2015.01.11. 00:00 Kriszta

Hozzászólások: 2

Az érem másik oldala

Az érem másik oldala - Natalia Narochnitskaja politológus a franciaországi eseményekről.
                                                                                      
A neves orosz politológus, a párizsi Európai Intézet a Demokráciáért és Együttműködésért elnöke a moszkvai Komszomolszkaja Pravda napilapnak adott interjút, amelyben megvilágítja a véres franciaországi események hátterét és okait.

„Franciaország, csakúgy mint egész Nyugat-Európa nem képes helyesen, filozófiailag értékelni azt, ami ma történik. Ha követjük az egyes országok vezetőinek, elnökeinek reakcióit, szinte mindannyian ugyanazt mondják: a fő tragédia a szólásszabadság elleni merénylet, amúgy mellékesen a kioltott emberéletek. Valójában ez az európai civilizáció elleni támadás volt, amely kultúra a „ne lopj, ne ölj” elvekre épül. Európa lakói most azt látják, hogy valaki a környezetükből jogot formált arra, hogy Isten eszközének tekintse magát, és saját világnézete szerint emberi életeket olt ki. Politikusaik azonban képtelenek hangosan kimondani: - Ha a lemészárolt emberek nem karikaturisták volnának - kik amúgy súlyosan provokálták a vallási értékeket -, hanem egyszerű, ártatlan emberek, a tragédia, a bűn semmivel sem volna kisebb. Ki kell mondani, ez nem a szólásszabadság elleni merénylet, ez támadás az európai civilizáció elvei és az emberi élet ellen. Ma ezen újságírók hangzatosan kijelentik, akármennyit is megölnek közülük, továbbra is azt írnak és mondanak, ami nekik tetszik. A probléma valójában az, hogy a szólásszabadság számukra mások sértegetésének, megalázásának, és arcul ütésének lehetőségét jelenti. Ők nemcsak a muzulmán vallást támadják. Nemrég egy „modern” kiállításon egy vizelettel teli bilibe állított keresztet láttam. Csakhogy a keresztények ezért nem ragadnak fegyvert, nem állnak bosszút, nem ölnek meg senkit, sőt egyáltalán nem képesek semmilyen adekvát választ adni ezen provokációkra. Európa teljesen „kihűlt” vallási tekintetben, magát valamiféle demokratikus civilizációnak, valamiféle posztmodern filozófiai áramlatnak tekinti, amelyben az ember semmiféle rendezőelvet nem ismer el, bármely értéket elvet, saját magának állít fel rendszereket, és nem alkalmazkodik semmilyen szabályhoz. Ezzel egyidőben Európa bevándorlók célpontja lett, és e földrész ezen új lakóinak problémáit az európai politikai vezetés mint a demokrácia hiányát, vagy akár szociális és adaptációs kérdést kezeli. Teljes mértékben elvetik azt, hogy valójában a bevándorlók új hazájukban, az európai civilizáció területén a saját kultúrájuk építését folytatják, a maguk erkölcsi rendezőelveivel, saját emberi viszonyaikkal és elképzeléseikkel rendezkednek be, és döntenek arról, hogy Isten mit enged meg nekik, és mit nem. Európa ma nem meri ezt kimondani. A szörnyű gyilkosságok valójában erről szólnak.
(...)
 Nem kizárt, hogy 30 évvel ezelőtt szélsőségesek is aktívan részt vettek a bevándorlók elleni erőszakos cselekményekben, ma már azonban ez a kérdés egészen másképpen fest. Egy konzervatív beállítottságú francia polgár, aki tegnap még egyáltalán nem tiltakozott más vallások, értékek és más rasszból származó szomszéd ellen, ma sem tekinthető rasszistának. Arról van szó, hogy egyre többen ismerik fel, hogy az emberi jog és a demokrácia hagyományos dogmái Európában nem működnek megfelelő módon. Amikor a bevándorlók túllépnek egy bizonyos számhatárt, már nem integrálódnak a befogadó ország életébe. Bezárul a közösségük, és folytatják a magukkal hozott civilizáció újraépítését. Sajnos azt is be kell látnunk, hogy nem professzorok, tudósok jönnek elsősorban, 99%-ban az afrikai és arab mély szegény réteg vándorol be, kik talán néhány hagyományos értelemben vett iskolai osztályt végeztek, vagy még azt sem. Nem ismerik a befogadó ország történelmét, hagyományait, kultúráját, szokásait. Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek hogyan tisztelnének egy olyan civilizációt amely saját értékeit rombolja, és saját hagyományait sem óvja, nem őrzi. Nagyon remélem, hogy mivel eljött az ideje, napirendre kerül ez a kérdés szerte Európában. Persze a posztmodernisták hangja máris hallható: ”Mi lesz a szabad szólással, azt mondok, amit csak akarok! Krisztust gyalázom, vagy Mohamed prófétát vagy Buddhát, senkinek semmi köze hozzá!” Én magam is mélyen gyászolom e tragédia áldozatait, és vallom, hogy Európa valódi tragédiát él át, és bizony a „ne lopj, ne ölj” elvek sérülnek. Senkinek nincs joga Isten nevében más ember életét elvenni. Látni kell azonban, hogy olyan nagy a bevándorlási hullám, és rengeteg olyan ember él ma Európában, kiknek egészen más az elképzelésük arról, hogy „mi a jó, és mi a rossz.” Új törvényekre van szükség, amelyek rendezik ezen áldatlan állapotokat, és amelyek egy országon belül harmonizálják a különböző világképeket. Sajnos azonban a kérdés, hogy a posztmodernisták, kik a sajtót teljes mértékben bitorolják, és hangjuk a politikai elitben is egyeduralkodó, hajlandók lesznek-e ezt napirendre venni, és nem a jól ismert „legfőbb érték: a szólásszabadság" jelszóval lesöpörnek az asztalról minden kezdeményezést. „Szabad vagyok, senkinek nincs joga megsérteni engem, arcul ütni engem. Én azonban mindezt megtehetem, mert szabad vagyok” - így hangzik ma ezen emberek hitvallása.”
(...)
„Az európai ember, aki iskolázott, számítógéppel dolgozik, - képletesen szólva - nem akar, és nem is fog utcát söpörni. Nincs más megoldás, mint a bevándorlók hada, amely eme rosszul fizetett munkát is elvállalja, de ki kell jelenteni: ti hozzánk jöttetek, mi biztosítunk nektek életlehetőséget, ám ti írásban kijelentitek, hogy tiszteletben tartjátok a mi kultúránkat, úgy fogtok viselkedni, ahogy mi, semmilyen módon nem lógtok ki a mi szociális rendszerünkből és viselkedési normáinkból, nem foglalkoztok hittérítéssel, és nem toboroztok vahabitákat országunk lakóiból. A posztmodernisták azonban ezt nem fogadják el. Emlékezzünk rá, mi történt mintegy tíz évvel ezelőtt Ausztráliában. Az előző miniszterelnök kijelentette: „A mi civilizációnk az európai bevándorlók által alapíttatott, gyökere a keresztény értékrend. Mi mindenki számra nyitottak vagyunk. Ha közöttünk akartok élni, viselkedjetek hozzánk hasonlóan. Ám ha saját enklávét akartok e földön létrehozni - elnézést, ez nem fog menni!” Micsoda felháborodás kísérte e szavakat! Hogyan támadták azonnal a miniszerelnököt! Ha Európa valami hasonlóval próbálkozna, és kijelentené, hogy ez a föld nem arra szolgál, hogy itt mindenki azt mond és tesz ami csak eszébe jut, hanem ez valami más, ez több, ez a föld, amely a Louvre, a Notre Dame és más kincsek szülőföldje. Ez azonban ma még lehetetlenek tűnik.

(...)

Forrás: Internet
eredeti interjú  
videó - orosz nyelven

Hozzászólások

#2    2015.01.15.   20:46:19   __

Ez a cikk nagyon jól taglalja a párizsi események hátterét, köszönöm Kriszta, hogy megosztottad.

#1    2015.01.11.   17:00:45   JóB

Kriszta!
Kellene egy találó címet adni a cikknek, hogy az archívumban ez alapján azonosítható legyen.
Meglepődve olvasom, hogy a cikk a Komszomolszkaja Pravdában jelent meg. Gondolom az újságcím nosztalgiából maradt meg, de a tartalom már egészen más, mint régen.

Egy mondatot ragadnék ki az interjúból:

"Ha követjük az egyes országok vezetőinek, elnökeinek reakcióit, szinte mindannyian ugyanazt mondják: a fő tragédia a szólásszabadság elleni merénylet, amúgy mellékesen a kioltott emberéletek."

Ez valami agyrém: "a szólásszabadság elleni merénylet". És ezt a világ elnökei, vezető politikusai mondják: egyszerre, mintha parancsszóra cselekednének.

A kérdés az, hogy ki vezényel (a háttérből).