Tiszta Forrás
2019. június 21.   
Névnap: Alajos, Leila

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
15 látogató

Látogatások

- ma: 99
- tegnap: 1138
2014.12.26. 14:25 JóB
Hozzászólások: 1

A szeretet vértanúi

A szeretet vértanúi

A szeretet vértanúi

 

Azt szokták mondani, hogy  Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki másképpen látja a világot. Eszünkbe jutnak a távolban élő rokonaink, barátaink, régi emlékek elevenednek fel ismét.

 

Reflektorfénybe kerülnek az élet perifériáján tengődő szegények, az elesettek, az árvák és özvegyek, a Nap árnyékos oldalán élők. Ilyenkor valami megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába a hétköznapok monotonitásában megfásult embereket.

Gloria in excelsis Deo! – zengi az angyalok kara a hideg betlehemi pusztában, ahol nincsenek tömegek, csak a nyájukat őrző, fagyoskodó pásztorok figyelnek fel a különös eseményre.

Isten egyszülött Fia leszállt az égből, megtestesült egy egyszerű, istenfélő názáreti lány által, és emberré lett.

Ma, Karácsony második napján pedig ezt olvassuk az Evangéliumban:

„Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.”

Karácsony másnapján  Szent István diakónusra emlékezünk, akit hite miatt brutális módon megköveztek.

Hogyan kerül egymás mellé a Karácsonyi örömhír és a vértanúság?

 

A szentmisén a volt kórházi főorvos (Dr. L. József) diakónus prédikál.

Jubileumot ünnepel: sok évvel ezelőtt, ezen a napon szentelték diakónussá. Abban az időben még nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki nyíltan megvallja a Krisztusba vetet hitét.

Régen nyugdíjas már. Két bottal jár, már minden lépés nehéz számára. De elkötelezettsége, kiállása még a régi. Érces hangja mikrofon nélkül is betöltené a peremvárosi templom terét.

Elmondja a megkövezett István történetét, aki szintén diakónus volt. Az Egyház rohamos terjedése miatt az apostolok már nem voltak képesek az igehirdetés szolgálata mellett a szegény, elesett emberek segítését is elvégezni. Önkéntes segítőket választottak, akiket diakónusoknak neveztek.

Ilyen volt István is. Nemcsak a karitatív tevékenységet végezte buzgó szívvel, hanem a megélhetést biztosító mindennapi kenyér mellé a lélek táplálékát is szétosztotta a rászorulóknak.

Megszületett az emberiség megváltója, az Isten Fia.

A tegnapi Evangélium elmélkedésében olvashatjuk:

A reneszánsz idők egyik legnagyobb festője, Domenico Ghirlandaio A pásztorok imádása című festményére (a kép legalul látható) találok egy művészettörténeti könyvben. A művész a korra jellemző módon nem csupán a háromkirályok érkezését rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem több, Jézus születéséhez kapcsolódó eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az égből glóriát éneklő angyalsereg, a Betlehem környéki pásztorok, a kép egyik részén pedig a betlehemi gyermekgyilkosság jelenete látható, amint felfegyverkezett katonák szaladnak a gyermeküket védelmező, menekíteni igyekvő édesanyák után. A helyszín és az idő ismert számunkra. Betlehem, 2000 évvel ezelőtt.

Ebbe a művészien megfestett képbe bele van sűrítve az isteni megtestesülés naturális valósága.

Itt érhetjük tetten a karácsonyi örömhír testet-lelket felüdítő hatásának, és a brutális kegyetlenséggel meggyilkolt, mártírhalált halt István diakónus történetének ellentmondását.

Megszületett az emberiség üdvözítője, a megtestesült Szeretet.

A világ urai sohasem nézték jó szemmel, ha a fegyverek erején nyugvó hatalmukat bárki is megkérdőjelezte.  Az elnyomást biztosító nyers erő, és a felebaráti szeretet soha nem fért meg egymás mellett. Heródes arra vetemedett, hogy eszelős féltékenységében meggyilkoltatott Betlehemben minden kétévesnél fiatalabb csecsemőt.

Nihil sub Sole novum! Nincs új a Nap alatt – mondja a latin közmondás. Ma sincs ez másként.

István diakónus megkövezésének napján, napra pontosan, 1948. december 26-án, az éj leple alatt hurcolták el az ateista, kommunista rendszer ávósai Mindszenti bíborost, hercegprímást, a magyar katolikus egyház emblematikus alakját. Meggyilkolni nem merték, mert valószínűleg a hatalmat bitorlók is jól ismerték a tertillianusi mondást:

A mártírok vére az Egyház magvetése”.

Magyarhonban, a Szent István által Szűz Máriának felajánlott országban is beteljesedett Krisztus jövendölése: „...bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.”

Szentéletű főpásztorunknak is a krisztusi sors jutott osztályrészül.

A világ a teremtés kezdetétől megosztott. Jelen van benne az isteni szeretet, és jóság, és jelen van a sátáni gonoszság. Gigantikus küzdelem folyik az Isten által a saját képmására, és hasonlatosságára teremtett ember lelkéért. A szeretet Istene odáig ment, hogy elküldte közénk egyszülött Fiát, és áldozta fel a lelkek üdvözítéséért.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ezért áldozta fel magát a mi urunk, Jézus Krisztus, ezért vállalta a mártírhalált István diakónus, ezért áldozta életét a magyarságért szentéletű bíborosunk, Mindszenty József.

Ezért kell tanúságot tenni nekünk is Krisztus, és a sziklára épített Egyháza mellett.

 

A szentmise végén a jubileumát ünneplő diakónus így köszönt el a hívektől:

„… küldetésetek van, menjetek békével”. 

Krisztus békéjével, melyet az angyalok hirdettek Karácsony éjszakáján:

Gloria in excelsis Deo!  Et in terra pax hominibus bonae voluntatis.

Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.

 

A.D.2014.12.26.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2015.01.03.   09:44:35   Kriszta
Domenico Ghirlandaio A pásztorok imádása
Módosítva: 2015.01.03.   09:45:55-kor Kriszta által