Ép testben ép lélek?

Mens sana in corpore sano. – Ép testben ép lélek. A klasszikus görög embereszmény jellemzőjeként tanultuk ezt a kifejezést. A Iuvenalis latin költő által megfogalmazott kifejezés eredetileg így hangzott: Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. – Könyörögni kell (ti. az istenekhez), hogy legyen ép testben ép lélek.

A hellén kultúra az európai kultúra gyökere. Az ókori római birodalom is ebből táplálkozott. A nagy ókori görög filozófusok felismerték, hogy a test és lélek elválaszthatatlan egységet alkot. Ha beteg a test azt a lélek is megsínyli. Ha beteg a lélek, az a testre is hatással van. Felismerésük teremtette meg a test és lélekgyógyászat alapjait, melyre a későbbi korok tudománya épült. A görögök rendezték meg az első olimpiai játékokat, amely akkora jelentőséggel bírt, hogy a verseny időtartamára még a háborúzást is felfüggesztették a hadban álló felek. Ez teremtette meg az alapját az újkori olimpiáknak is.

Tudjuk, hogy az ókori Palesztinában is jelentős hatással bírt a görög kultúra. A görög nyelv általánosan használt nyelve volt a római birodalomnak. Lukács evangélista, akinek a végzettsége orvos volt, klasszikus görög műveltséggel rendelkezett. Evangéliumában ez tetten is érhető.

Isten Fiának megtestesülésével, Jézus színre lépésével új értelmet nyert a test és lélek kapcsolata. Mondhatjuk, hogy az Isten Fia a test és lélekgyógyászatot egy magasabb rendű dimenzióba emelte. Amit Iuvenalis latin költő megsejtett, az most vált valóra.

Nézzük meg, hogy miben tért el Jézus egy-egy gyógyítása az addigi klasszikus orvoslástól. Ha megfigyeljük a gyógyítások leírását, szembeötlik egy ismétlődő momentum. A testi baj megszüntetésével egyidőben a lelki gondok is megszűntek. Ebben a folyamatban Jézus egyvalaminek kiemelkedő jelentőséget tulajdonít: ez pedig a hit. A beteg ember hite, vagy éppen a beteg érdekében közbenjáró ember hite. „Menj, a hited megtartott (meggyógyított) téged!” A hit, mégpedig a feltétel nélküli, a szív mélyéből jövő hit az alapfeltétele a test gyógyulásának. A hit, az Isten küldötte, a Messiás iránti feltétlen bizalom az alapja a lélek gyógyulásának – a bűnök bocsánatának - is. ”Menj békével, de többé ne vétkezzél!” A megkövezésre ítélt házasságtörő (parázna) asszonyt megmenti Jézus a biztos haláltól. De nemcsak a haláltól menti meg, hanem megajándékozza egy új élettel is. Eltörli az eddigi bűneit – meggyógyítja a lelkét is. Jézus a testi-lelki nyomorultaknak, a kitaszítottaknak, a társadalom perifériájára szorult nincsteleneknek visszaadja az emberi méltóságukat (ld. a leprások, a vak Bartimeus, stb. meggyógyítását).

Amikor elküldi tanítványait, hogy hirdessék az Isten Országát, hatalmat ad nekik. Hatalmat a betegek meggyógyítására, az ördögök kiűzésére, a bűnök megbocsátására. Talán nem véletlenül került bele az Evangéliumba az Úr figyelmeztetése: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Mi a helyzet napjainkban? Testi és lelki betegek mindig voltak, és mindig lesznek is. Jézus kora óta az orvostudomány sokat fejlődött. A testi betegségek kevés kivétellel már jól gyógyíthatóak. A lelki eredetű betegségekről ez nemigen mondható el. Az orvoslás az idők folyamán külön „iparággá” fejlődött. Van egy hivatalos, állami, vagy államilag elismert intézményrendszer, és van egy nem hivatalos, orvoslással foglalkozó önjelölt réteg (többnyire ezt nevezik kuruzslásnak).

A kereszténység elterjedésével és állami vallássá válásával a közintézmények túlnyomó többsége is egyházi felügyelet alá került. A betegek gyógyítására betegápoló szerzetesrendek jöttek létre. Az ispotályokban tevékenykedő női, vagy férfi betegápolók nemcsak a betegek testével törődtek, hanem a lelkigondozás is a feladatkörükbe tartozott (pl. a Lazaristák). A hit időnként csodákat művelt: a szentek életében gyakran fordultak elő csodás gyógyulások. Egy-egy szentéletű remete, vagy szerzetes a lélekgyógyítás karizmájával rendelkezett. A hívő nép tömegével kereste fel ezeket az embereket (gondoljunk csak Pió atyára, napjaink szentjére).

De nemcsak szent emberekhez, hanem szent (megszentelt) helyekre is zarándokoltak, és zarándokolnak ma is a testi-lelki gyógyulásra vágyók. A lourdes-i kegyhelyen az orvosilag regisztrált esetek is igazolják a jézusi mondás örök érvényét: „Menj, a hited megtartott (meggyógyított) téged!”

Mondhatnák a szkeptikusok: ugyan, hány beteg ember zarándokolt el Lourdesba, és közülük hány gyógyult meg? Hány beteg ember él ezen a világon, akik hiába imádkoznak, mégsem gyógyulnak meg? Hol van ilyenkor az Isten?

Tény, hogy Jézus sem gyógyított meg minden beteg embert. Nem ezért jött. Nem egy nonstop orvosi szolgálatra küldte az Atya. A betegek gyógyítása, a halottak feltámasztása volt a hitelesítő pecsét az Isten által neki adott megbízó levélen. Ez hitelesítette, és tette nyilvánvalóvá, hogy az a próféta, aki „úgy beszélt, mint akinek hatalma van”, nem más, mint a megígért Messiás. Ő az Atya szeretett Fia, akit hallgatni kell! Hamis próféták Jézus előtt is voltak szép számmal, és Jézus után sem volt belőlük hiány. De elenyésztek, mint a száraz kóró télvíz idején.

Jézus igazi küldetése nem a testi bajok gyógyítása volt, hanem a lelkek gyógyítása. Azé a léleké, melyet Isten lehelt a megformált anyagba, és teremtette meg az embert. A saját képmására, és hasonlatosságára. Jézus a bűnbe esett, megromlott embert helyezte vissza az eredeti helyére, adta vissza Istengyermeki méltóságát. A megtérést hirdette. A visszatérést az Atyai házba, miként azt a tékozló fiú is tette, mikor a mélységek mélységében, a disznók moslékos vályújánál magába szállt.

Sokan bolyonganak ma is a világban cél nélkül, irányt tévesztve. Sokan jutnak el a moslékos vályú mélységéig. Csodadoktorok, mindent tudó guruk hirdetik a gyógyulást, a szabadítást – jó pénzért. Ma már minden bajra, minden betegségre van csodaszer, vagy azonnal ható, csodás készülék. Iparággá fejlődött a szélhámosság: öreg, beteg, nyugdíjas embereknek ígérnek azonnali gyógyulást – különböző összegekért.

Napjainkban soha nem látott méreteket öltött a lelki betegek száma. A depresszió, frusztráció, az „önmegvalósítás” hiánya miatti lelki trauma mindennapossá vált. A pszichológusok, pszichiáterek a tüneti kezelésen kívül nemigen tudnak mit kezdeni a különféle lelki betegségekkel.

Sok ilyen lelki bajjal küszködő ember keres menedéket és gyógyírt az egyházban. Minden bizodalmuk, és reménységük egy-egy „szabadító” lelkigyakorlat, kurzus vezetőjében van. Indiából, és az egyéb távoli országokból érkező, különféle technikákat alkalmazó „gyógyítók” sokasága tevékenykedik Európában, így hazánkban is.

De vajon képes-e egy-egy pap, vagy lelkész egyénre szabottan is foglalkozni a beteggel? Megvan-e a szükséges szakmai felkészültsége ehhez a munkához? El tudja-e dönteni, hogy egy-egy lelki beteget orvoshoz kell-e küldeni, az életkörülményein kell-e változtatni, vagy netán exorcistát kell hozzá hívni?

Lehet, hogy a legfelkészültebb, a pszichiátria területén is jártas pap, vagy lelkész sem tud segíteni. Azért, mert a betegben esetleg nincs meg az a hit, a kellő akarat, hogy változtasson eddigi – maga körül forgó – életén. Lehet, hogy ehhez meg kellene térni. Lehet, hogy előbb feltétel nélkül kellene hinni Istenben, és az embertársakban.

Sokan tévesztik össze Istent a betegbiztosítóval. Be kell csak jelentkezni, időpontot kérni, elmenni a kezelésre, majd gyógyultan távozni. Ha ez nem történik meg azonnal, a csalódott beteg „egy-házzal” tovább áll. Keres egy másik felekezetet. Ha az sem válik be, akkor elmegy a legtöbbet, legjobbat, leggyorsabb módszert ígérő szektába. Itt a kör általában be is zárul – lehet, hogy örökre.

A tíz leprás meggyógyítása után egy közülük visszament Jézushoz hálát adni a csodás gyógyulásért. Ez 10 %. A többi elfelejtette, hogy ki volt azelőtt, és kivé lett. Elfelejtették egy szempillantás alatt, kinek köszönhetik a csodás gyógyulásukat.

Sok testi beteg él ezen a földgolyón, aki lelkileg teljesen egészséges. Bizonyára ők is szívesen meggyógyulnának testi bajukból. Ha ez nem történik meg, nem Istent okolják. Tudják, hogy szenvedéseik egy magasabb rendű célt szolgálnak, mikén Krisztus szenvedései is. A szentek sokszor önként vállalt szenvedéseit nehezen lehet megérteni, de ők tudták, hogy ennek magasabb rendű értelme van.

Bizony sok olyan ember is él ezen a földön, aki testileg teljesen ép, de a lelke beteg. Lehet, hogy nem is tud róla. A bűnök egy része a mai, globalizált világban már erénynek számít. A fősodrású média-propaganda közvetíti a követendő példát. Mert a konzervatív, maradi népet nevelni kell, miként azt a kommunizmusban is tették. Ma is vannak varázsszavak: reform, rasszizmus, tolerancia, másság, kirekesztés, homofóbia, semlegesség, stb. Az egészséges, józanul gondolkodó, erkölcsi normák szerint élő népet tartják betegnek. Pedig akik mindent látnak, vagy mindent látni szeretnének, azok az igazi vakok. A mértéktelen fogyasztást, a nonstop földi örömöket hirdető, lelketlen profithajhászok az igazi betegek.

Közeledik a Karácsony. Isten elküldte egyszülött fiát ebbe a világba. Csak Ő képes teljesen meggyógyítani az embert. Izajás próféta évszázadokkal előre megjövendölte: a vakok látnak, a sánták járnak. Igen: ha hittel elfogadják, befogadják Isten küldöttét, a Messiást. Akkor, és csak akkor tudja meggyógyítani a betegségeinket, megbocsátani vétkeinket, és felkészíteni minket a legnagyobbra: az örök Életre.

Archívum