Elmúlás
Elmúlás
Víg dalom mára már megfakult,
halvány és szürke az ének.
Életem háborgó öblében
a csónakok búsan henyélnek.
Fogolyként, láncra vert anyagban
önmagam rabjaként élek.
Elvesztett tegnapi csatákból
győzelmet holnap remélek.
Göröngyös utakon, homályban
keresem nyomát a Létnek.
Egy ősöm talán jelet hagyott
az ösvényen, amelyre lépek.
Porból gyúrt anyagból, csodaként
megindult egyszer az Élet.
Lehull a por, honnan vétetett,
s szabadon szárnyal a Lélek.
Földbe zárt elhaló kis magok
sárguló kalásszá érnek,
s a Malomból hófehér ruhában
a teremtő Istenhez térnek.
A.D.2013.09.04.©JóB
ArchívumHozzászólások
Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás
Közösségi tér archívum
- 2023.11.07. Migráns terror Magyarország déli határánál
- 2023.08.06. Egy repülőgép és 644 darumadár
- 2023.06.14. Elhunyt Henri Boulad egyiptomi jezsuita szerzetes
- 2023.04.16. Jakobinus módszerek a XXI. században
- 2023.02.13. Mi lesz veled Európa?
- 2022.12.12. Küzdelem a szennyárral (Dr. Kerényi Lajos SchP)
- 2022.09.23. A demokrácia célkeresztjében
- 2022.07.07. Kövér László - A gonosz történelmi koronként újabb és újabb formát öltve tér vissza
- 2022.06.14. Az öreg labrador
- 2022.04.11. A költészet napja – József Attila születésnapjának köszöntése