Elmúlás
Elmúlás
Víg dalom mára már megfakult,
halvány és szürke az ének.
Életem háborgó öblében
a csónakok búsan henyélnek.
Fogolyként, láncra vert anyagban
önmagam rabjaként élek.
Elvesztett tegnapi csatákból
győzelmet holnap remélek.
Göröngyös utakon, homályban
keresem nyomát a Létnek.
Egy ősöm talán jelet hagyott
az ösvényen, amelyre lépek.
Porból gyúrt anyagból, csodaként
megindult egyszer az Élet.
Lehull a por, honnan vétetett,
s szabadon szárnyal a Lélek.
Földbe zárt elhaló kis magok
sárguló kalásszá érnek,
s a Malomból hófehér ruhában
a teremtő Istenhez térnek.
A.D.2013.09.04.©JóB
ArchívumHozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Közösségi tér archívum
- 2021.02.28. Bencze Izabella: ne legyen több mohácsi vész, és hadd zúgjon a harang még időtlen időkig Európában! (Bencze Izabella emlékére)
- 2021.02.18. Bábel
- 2021.02.04. Toxic masculinity: lovagi ideál a XXI. században
- 2020.11.28. Mielőbbi gyógyulást kívánunk Barsi atyának!
- 2020.11.16. Böjte Csaba is elkapta a koronavírust
- 2020.10.04. Fekete István: Az ima
- 2020.08.27. Virtigli kommunisták
- 2020.08.22. Belakni az éjszakát
- 2020.06.06. Justitia enim Hungaria
- 2020.04.28. Conte olasz kormányfő - üzletek igen, mise nem