Tiszta Forrás
2019. január 17.   
Névnap: Antal, Antónia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
25 látogató

Látogatások

- ma: 374
- tegnap: 916
2018.12.16. 08:55 JóB
Hozzászólások: 0

A Karácsony misztériuma

A Karácsony misztériuma

Közeleg a Karácsony. Sokan a keresztény világ magánügyének tekintik ezt az ünnepet, pedig annál sokkal többről van szó. A mindenható Isten, a világ teremtője megtestesült, és emberré lett.

Az apostoli hitvallásban így imádkozunk:

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.” - a Szentháromság egyik személyéről, az Atyaistenről van szó.  „És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban…” - a Szentháromság második személyéről, a Fiúistenről van szó. „… aki fogantatott Szentlélektől…” - a Szentháromság harmadik személyéről, a Szentlélekről van szó. „… született Szűz Máriától!”.

 

A megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen isteni misztérium van itt leírva egyszerű szavakkal. A Szentháromságos Egyisten kiválaszt egy egyszerű názáreti lányt, hogy általa emberré legyen, és közöttünk lakozzon! Isten elküldi angyalát, Gábrielt ehhez a szűz leányhoz, Máriához. Gábriel angyal szavai Isten szavai. A teremtő, mindenható Isten köszönti ezt a hozzá képest porszem teremtményt: „Üdvözlégy Mária!”

„Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum…”

Felfoghatatlan misztérium ez. A magasságos Isten végtelen szeretete az ember iránt. Ezt imádkozza minden délben több millió ember (mi is, itt a weboldalon). Ez ihlette meg a világ legnagyobb festőit, zeneszerzőit.

Ebben a korban élte az akkori világ legnagyobb birodalma, a római birodalom a fénykorát. A római császár istennek kiáltotta ki magát, és megkövetelte minden alattvalójától, hogy ezekkel a szavakkal köszöntse: Ave ceasar, imperator! Aki ezt nem tette meg, halál fia volt.

Micsoda kontraszt! Micsoda különbség: Isten, a legfőbb uralkodó, ég és föld ura köszönti a legkisebb embert, a császár pedig, az erőszakos földi uralkodó határtalan gőgjében megköveteli alattvalóitól, hogy istenként tiszteljék.

A megtestesült Istenembert, az ég és föld találkozását az angyalok kara így köszönti: „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek!” A magasságos Isten, és a földi ember eggyé válik. Az angyali kórus éneke egyetemes: a teremtett emberhez, és az ember teremtőjéhez egyaránt szól.

 

De vajon megadatott-e a dicsőség Istennek? Vajon békesség van-e ezen a földön?

Még alig pár napos csecsemő volt a megtestesült Isten Fia, az emberi gonoszság máris az életére tört. Heródes király - bár jól ismerte az ószövetségi próféciákat - magát istennek képzelve vetélytársat vélt felfedezni a Betlehemben született csecsemőben. Esztelen haragjában meggyilkoltatta az ártatlan betlehemi kisgyerekeket. Ez a példátlan gaztett csakis egy olyan pszichopatának jut az eszébe, akit a gonosz lélek szállt meg.

Ugyanennek az esztelen, megmagyarázhatatlan gyűlöletnek vagyunk tanúi a mai világban is. A keresztényeket a csatakiáltássá silányított „Allah akbar!” üvöltéssel gyilkoló gátlástalan terroristák jelen vannak már Európa szinte minden országában. A keresztény világ egyik szép szimbóluma, a karácsonyfa is az eszelős gyűlölködők célpontjává vált. Európa nyugati országaiban egyre több helyen - minden jogalapot nélkülözve - kategorikusan megtiltják a karácsonyfa állítást. Budapesten a felheccelt bűnöző csőcselék az ország karácsonyfájának felgyújtását, és a Szűz Máriának felajánlott magyar Szent Korona meggyalázását követelte. Istent száműzték Európa nyugati felében. A szeretet helyett a gyűlölet uralkodik, békesség helyett a háború, a káoszteremtés a cél.

A mai heródesek célja ugyanaz, mint az első Karácsonykor volt.

Heródes kudarcot vallott: miután saját családtagjai nagy részét is kiirtotta, gyalázatos halállal halt meg.

 

Karácsony misztériuma a húsvéti feltámadáskor válik igazán érthetővé. Egy olyan világban, ami véges, ahol az anyagi javak csak időlegesek, ahol az eszközöket megeszi a rozsa, a vagyont ellophatják a tolvajok csak a maradandó értékek számítanak. Isten megmutatta a világnak, hogy a szeretet mindent legyőz - még a halált is.

Isten nem azért teremtette az embert, hogy az anyagi javak rabjává váljon, hogy eladja a lelkét a gonosznak. Azért teremtette, hogy szeretetben éljen. Jézus azért jött el karácsonykor ebbe a világba, hogy megmutassa a tévelygő, bűnben fetrengő emberiségnek a helyes utat. „Én vagyok az út, az igazság, és az élet!” Más fordításban: „Én vagyok az út, amely az igazságra és az életre vezet!”

Mégpedig az egyedüli Igazságra, Isten igazságára. Az egyedüli Életre, az örök életre Isten országában.

Ez az egyedüli út. Nincs más ezen kívül. A szeretet útja az egyetlen, ami Istenhez vezet. A gyűlölet, az árulás, a gonoszság útja a kárhozatba visz.

 

Isten szeretete abszolút szeretet. A teremtett ember nem csupán egy magasan szervezett anyaghalmaz (mint a növények és az állatok), hanem Isten gyermeke! Miután megteremtette (megformálta) Isten az embert a föld porából, lelket lehelt bele. Ez azt jelenti, hogy Isten lelke lakik bennünk!

Ez az isteni szeretet emberi léptékkel nem mérhető. Isten végtelenül nagy szeretetében emberré született, és vállalta a leggyötrelmesebb halált is.

 

Kérdezhetnénk szkeptikusan, hogy miért? Miért nem pusztította el a bűnös emberiséget, mint Noé idejében? Erre nincs magyarázat. Talán az Evangélium néhány Igéje nyújthat valamiféle támpontot: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte: hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

A szülő szereti így a kisgyermekét (mert Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtette az embert). Isten képmásai vagyunk tehát, a szeretet hordozói ebben a világban. Maga a Szeretet testesült meg karácsonykor, és áradt szét az egész világon.

 

A vak gyűlöletet csak Isten kegyelme és szeretete tudja megváltoztatni, mégpedig gyökeresen. Így lehetett a keresztényüldöző farizeus Saulból Isten apostola, így vált a kapzsi vámos Léviből (ma bankárnak, vagy brókernek fordíthatnánk) Máté evangélista.

 

A Karácsony az elcsendesedés, a szent várakozás időszaka. Ady Endre írja Karácsony című versében:

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Ha bűneink sötétjében már minden veszni látszik, a Remény még pislákoló gyertyája képes meggyújtani rég kialudt gyertyáinkat. Soha nincs késő. Isten irgalma, kegyelme és szeretete végtelen: „Bizony mondom néked, még ma velem leszel a Paradicsomban!”

Ezért jött közénk az Isten Karácsonykor, ezért született meg a szegényes betlehemi istállóban: hogy a Paradicsomba vezessen minket!

 

A.D.2018.12.16. Advent 3. vasárnapján (JóB)

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás