Elmúlás
Elmúlás
Víg dalom mára már megfakult,
halvány és szürke az ének.
Életem háborgó öblében
a csónakok búsan henyélnek.
Fogolyként, láncra vert anyagban
önmagam rabjaként élek.
Elvesztett tegnapi csatákból
győzelmet holnap remélek.
Göröngyös utakon, homályban
keresem nyomát a Létnek.
Egy ősöm talán jelet hagyott
az ösvényen, amelyre lépek.
Porból gyúrt anyagból, csodaként
megindult egyszer az Élet.
Lehull a por, honnan vétetett,
s szabadon szárnyal a Lélek.
Földbe zárt elhaló kis magok
sárguló kalásszá érnek,
s a Malomból hófehér ruhában
a teremtő Istenhez térnek.
A.D.2013.09.04.©JóB
ArchívumHozzászólások
Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás
Közösségi tér archívum
- 2022.09.23. A demokrácia célkeresztjében
- 2022.08.06. Egy repülőgép és 644 darumadár
- 2022.07.07. Kövér László - A gonosz történelmi koronként újabb és újabb formát öltve tér vissza
- 2022.06.14. Az öreg labrador
- 2022.04.11. A költészet napja – József Attila születésnapjának köszöntése
- 2022.03.17. Szent Mihály védelmezzen minket!
- 2022.01.15. Öt esztendeje hunyt el Placid atya
- 2021.09.27. Beszélgetés az aranymisés Barsi Balázs ferences szerzetessel
- 2021.08.30. Erdélyi regionális káptalant tartanak a világi ferencesek Csíksomlyón
- 2021.07.22. Durva átverés - booking.com módra