ad-ventus: 4
ad-ventus
Csillagos égen a távoli fények,
hajdan élt Nap, mely mára kihunyt.
Múlnak az órák, és múlnak az évek,
de szívünkben egy Csillag mégis kigyúlt.
Várunk egy hangot az éteri térben,
egy képet a monitor alsó felén.
A peronon fázva egy hosszú szerelvényt,
egy közelgő csíkot az ég tetején.
Várjuk a percet, mely eljön majd egyszer,
a szülő, s a gyermek egymásra talál:
a terített asztalon adventi gyertyák,
és kézről-kézre jár a szedőkanál.
Várunk, mint egykor a próféták vártak,
az öreg Simeon a templom kövén:
szemei látták, mit annyian vágytak,
alvó kisdedet egy szűznek ölén.
A.D.2014.11.29 © JóB
ArchívumHozzászólások
Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás
Közösségi tér archívum
- 2020.03.11. Beszélgetés dr. Speidl Bianka iszlámkutatóval
- 2020.02.11. XII. Kelemen pápa „In Eminenti” kezdetű bullája
- 2020.02.07. Hova tűnt el a vitakultúra és az állítólagos tolerancia?
- 2020.01.12. Tisztelet a hősöknek!
- 2019.12.09. A kis Zente adventje
- 2019.10.23. 1956
- 2019.10.07. Meddig még Uram? - Habakuk próféta látomása
- 2019.09.10. Te Deum laudamus - Eger nem adta meg magát
- 2019.08.31. Miért jó a házasság? – Egy pszichológus véleménye
- 2019.08.06. Egy repülőgép és 644 darumadár