ZSOLTÁR 39 ~ ~ ~ ~ Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből. ~ ~ Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. ~ ~ Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. ~ ~ Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. ~ ~ Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. ~ ~ Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! ~ ~ Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. ~ ~ Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. ~ ~ Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ˝Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.˝ ~ ~ Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat. ~ ~ Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! ~ ~ Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. ~ ~ Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. ~ ~ Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem. ~ ~ Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez. ~ ~ Utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. ~ ~ Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. ~ ~ Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. ~ ~ Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. ~ ~ Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ˝Úgy kell neked!˝ ~ ~ Ujjongjanak, s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. ~ ~ ˝Magasztaltassék az Úr!˝- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. ~ ~ Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. ~ ~ Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj! ~ ~ ~ ~