ZSOLTÁR 16 ~ ~ ~ ~ Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. ~ ~ Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad. ~ ~ Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat. ~ ~ Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot. ~ ~ Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat. ~ ~ Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam. ~ ~ Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! ~ ~ Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat! ~ ~ Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak! ~ ~ Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! ~ ~ Ellenségeim dühöngve körülkerítettek, bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet. ~ ~ Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek. ~ ~ Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké. ~ ~ Kelj fel, Uram! ~ ~ Előzd meg és terítsd le őt! ~ ~ Ments meg engem kardoddal az istentelentől, karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! ~ ~ Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad. ~ ~ Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek. ~ ~ ~ ~