Honnan - hol - hová?

Cogito, ergo sum! – Gondolkodom, tehát vagyok! – mondja a Szent Ágoston gondolatmenetét tovább fejlesztő René Descartes francia filozófus. Tulajdonképpen ez az alapvető különbség az ember és az állat között.

Hiszen a géntérképünk több mint 90 %-ban megegyezik az állatéval. Ha pusztán a fizikai, kémiai, biológiai hasonlóságokat vizsgálnánk - mint azt Darwin tette -, akkor könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy az ember tulajdonképpen egy magasan fejlett állat. Egy olyan majomfajta, aki lejött a fáról, két lábra állt, és primitív eszközöket kezdett használni. Tette mindezt a túlélése érdekében, és az évmilliók alatt eljutott erre a szintre. Az evolúció kétségtelenül megfigyelhető az állatvilágban, de valami mégsem stimmel a darwini elméletben. /lásd bővebben: N(agy) mosás/

Már a legkezdetlegesebb szinten lévő ősember is felfedezett valami nagyon lényegeset: azt, hogy létezik! Gondolkodott, és rájött a létezés valóságára. Felfedezte azt is, hogy nemcsak puszta anyagi test alkotja, hanem lélek is lakik benne. A halál utáni létezés, egy szellemi világ valósága az emberi lét egyik legősibb princípiuma.

A gondolkodó ember leggyakoribb kérdése: honnan - hol - hová?

Honnan jöttem, honnan származom? A születés misztériuma a magasan fejlett, csúcstechnológiát alkalmazó tudományos kutatás ellenére örökre titok marad. Az a program, ami két kisméretű sejt egyesülése révén egy ember kifejlődését vezérli, az utánozhatatlan. Nincs olyan számítógépes high-tech technika, nincs olyan zseniális elme, aki, és ami ezt képes lenne még csak primitív szinten is modellezni. A világegyetemet is alkotó legelemibb részecskékből, az atomokból tevődik össze a bonyolult emberi test is. Talán eljut a tudományos kutatás arra a szintre, hogy azt is meg tudja majd állapítani, hogy hány szénatom, hidrogén atom, oxigén atom, vas atom, stb. alkotja az ember fizikai testét. Mégis rejtély, hogyan lesznek élővé ezek az önmagukban holt anyagi részecskék.

A létezésre vonatkozó magyarázatok alapvetően kétfélék: az egyik egy mindenható hatalommal rendelkező szellemi teremtő lénynek tulajdonítja az élettelen és az élő világ keletkezését. A másik, az ateista (materialista) elmélet szerint a világ, és benne az élővilág „magától” keletkezett. Aztán „magától” fejlődött, míg el nem érte a jelenlegi szintet. Az ateista-materialista-marxista filozófusok bizonyára csodálkoztak volna azon, ha egy Lenin korában élő kolhozparaszt azt találta volna mondani: Elvtársak! Ha a világ és az ember magától keletkezett, akkor várjuk meg, hogy a kolhozba szükséges traktorok is maguktól megteremtődjenek!

Egy logikusan gondolkodó ember számára a bibliában (és egyéb teremtéstörténetekben) leírt magasabb rendű lény (Isten) léte tapasztalati úton is elfogadható és bizonyítható.

A Honnan kérdéshez kapcsolódik a Miért kérdése is. Miért, mi végre teremtette Isten ezt a világot, benne a Föld nevű bolygót, rajta a növényeket, állatokat, és a gondolkodó embert? Erre a kérdésre csak egy őszinte válasz létezik: nem tudjuk.

A Honnan kérdés az egyik legégetőbb probléma napjainkban. A bukott angyal, a Sátán, az Isten és az ember ős-ellensége igyekszik megkerülni, a szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést. Aki felveti, aki ezen gondolkodik az üldözendő, az régimódi, az nem korszerű, az nem felel meg az „Új-világ” által támasztott követelményeknek.

A mai embert leginkább a Hol kérdésköre foglalkoztatja.

Hol élek én? Hol van a helyem ebben a világban? Mit szeretnék elérni, mik a céljaim? Vannak-e egyáltalán terveim a jövőre nézve? Ki is vagyok én valójában?

Ezekre a kérdésekre özönlenek a válaszok: a nap 24 órájában, a médiában (tv., rádió, internet, újság, stb.), az iskolában, a baráti körben, a szülői házban, a hittanórán, a templomban, stb. Az információ özön sokkhatásként éri a kereső embert. A válaszok ezerfélék, egymásnak ellentmondóak. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben az információ dzsungelben, aki ki tudja szűrni az igazságot, aki el tudja választani a tiszta búzát a gyomok ezreitől. A hazugság sokszor az igazság szekerébe kapaszkodva igyekszik a célját elérni. Aki „tegnap” egy tradicionális párt élén az Isten-Haza-Család eszméjét hirdette fennhangon, az „pár nappal később” kizárja a pártagokat, és egy „média-mocsok” csatornán az ország ügyeletes „prostituáltja” oldalán tetszeleg. A tegnap még „nemzeti” buzgóságban radikalizálódó népszónok mára internacionalista (uram bocsá’ iszlamista) módon kezd el szónokolni. A valódi értékek képviselői, a józan paraszti ésszel gondolkodó emberek tömege pedig nem érti, mi történik körülötte.

Az emberi lét mindennapjai csak akkor működnek normálisan, ha azt az alapvető erkölcsi normák határozzák meg. Ezek a normák lelkiismeretünk axiómái, melyek velünk született alaptulajdonságaink. A társadalmi normák törvények formájában, kötelező jelleggel szabályozzák az emberi élet minden területét. Ezeknek a törvényeknek az alapja az isteni törvény, a Tízparancsolat.

Hogyan is állunk napjainkban ezekkel a törvényekkel, és azok betartásával?

Elöljáróban tisztázni kell a „Hol élek” kérdéskör leglényegesebb elemeit. A Föld nevű bolygón élő emberiség két - egymással ellentétes - erő célkeresztjében létezik. Az egyik a teremtő Isten, a másik pedig a még jelentős hatalommal rendelkező bukott angyal, a Sátán.

Az alapvető - isteni parancsokra épülő - törvények csak az Istenben hívő, a jó szolgálatára felesküdött törvényalkotók, és végrehajtók kezében működnek rendeltetésszerűen. Ha a prominens politikai vezetők adott esetben a Sátánra esküdtek fel, akkor ezeket a törvényeket kiforgatják eredeti jelentésükből, és negatív tartalommal töltik fel. Ennek vagyunk ma a tanúi.

Amikor a német alkotmánybíróság törvénybe iktatja, hogy nem két emberi nem (férfi és nő) létezik, hanem három (semleges nem!). /lásd bővebben: Felsőfokú idiotizmus/

Amikor egy ország törvényhozó testülete (a parlament) törvénybe iktatja, hogy a házasság nemcsak egy férfi és egy nő szeretetközössége, a család, mely biztosítja az emberiség fennmaradását a gyermeknemzés és nevelés révén, hanem két egynemű (!) ember kapcsolata is. A sátáni befolyás nagyságát jól szemlélteti, hogy egyes nemzeti egyházak (pl. a holland evangélikus egyház!) is elismerik a „buzi-házasságot” (Nevezzük nevén a dolgokat: a tengerpart a homokos, és a radiátor meleg. A szivárvány pedig az özönvíz után az Isten és ember közötti szövetségnek a jelképe).

Mit tehet ebben a helyzetben a kiszolgáltatott, jóravaló ember? Mit tehet a hatalmat gyakorló, a bűntől, a gonoszságtól megcsömörlött vezető (politikai, gazdasági, pénzügyi, egyházi, stb.)?

Vissza kell térni az alapokhoz! Mégpedig a sziklára épített alaphoz, melyet az Isten egyszülött Fia rakott le. Az isteni normákhoz, mely a túlélés egyedüli garanciája.

A harmadik kérdés, mely kapcsolódik az előző kettőhöz: Hová?

Hová tart az emberiség, hová tart az egyes ember? A kérdés első felére a válasz egyszerű, de kétségbeejtő: a pusztulásba!

Ha megfigyeljük a világban a politikai, gazdasági, pénzügyi, ökológiai, népesedési trendeket, akkor elszomorító a kép. A világ javainak 90 %-át a világ népességének kevesebb, mint 10 %-a birtokolja. A maradék 10 %-on osztozik a világ népességének a 90 %-a. Döbbenetes adat!

A Föld erőforrásainak a kizsákmányolása olyan méreteket öltött, hogy az már veszélyezteti az emberiség elkövetkező generációinak a puszta létét. Ökológiai katasztrófára figyelmeztetnek a tudósok: a sarkkörök jéghegyeinek az olvadása olyan mértékű, hogy néhány évtizeden belül elönti a tenger a part menti nagyvárosokat. /lásd bővebben: Nagyvárosok hullámsírban?/

Az időjárás drasztikusan megváltozik: nagyméretű sivatagosodást és egyéb nem kívánatos változásokat okoz.

A mesterségesen elindított világméretű népvándorlás társadalmi, gazdasági, kulturális összeomlást okozhat nemcsak Európában, de a világ többi részén is.

A bűnözők hatalomra kerülése, a törvények semmibe vétele, az erkölcsi züllés egy orwelli világ vízióját vetíti elénk. Egy olyan visszafordíthatatlan, öngerjesztő folyamat indulhat el, amit az ember már nem képes az ellenőrzése alatt tartani. Csak egy isteni beavatkozás hozhat változást.

A kérdés második fele: Hová tart az egyes ember? Hová tartok én?

Két út áll előttem: melyikre induljak? Mit válasszak?

Választhatom a kompromisszumokkal teli, megalkuvó, de jól fizető széles utat. Választhatom a lemondásokkal járó, becsületes, erkölcsös keskeny utat.

Egy önfelmentő (korunkra jellemző típus), másokra hivatkozó, mások mögé bújó, jellemtelen ember nyilatkozta egyszer, mikor az került szóba, hogy a lopás bűn: „Hiszen mindenki lop! Csak én legyek balga! Egyébként is szemesnek áll a világ!” /lásd bővebben: Ne lopj!/

Isten nem azt fogja kérdezni tőlünk az ítélet napján, hogy mások loptak-e. Azt kérdezi majd, hogy én loptam-e.

Minden ember azt kapja, amit érdemel! - tartja a bölcs mondás. Mindenki ahhoz kerül majd, akit életében szolgált: aki a Sátánt szolgálta, az a Sátánhoz kerül a pokolba. Aki Istent szolgálta, az Istenhez kerül a mennyek országába.

A földi élet rövid. Arra szolgál, hogy el nem rozsdásodó kincseket gyűjtsünk, aminek Isten országában is értéke van. Isten az övéit ki fogja menteni a végítéletkor! Jól fontoljuk meg tehát, hogy kit szolgálunk!

Istentől születtünk, és Isten országába, az örök boldogság helyére szeretnénk eljutni. Igyekezzünk tehát úgy élni, hogy méltók lehessünk az üdvösségre!

Archívum