Nagypénteki gondolatok

Isten megteremtette ezt a világot. Megteremtette az embert a föld porából (saját képmására és hasonlatosságára), és lelket lehelt belé.

Mit is jelent ez? A Mindenható Isten az élettelen anyagból megformálta az embert, miként az ügyes fazekas formálja az agyagmasszából a szebbnél szebb cserépedényeket.

Isten az élettelen anyagba lelket lehelt. Ez azt jelenti, hogy Isten gyermekei vagyunk, az Ő tulajdonságaival felruházva. Pál apostol mondja: a test nem csupán egy életre keltett matéria, hanem a Szentlélek temploma.

A Teremtő nem gépies, előre beprogramozott robotnak alkotta meg az embert, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező élőlénynek. Ugyanúgy, mint az anyagi test nélküli szellemi lényeket, a menny lakóit, az angyalokat.

A gyermekeket felnevelő szülők, nagyszülők tudják, hogy a szabad akaratnak milyen megnyilvánulásai lehetnek. A gyermekek életében a különböző életkorok egyik sajátossága az akaratuk mindenáron való érvényre juttatása. Ennek legszélsőségesebb formája a szülők elleni lázadás. Már kisgyermek korban is megfigyelhető a látszólag ok nélküli toporzékolás, szélsőséges dühkitörés. A kamaszkor legjellemzőbb tünete a minden, és mindenki ellen való tiltakozás, az én-tudat robbanásszerű felszínre törése. Ez a lázadó korszak idővel elmúlik, és a szülői magatartásformák életvitelszerű követése válik meghatározóvá.

Az angyalok Isten elleni lázadása után Lucifert és követőit kitaszították a mennyből. A gonosszá vált angyal ezután Isten teremtményét, az embert vette célba: a hazugság, álnokság, a hamis ígéretek segítségével csapta be az első emberpárt.

A gonosz lélek a teremtés kezdetétől fogva ármánykodik. A módszer évezredek óta ugyanaz, fő fegyvere a lázítás. Lázít Isten ellen, a felebarát ellen: fő célja a káoszteremtés.

Isten próféták sokaságát küldte el, hogy emlékeztessen az emberrel kötött szövetségre, emlékeztessen arra, hogy az Ő teremtményei vagyunk.

Az idők teljességében saját Fiát küldte el, hogy összegyűjtse a szétszóródott nyáját, és biztonságos akolba terelje őket. Ahol a jó Pásztor vigyázza a nyájat az ordasok támadásaitól.

A lázadók és lázítók Isten Fiát sem kímélték. A „gonosz szőlőmunkások” a „gazda” szőlőskertjét a maguk önző céljaira használták. Hiába tanított Jézus a szeretetről, hiába gyógyított meg betegeket, űzött ki ördögöket, támasztott fel halottakat. A lázadók és lázítók nem tértek meg, hanem megátalkodottságukban tomboló dühvel fordultak a Messiás ellen. A sátántól megszállott tanítvány 30 ezüstért adta el mesterét.

A Virágvasárnap önfeledten ünneplő népet a gonosz erők fizetett manipulátorai Nagypéntekre „feszítsd meg”- et kiáltó tömeggé változtatták. A népnek kenyeret osztó, a vihart lecsendesítő, a csodatevő Jézus tettei a messzeség homályába tűntek. Isten Báránya – miként az ószövetségi bűn-bakok – feláldoztatott.

A nagypénteki véres tragédia napjainkban is ismétlődik. Európa a gonosz műveleti területe lett. A terrorakciók mindennapossá váltak, a megfélemlítés, az agresszió behatolt az élet minden területére. A krisztusi szeretetet felváltotta a sátáni gyűlölet. A lázadók és lázítók szabadon tevékenykedhetnek. Nincs visszatartó erő, nincs meg az akarat a népeket regnáló vezetők részéről. A keresztény templomok, a hívők elleni célzott támadások elkövetői általában „védett státus”- sal rendelkező, és többnyire büntetett előéletű bevándorlók.

Egy erkölcs nélküli társadalom,- ahol a fizetett lázadók azt skandálják, hogy „azt csinálunk, amit akarunk, azt tanulunk, amit akarunk” – pusztulásra van ítélve. Egy Isten nélküli Európa, egy Isten nélküli világ védtelen. Ahonnan Istent kiűzik, oda a Sátán költözik be.

Jézus ostorral űzte ki a jeruzsálemi templomból a hangoskodó kufárokat. A szentmisék ma is  a kereszténygyűlölők fő célpontjai. A templomokban elkövetett brutális robbantások az Isten elleni lázadók gátlástalan agressziójának a megnyilvánulásai. Egyre gyakoribb jelenség a szentmisék szándékos megzavarása: a provokátorok undorító akciói a szent liturgia idején, a züllött, részeg alkoholisták rendzavarásai. Sajnálatos, hogy ez ellen az egyház, és az illetékes hatóságok szinte semmit nem tesznek.

A „bűn fiai” mindenhol jelen vannak. A világ vezető hatalmainak bársonyszékeiben, a pénzvilág legfelsőbb szintjein, az államok irányító testületeiben, sőt magában az egyházban is. Az agitáció, a propaganda – miként az Jézus idejében is tetten érhető volt – hatásos. Templomainkban egyre kevesebb a hívő, a szélsőséges nézetek, a deviáns viselkedésformák egyre tágabb teret kapnak.

A nagyhét eseményei zajlanak világunkban. Az evangélium Igéit elnyomja a média ellenpropagandát hirdető harsány hangja. A hithű keresztények – miként Nagypénteken a tanítványok – reménykedve várják, hogy jobbra forduljon Isten népének a sorsa.

A világban uralkodó golgotai sötétség nem tart örökké. A megcsúfolt, keresztre feszített Megváltó legyőzte a sötétséget, legyőzte a halált. Húsvét vasárnap feltámadt dicsőségben, és reményt vitt a benne hívő, kétségbeesett tanítványoknak.

Isten Fiának, a megjövendölt Messiásnak a kereszthalála döbbenetes, és mindenki számára felfoghatatlan esemény volt. Úgy tűnt, hogy a Gonosz győzött a Jó fölött.

A Feltámadás még inkább felfoghatatlan esemény. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Hiába tombol a Gonosz, Istené az utolsó szó.

A nagy világbirodalmak uralkodói felfuvalkodott gőgjükben Istennek képzelték magukat. Ma is így gondolják. Ezek a birodalmak mind eltűntek, miként a mostani – antikrisztusi – birodalom is meg fog szűnni.

Az ember Isten végtelen nagyságához képest csupán egy jelentéktelennek tűnő porszem. Mégis kitüntetett szerepet kapott a teremtmények rendjében. Ez a porszem a teremtő Isten első számú kiválasztottja, a mennyi Atya gyermeke.

Isten öröktől fogva létezik, és mindörökké létezni fog. Ez a világ elmúlik, de Isten Igéi soha el nem múlnak.

A Messiás gyalázatban halt meg Nagypénteken a kereszten, de Húsvét vasárnap dicsőségben támadt fel.

Ennek a világnak a gyalázata is elmúlik, amikor a Messiás újra eljön dicsőségben, hogy ismét összegyűjtse a hozzá hűséges bárányait – az örök életre.

A.D.2017.04.14. Nagypéntek © JóB

Hozzászólások