek kijelentett, és átadott parancsolatokból állt. Ezek a parancsolatok rövidek, érthetőek, és minden nehézség nélkül alkalmazhatóak is. A probléma ott kezdődött, hogy az „Írástudók” ezeket az isteni törvényeket a „maguk képmására és hasonlatosságára” alakították, és a 10 parancsolatból több mint 600-at kreáltak. Ráadásul ezek értelmezésének a jogát is fenntartották maguknak.

Így vált az igazságszolgáltatásból jogszolgáltatás. Az említett evangéliumi részben a bíró kénye-kedve szerint szolgáltatta az „igazságot”.

A mai világ római jogon alapuló jogrendszerében az „igazság” szolgáltatása meglehetősen eltérő. Hasonló ügyek esetében gyakran fordul elő, hogy  teljesen eltérő ítéletek születnek. Ahogyan az érsek úr is fogalmazott: „számtalanszor borzolta fel a kedélyeket”.

Példák tucatjait lehetne felsorolni: kezdve az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006. október 23-án történtekre. A békés tüntetőket gumilövedékekkel megnyomorító főbűnösöket a bíróság „megrovás” büntetésben részesítette. Ennél égbekiáltóbb cinizmust elképzelni sem lehet egy jogállamnak minősített országban. A nemzeti oldal radikális képviselőinek bűneit már egészen más mércével mérte a bíró. Mintha nem is ugyanaz a törvény, illetve jogszabály vonatkozna minden emberre.  „Az Igazság odaát van!” – mondja a közmondás.

A népelnyomó, átkos Rákosi rendszerben ugyanazt a szlogent szajkózta a jól fizetett ügyeletes média, mint napjainkban. „Demokrácia”- ez volt akkor is a joly-joker. Nem is akármilyen demokrácia: „népi” demokráciáról szónokolt a Sztálin-tanonc. Aki a népi demokrácia ellen van, az a nép ellensége, következésképpen a rendszer ellensége is. A rendszer ellenségét pedig kíméletlenül üldözni kell.

Hogy ki döntötte el, hogy ki sértette meg a demokráciát? Az aki a nép nevében a törvényeket alkotta, és sajátos értelmezése szerint a végrehajtó hatalommal – az ÁVO-val és a bíróságokkal – végrehajtatta a vádlottakon.

Ma Isten törvényeit sutba dobták. Isten neve hallatán idegesek lesznek a mai hatalmasok. Azok, akik „Istentől nem félnek, és embertől nem tartanak.”  A kereszténység elárulása mindennapjaink részévé vált. Európa egy erkölcs nélküli, mocsárba süllyesztett kontinensé vált. Az iszlám nevében nyomuló törvényen kívülieket egy kalap alá veszik az igazi menekültekkel.

Az igazságszolgáltatás a nyugat – európai társadalmakban már az abszurd kategóriába tartozik. A tömeggyilkosok több jogot élveznek a bohóc-bíróságok döntései alapján, mint az áldozatok.  Gondoljunk csak a norvég tömeggyilkos esetére.

 

Ha a választott bíróságok nem szolgáltatnak igazságot, akkor kicsoda? A védtelen, kiszolgáltatott emberek milliói kihez fordulhatnak jogorvoslatért?

Az evangéliumbeli özvegyasszony példázatában Jézus választ ad erre a kérdésre is:

Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

Igen: Isten szolgáltat majd igazságot. Mindenkinek: annak is, aki kiszolgáltatott, aki igazságtalanságot szenvedett el, és annak is, aki „nem félt sem Istentől, sem embertől”.

 

Isten igazságát, és irgalmát előszeretettel állítják párhuzamba a teológiában jártas egyházi, és világi vezetők. Az Evangéliumban számtalan utalás van erre vonatkozóan. De az irgalom, és igazság arányait fontolgatni – úgy gondolom – téves út. Ez Isten kizárólagos joga. Minden teremtett ember Isten egyedi alkotása, tehát a megítélése is nagy valószínűséggel egyedi lesz. Isten végtelen irgalmára hivatkozva előre kiosztani a mennybe szóló belépőjegyeket nagy meggondolatlanság. Elődeink egészséges Istenfélelme mintha kiveszőben lenne.

„Én vagyok az út, az igazság, és az élet!” – mondta Jézus. Rá kellene hallgatni - mindenkinek.

 

A.D.2016.10.16.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2016.10.16.   23:51:14   István
Ej, a nemjóját, de jó cikk!Kalapemelés!