2019.02.23. 15:35 JóB

Hozzászólások: 0

Mai mese

A kis nyusziról, a ravasz rókáról, a bölcs bagolyról, a mindent tudó varjúról és a vad-kapitalizmusról.

(Megjegyzés: a mese szereplői kitalált személyek. Ha a történetben valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet.)

A kis nyuszi szomorúan járkált az erdőszéli mezőn. Arra gondolt, milyen jó dolga is van az embernek. Nincs sok gondja az ebéddel: befizet a menzára, vagy beül egy étterembe, és jobbnál jobb falatokkal ütheti el az éhségét.

Bezzeg én! - gondolta magában - itt kóborolok már napok óta, hogy találjak valami eleséget magamnak.

Ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy szép nagy répát. Két első lábával gyorsan ki is kaparta, és hegyes fogaival mohón rágcsálni kezdte.

Vígan eszegette az édes répát, mikor a háta mögött ráförmedt valaki: teszed le azonnal azt a répát, te kis gonosztevő!

Ijedten pillantott hátra. Egy róka lompos farkát pillantotta meg először, majd a róka vicsorgó pofája is a látókörébe került.

- Ez az én területem, neked itt nincs semmi keresnivalód! - förmedt rá. A közeli fán üldögélő öreg varjú csak annyit mondott: kár.

Tapsi-Füles - mert így hívták a kis nyuszit - ijedtében elszaladt, még a megrágott répát is ott hagyta.

Ravasz-Rudi - mert így hívták a rókát - azonnal a törvényszékre sietett. A hivatalban a nagyméltóságú, nagy bölcsesség hírében álló öreg bíró, Bagoly-Bertalan fogadta. A róka felháborodva adta elő, hogy a már ősidők óta a rókák tulajdonát képező földön a nyúl gátlástalanul megette az ott termett répát.

- Te nagy bölcs hírében állsz - szólt a róka. Szolgáltass nekem igazságot: büntesd meg szigorúan ezt a nyulat, hogy elmenjen a kedve attól, hogy még egyszer az én földemre merészkedjen. Követelem az erkölcsi, és anyagi károm megtérítését!

A bagoly feltette 3x4 dioptriás szemüvegét, és vakargatni kezdte ősz fejét.

A róka folytatta: tudom, hogy sokat kell dolgoznod ezen az ügyön, éppen ezért a kártérítés negyedrészét felajánlom neked a fáradozásod jutalmául.

- Ha tanúkkal tudnád bizonyítani, hogy már az őseid is ezen a földön éltek, akkor talán tehetnék valamit az érdekedben - válaszolta a bagoly. No meg egy szemtanú is kellene, aki bizonyítani tudná, hogy a nyúl megette a répát. Egyébként meg tele vagyok munkával, nem is tudom, mikor tudnék foglalkozni az ügyeddel, hacsak… A bölcsnek mondott bagoly méltóságteljesen leült a foteljába, levette 3x4 dioptriás szemüvegét, és ismét vakargatni kezdte a fejét.

- Na, nem bánom, legyen a fele! - szólt ismét a róka. Tanú, az lesz, erről kezeskedem!

Az egyezséget megpecsételték egy kis házi főzésű áfonya likőrrel. A róka elköszönt, és sietve elindult az erdő irányába.

Az erdő lakói később azt beszélték, hogy az öreg varjú eskü alatt vallotta, hogy mióta az eszét tudja, rókák uralták ezt a vidéket. Sőt, már a nagyapja is erről beszélt neki gyerek korában.

Be is jegyezte az Erdei-földhivatal, hogy ameddig a szem ellát, a terület a róka tulajdona. A varjú arra is megesküdött, hogy mióta repülni tud, minden nap látja, hogy a nyúl rendszeresen fosztogatja ezt a területet.

Még azt is beszélték, hogy állítólag a róka egy fél zsák dióval érkezett a varjúhoz - de lehet, hogy ez csak rosszindulatú szóbeszéd, amit a róka ellenségei terjesztenek.

Hamarosan meg is született a bírói határozat, mely Tapsi-Fülest teljes vagyonelkobzásra ítélte. Bagoly-Bertalan bíró kikereste a nyilvántartásból Tapsi-Füles lakcímét. Magához kérette a rendvédelmi erők parancsnokát, Fő-sakált. Átadta neki a határozatot, és utasította, hogy szerezzen érvényt a határozatban foglaltaknak.

Fő-sakál megigazította UV-, hő-, és golyóálló napszemüvegét, és átvette a pecsétes határozatot. Ki is küldött egy kisebb sakál alakulatot a megadott lakcímre, de azok üres kézzel tértek vissza.

- Sajnos nevezett személy semmiféle lefoglalható vagyonnal nem rendelkezik - jelentette Fő-sakál a bölcs bírónak, aki éppen áfonya likőrt kortyolgatott a rókával.

Ravasz-Rudi toporzékolt mérgében: hát akkor azt kell lefoglalni, amije van! - ordította.

Tiéd a bundája, enyém a húsa! - kiáltotta a bagolynak.

Fő-sakál megigazította UV-, hő-, és golyóálló napszemüvegét, és ismét kiküldte a sakál alakulatot, de azok hiába keresték Tapsi-Fülest, nem találták sehol.

Fő-sakál jelentette az újabb kudarcot. Bagoly-Bertalan levette 3x4 dioptriás szemüvegét, és ráförmedt Fő-sakálra: minek fizetjük akkor magukat, ha még egy ilyen piti ügyben sem tudnak megfelelően intézkedni!

Fő-sakál levette UV-, hő-, és golyóálló napszemüvegét, és lehorgasztott fejjel, megszeppenve hallgatott, mígnem eszébe jutott valami.

- A nyulat ugyan nem sikerült előállítanunk, de az embereim láttak egy medvét a tiszteletre méltó Ravasz-Rudolf úr folyójában halászni. Ez mégiscsak nagyobb fogás lenne, mint egy kis nyúl.

A róka olyan hirtelen ugrott fel az iroda plüss foteljából, hogy még az asztalon lévő áfonya likőrt is feldöntötte. Barátságosan megveregette Fő-sakál vállát: úgy van, komám! Ez ám a nagy fogás!

Ahogyan a lába bírta, úgy rohant a folyóhoz. A hír igaznak bizonyult. A nagybundájú barna medve a folyó közepén álldogált, és hatalmas mancsával dobálta ki a nagyobbnál nagyobb halakat a partra.

A róka magas hangon - szinte rikácsolva - kiáltott a partról a medvének: ez az én területem, be foglak perelni birtokháborításért. Életed végéig fizetheted a kártérítést!

A medve komótosan cammogott ki a vízből a partra.

- Mit mondtál? - kérdezte a medve.

Biztosan nem hallotta ez a süket medve, hogy mit kiáltottam neki - gondolta magában a róka.

- Ameddig a szem ellát, az enyém a terület. Be foglak perelni! - nyomatékosította mondanivalóját a róka.

A medve meglendítette jobb mancsát úgy, hogy a róka bal füle a kezében maradt. A róka üvöltve iszkolt el, meg sem állt a bagoly házáig. Felháborodva, magából kikelve követelte a medve azonnali letartóztatását.

A bagoly feltette 3x4 dioptriás szemüvegét, megvakarta ősz fejét, majd megszólalt: tudod barátom milyen szűkös a sakál alakulat éves költségvetése. Azon kívül létszámhiánnyal is küszködünk.

De van egy jó ötletem! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Add bérbe a folyót a medvének! Az általa kifogott halak fele az övé, a másik fele pedig a miénk!

Zseniális ötlet! - örvendezett a róka. Hogy nekem ez nem jutott eszembe!

Összedugták a fejüket, és egy kis áfonya likőr mellett megírták a bérleti szerződést. Másnap a róka el is vitte a szerződést a medvének.

Az erdő lakói azt beszélték, - nem tudni, mennyi igaz belőle - hogy a róka jobb füle is hiányzott, mikor visszatért a szerződéssel. Azóta nyoma veszett, még a mindent látó, és mindent tudó öreg varjú sem hallott felőle. A bagoly tollait pedig a folyóparton találták meg. Egyesek szerint a medve által kifogott halak rá eső részét akarta lefoglalni. Mások tudni vélik, hogy a Fő-sakállal támadt elszámolási vitája. A mindent látó, és tudó öreg varjú megalapozatlan híreszteléseknek tartotta ezeket a mendemondákat. Szerinte a múlt heti nagy viharban egy villám csapta agyon a baglyot. Bárhogy is történt, az erdő lakói még sokáig beszéltek róla.

A.D.2019.02.23.©JóB

Hozzászólások