2014.12.21. 00:00 JóB

Hozzászólások: 0

ad-ventus: 4

ad-ventus

Csillagos égen a távoli fények,

hajdan élt Nap, mely mára kihunyt.

Múlnak az órák, és múlnak az évek,

de szívünkben egy Csillag mégis kigyúlt.

Várunk egy hangot az éteri térben,

egy képet a monitor alsó felén.

A peronon fázva egy hosszú szerelvényt,

egy közelgő csíkot az ég tetején.

Várjuk a percet, mely eljön majd egyszer,

a szülő, s a gyermek egymásra talál:

a terített asztalon adventi gyertyák,

és kézről-kézre jár a szedőkanál.

Várunk, mint egykor a próféták vártak,

az öreg Simeon a templom kövén:

szemei látták, mit annyian vágytak,

alvó kisdedet egy szűznek ölén.

A.D.2014.11.29 © JóB

Hozzászólások