2019.02.17. 19:00 JóB

Hozzászólások: 0

A boldogság forrása (a napi Szentírás margójára)

(Lk 6,17. 20-26)

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:

○ „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.

○ Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.

○ Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.

○ Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.

● De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.

● Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.

● Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

● Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”

(Jer 17,5-8)

Így szól az Úr:

● ,,Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön.

 ○ Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

(Zsoltár 1)

○ Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában.

● Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.

Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Az Evangélium egyik legtöbbet idézett része az un. Hegyi beszéd. Ez Lukácsnál és Máténál egyaránt szerepel. A hegynek mind az Ószövetségi szentírásban, mind pedig az Újszövetségben kiemelt jelentősége van. Gondoljunk csak a Hóreb hegyére, ahol Isten az égő csipkebokorból szólt Mózeshez, és adta át a mindmáig egyetemes érvényű, kőbe vésett Tízparancsolatot. De gondolhatunk a Tábor hegyre is, ahol a kiválasztott apostolok láthatták Jézus megdicsőült arcát. A hegyi beszéd is minden bizonnyal egy magaslatról hangzott el, az írás szerint hatalmas tömeg előtt.

Jézus itt megdöbbentő kijelentéseket tesz. A mai kor emberének a boldogságról merőbben más elképzelései vannak. Hogyan is kell értelmeznünk a jézusi kijelentéseket?

Boldogok a szegények. Hogy miért? Mert övék az Isten országa.

A földi életben a szegénység, a nélkülözés inkább a boldogtalansággal társítható. Hány ember van ma is a világon, akit kizsákmányolnak, a létfenntartáshoz szükséges minimumot is alig tudja előteremteni. Hány beteg, munkaképtelen ember tengődik a lét perifériáján.

Jézus korában, mint azt több helyen is olvashatjuk, az árvák, az özvegyek, a munkaképtelen nyomorékok teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltak. Többnyire csak koldulással tudták még a napi betevő falatot is megszerezni.

A szegénység önmagában nem jelent boldogságot, de az Istenben bízó, Krisztus irgalmát kereső szegény megtalálja azt, amit nem kapott meg a földi létben. Boldog lehet, mert Isten országának várományosa. Ez a maximum, amit egy ember elérhet. Ez a boldogság nem földi eredetű, hanem egy Istentől kapott, senki mástól nem függő, soha el nem vehető örök létforma.

Hány éhező, hány síró ember fohászkodik naponta Istenhez. Ma már nemcsak az iszlám világban, a más vallás elsőrendűségét hirdető országokban, nemcsak a kommunizmus eszméjét erőszakkal terjesztő társadalmakban üldözik a keresztényeket. Európa liberális vezetésű országai, de maga az Európai Unió is kirekesztő magatartást tanúsít a keresztényekkel szemben.

Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt.

Ez a jézusi mondat napjaink valósága.  Elkeseredésre még sincs ok. Bár látszólag a Sátán egyre agresszívabban tevékenykedő szolgái uralkodnak a világban, de a végső igazságszolgáltatás hegyi beszédben elhangzott mondatai a lényegesek számunkra.

Jézus megjövendöli a másik oldalon élők, a jólétben tobzódók, a minden földi jóban dúskálók, a kizsákmányoltakon, a szegényeken, a nincsteleneken, a kicsinyeken gúnyosan nevetők, a lelküket eladó hamis próféták sorsát is.

Jaj nektek!  Így kezdődik a most gondtalanul a napfényben sütkérező, másokon élősködő, a gőgtől elvakult emberekre vonatkozó jézusi prófécia.

…sírni és jajgatni fogtok! - mondja az Úr. Ez nem mást jelent, mint a kárhozat tüzét.

Egyházunk a napi Evangélium mellé mindig társít egy ószövetségi igét, és egy zsoltár idézetet is. Ebből világosan kitűnik, hogy Isten szándéka az emberre vonatkozóan az ó- és újszövetségi szentírásban ugyanaz. Figyelmeztetés az Istennel kötött szövetség betartására, figyelmeztetés a széles úton járó bűnösök számára, és reményteli biztatás a keskeny úton, hitben járó emberek számára. A legelső zsoltár szavai ma is érvényesek:

○ Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. ( Jer 17,5-8)

○ Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában.

● Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.

Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye. (Zsoltár 1)

Gyarló, botladozó emberek vagyunk mindnyájan. Sokszor vetik a templomba járó keresztények szemére, hogy kettős életet élnek. Bizony, ebben lehet igazság. Vasárnap, a templomban, a gyülekezetben békések, kedvesek, adakozóak. A hétköznapok valósága pedig egészen más. Az intrika, a gyűlölködés, a gőg, a magamutogatás felülírja a templomi ájtatosságot.

Nem szolgálhattok két úrnak! - mondja az Ige. Vagy keskeny úton járva Istent szolgáljuk, az Ő törvénye életünk zsinór mértéke, vagy a gonosz szolgálatában állunk (sokszor tudatlanul is). Ez a széles út, amin sokan mennek, de ez az út a pokolba vezet.

Nem könnyű a keskeny út sem: rögös, kátyús, tele van buktatókkal. Sokszor elesünk, de ha elég szilárd a hitünk, Isten mindig felemel, és erőt ad a továbbjutáshoz.

Jézus Krisztus, a megtestesült Isten Fia a példa számunkra. Ő, a mindenség ura lett mindenki szolgája. Szegény volt és üldözött. Kitaszított, és megvetett. Gyűlölték, megostorozták, és a legkegyetlenebb kínhalált kellett elszenvednie. Nincs ennél nagyobb áldozat.

Boldog az az ember, aki követi mesterét, mindvégig kitart mellette. Boldog, még akkor is, ha szegény, ha éhezik, ha üldöztetést szenved.

Boldog - mert övé a mennyek országa.

A.D.2019.02.17.©JóB

Hozzászólások