ad-ventus: 4
ad-ventus
Csillagos égen a távoli fények,
hajdan élt Nap, mely mára kihunyt.
Múlnak az órák, és múlnak az évek,
de szívünkben egy Csillag mégis kigyúlt.
Várunk egy hangot az éteri térben,
egy képet a monitor alsó felén.
A peronon fázva egy hosszú szerelvényt,
egy közelgő csíkot az ég tetején.
Várjuk a percet, mely eljön majd egyszer,
a szülő, s a gyermek egymásra talál:
a terített asztalon adventi gyertyák,
és kézről-kézre jár a szedőkanál.
Várunk, mint egykor a próféták vártak,
az öreg Simeon a templom kövén:
szemei látták, mit annyian vágytak,
alvó kisdedet egy szűznek ölén.
A.D.2014.11.29 © JóB
ArchívumHozzászólások
Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás
Közösségi tér archívum
- 2019.04.16. Lángokban áll a párizsi Notre-Dame székesegyház
- 2019.04.11. A költészet napja – József Attila születésnapjának köszöntése
- 2019.02.23. Mai mese
- 2019.02.17. A boldogság forrása (a napi Szentírás margójára)
- 2019.01.29. Kvantum - elmélet (és gyakorlat)
- 2019.01.25. István versei
- 2019.01.19. A magyarországi németek kitelepítése 1945 után
- 2018.12.30. A család szentsége
- 2018.12.16. A Karácsony misztériuma
- 2018.10.04. Hagyaték