2017.07.09. 09:05 JóB

Hozzászólások: 0

A napi evangélium margójára – 2017.07.09.

”Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25)

Mit akart Jézus mondani a hallgatóságának (és nekünk) ezzel a kijelentésével? Elgondolkodtató mondat, de mit is jelent.

Mit rejtett el a mennyei Atya? Kik a mondatban szereplő bölcsek és okosak, és kiket nevez Jézus kicsinyeknek?

Az evangéliumi szakasz így folytatódik:

 ”Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

Az ószövetségi nép már rendelkezett egy kinyilatkoztatással. Mózes a Hóreb hegyéről Isten parancsolatait kőtáblára vésve hozta le a népének. Isten – immár írásban is – megerősítette, amit már mindenki tudott.

”Az Úr ezeket jelentette ki:

  Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

 Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.” (Kiv 20.1-3)

Az Úristen által Mózesnek átadott Tízparancsolat első mondatai ezek. Isten mindössze tíz mondatban foglalta össze azokat a törvényeket, ami az emberek békés, szeretetteljes együttéléséhez szükségesek.

Hogyan viszonyult mindehhez az ember?

Mózes a hegyről leérve döbbenten tapasztalta, hogy Isten választott népe aranyborjút készített magának, és azt imádva tobzódik. Az Istennel kötött szövetséget elárulták.

Döbbenetes kép. Még a legfőbb vallási vezető, Áron is behódolt a többségi akaratnak. A kontraszt végletes: egyik oldalon a hithű Mózes áll Isten kőbe vésett szavaival, arcán Isten fényessége ragyog, a másik oldalon a bűnökben fetrengő, elsötétült elméjű tobzódó tömeg.

Mintha napjaink valósága lenne ábrázolva ebben a jelenetben. Mintha az ódon kölni katedrális egykor megszentelt kövei állnának szemben a körülötte lévő téren tobzódó tömeggel. Mintha a budapesti Szent István székesegyház nézne farkasszemet az utcát elfoglaló szodomitákkal. Mintha a mai kor megtévedt „áronjai” ugyanúgy hallgatnának, mint Mózes idején.

Mikor Isten elküldte egyszülött Fiát, azokhoz küldte, akiket kihozott az egyiptomi fogságból, a szolgaság házából, akik megpróbáltak egyszerre két urat is szolgálni. Istennek is valamiképpen eleget tenni, de a Mammont is imádni. A „bölcsek” és „okosak”, akik pontosan ismerték az írásokat, akik Isten tíz parancsolatából hatszáznál is több paragrafust fabrikáltak, többnek tartották magukat Isten Fiánál is.

Az árulás ma is mindennapos: az egyiptomi húsosfazekak ígérete sokaknak többet ér, mint az örök élet ígérete. Sokan adjál el ma is elsőszülöttségüket egy tál lencséért. De vajon megéri-e?

Nem véletlen, hogy Jézus egy jászolban, szegényes körülmények közé született. Első látogatói egyszerű pásztoremberek voltak, akik azonnal felismerték benne az Isten Fiát.

Mai világunk dilemmája ugyanaz, mint a 2000 évvel ezelőtti emberé volt: felismerjük-e az Isten Fiát? Elfogadjuk-e az Ő törvényeit, az Ő kinyilatkoztatását, az Evangélium igéit? Vagy sutba dobjuk, és az önmagunk alkotta farkastörvények szerint élünk?

Jézus senkit nem kényszerített arra, hogy fogadja el a személyét, fogadja el a tanítását. Amikor betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, bűnöket bocsátott meg, minden józanul gondolkodó ember láthatta, hogy valóban Isten Fia jött el. Aki mindezek ellenére is konokul kitartott bűneiben, és azon mesterkedett, hogyan tudná eltávolítani ezt a számára kellemetlen prófétát, az teljesen vak. A bölcsessége kevesebbet ér egy huhogó bagolyénál, okossága egy bölcsődés gyerekénél.

A kicsinyek, a megvetettek, a kizsákmányoltak, a békeszeretők számára viszont értelmezhető, és első hallásra felfogható Isten szava. Paradox módon a Krisztust követők terhe – bármilyen nehéz is rövid távon a hordozása – mégis könnyű, mert az örök élet ígérete rejlik benne. 

A Sátán tobzódik a globalizált világban. Szolgái parancsot végrehajtó rabszolgák, akik az aranyborjú imádatára szerződtek. A világ színpadán a dróton rángatott marionett bábuk ugyanolyan díszletek, mint a látványhoz felszerelt egyéb kellékek. Tényleges hatalmuk nincs, szabad akaratuk sincs. Egy abszurd dráma háttérből mozgatott statisztái.

A valódi hatalom Isten kezében van. A hitüket megtartó, Istent egyetlen Uruknak tekintő keresztények sorsa hasonló, mint Jézus idejében. Az üldöztetés, a kitaszítottság, a keresztény kultúra elleni támadások a globalizált világ mindennapos jelenségeivé váltak.

A valódi élet azonban Istenben gyökerezik, és semmiféle vihar nem tudja azt megsemmisíteni.

A.D.2017.07.09.©JóB

Hozzászólások