Elmúlás
Elmúlás
Víg dalom mára már megfakult,
halvány és szürke az ének.
Életem háborgó öblében
a csónakok búsan henyélnek.
Fogolyként, láncra vert anyagban
önmagam rabjaként élek.
Elvesztett tegnapi csatákból
győzelmet holnap remélek.
Göröngyös utakon, homályban
keresem nyomát a Létnek.
Egy ősöm talán jelet hagyott
az ösvényen, amelyre lépek.
Porból gyúrt anyagból, csodaként
megindult egyszer az Élet.
Lehull a por, honnan vétetett,
s szabadon szárnyal a Lélek.
Földbe zárt elhaló kis magok
sárguló kalásszá érnek,
s a Malomból hófehér ruhában
a teremtő Istenhez térnek.
A.D.2013.09.04.©JóB
ArchívumHozzászólások
Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás
Közösségi tér archívum
- 2019.01.29. Kvantum - elmélet (és gyakorlat)
- 2019.01.25. István versei
- 2019.01.19. A magyarországi németek kitelepítése 1945 után
- 2018.12.30. A család szentsége
- 2018.12.16. A Karácsony misztériuma
- 2018.10.04. Hagyaték
- 2018.08.26. Krisztus követése és a zen csendmeditáció
- 2018.08.20. Magyar orvosok világraszóló sikere Bangladesben
- 2018.08.09. Egy repülőgép és 644 darumadár
- 2018.07.29. Szakíts, ha bírsz! - 2. rész