Tiszta Forrás
2020. október 19.   
Névnap: Nándor, János

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 160
- tegnap: 132
2020.04.11. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Alföldi Géza: Iskariothi

Alföldi Géza: Iskariothi
Alföldi Géza: Iskariothi Merre bujkálsz, Iskariothi? Csak árulónak voltál nagy legény? Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten kiszenvedett a Koponyák hegyén! Gyere, Júdás, nézz a szemébe, most állj elébe, ha van benned mersz! Mikor a lélek tisztán, szabadon körötted szárnyal, kacagj és nevess! Tudod-e, hogy amikor kínozták, leköpték, rúgták, nem jajgatott! S mikor a kereszten kiszenvedett, a mosoly a bakók arcára fagyott?…! Gyere, Júdás, állok egy ital bort! Részegségbe fojtsd a bánatod… Nagy úr lettél ma, Iskariothi, s még nagyobb leszel, ha végig vállalod! Fürödj a hírnév napsugarában! Légy gõgös, a Mestert te adtad el! S az árulóknak mindég jól fizet az Írástudók és gazdag Izrael… Felejtsd el, hogy az elárult Mester megosztotta veled a falat kenyeret, s bár tudta, hogy egyszer áruló leszel, megszorongatta remegő kezed. Tagadd meg, hogy éretted is harcolt, hogy megpihent rajtad fénylő szeme, s ha elűzni kértek hívő népek, megóvott tőlük féltő keze. Csak ne csörgesd harminc ezüstöd gőggel, hogy az: Iskariothi Júdás vagyok!… Te, bolond!… Senki még egy ilyen Istent ilyen olcsón itt el nem adott! Ülj le a győzők teli asztalához, falj, zabálj, mit meglát csak szemed, mert egyszer éhezve, fázva halálba hajszol a lelkiismeret. Ürítsd, míg győzöd, a mámor poharát, ünnepeltesd, merre jársz, magad, mert neked is véged, Iskariothi, ha ennek a mámornak vége szakad. Legyél a hős a kufárok szemében, Írástudók közt legyél a vezér, mert nyivákoló kutyakölyök leszel, ha egyszer a reggel sugara elér! Ha áruló lettél, volt hozzá erőd, állj elő, Júdás, s álljad a sarat! Éljél nagy vígan, Iskariothi, mert ma még neked lehet és szabad! A holnap úgyis a szemétre sodor, ott rothadsz el a férgek között, s a dögkeselyűk is undorral szállnak el fölbomló, bűzlő holttested fölött! Ha bátor voltál árulóvá lenni, s nagy a szád a cimborák mögül, gyere, Júdás, most Krisztushoz vezetlek, s otthagylak véle kettesben egyedül. S ott légy bátor majd, ott légy a hős, ha halott szép arca szemedbe mered. Ott csörgesd a harminc ezüst pénzt! Ott szidjad, Júdás, ha majd mered!… Merre bujkálsz, Iskariothi?… Csak árulónak voltál nagy legény?… Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten kiszenvedett a Koponyák hegyén.
Forrás: https://kuruc.info/r/7/210812/v
Alföldi Géza: Iskariothi Merre bujkálsz, Iskariothi? Csak árulónak voltál nagy legény? Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten kiszenvedett a Koponyák hegyén! Gyere, Júdás, nézz a szemébe, most állj elébe, ha van benned mersz! Mikor a lélek tisztán, szabadon körötted szárnyal, kacagj és nevess! Tudod-e, hogy amikor kínozták, leköpték, rúgták, nem jajgatott! S mikor a kereszten kiszenvedett, a mosoly a bakók arcára fagyott?…! Gyere, Júdás, állok egy ital bort! Részegségbe fojtsd a bánatod… Nagy úr lettél ma, Iskariothi, s még nagyobb leszel, ha végig vállalod! Fürödj a hírnév napsugarában! Légy gõgös, a Mestert te adtad el! S az árulóknak mindég jól fizet az Írástudók és gazdag Izrael… Felejtsd el, hogy az elárult Mester megosztotta veled a falat kenyeret, s bár tudta, hogy egyszer áruló leszel, megszorongatta remegő kezed. Tagadd meg, hogy éretted is harcolt, hogy megpihent rajtad fénylő szeme, s ha elűzni kértek hívő népek, megóvott tőlük féltő keze. Csak ne csörgesd harminc ezüstöd gőggel, hogy az: Iskariothi Júdás vagyok!… Te, bolond!… Senki még egy ilyen Istent ilyen olcsón itt el nem adott! Ülj le a győzők teli asztalához, falj, zabálj, mit meglát csak szemed, mert egyszer éhezve, fázva halálba hajszol a lelkiismeret. Ürítsd, míg győzöd, a mámor poharát, ünnepeltesd, merre jársz, magad, mert neked is véged, Iskariothi, ha ennek a mámornak vége szakad. Legyél a hős a kufárok szemében, Írástudók közt legyél a vezér, mert nyivákoló kutyakölyök leszel, ha egyszer a reggel sugara elér! Ha áruló lettél, volt hozzá erőd, állj elő, Júdás, s álljad a sarat! Éljél nagy vígan, Iskariothi, mert ma még neked lehet és szabad! A holnap úgyis a szemétre sodor, ott rothadsz el a férgek között, s a dögkeselyűk is undorral szállnak el fölbomló, bűzlő holttested fölött! Ha bátor voltál árulóvá lenni, s nagy a szád a cimborák mögül, gyere, Júdás, most Krisztushoz vezetlek, s otthagylak véle kettesben egyedül. S ott légy bátor majd, ott légy a hős, ha halott szép arca szemedbe mered. Ott csörgesd a harminc ezüst pénzt! Ott szidjad, Júdás, ha majd mered!… Merre bujkálsz, Iskariothi?… Csak árulónak voltál nagy legény?… Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten kiszenvedett a Koponyák hegyén.
Forrás: https://kuruc.info/r/7/210812/

Alföldi Géza: Iskariothi

Merre bujkálsz, Iskariothi?
Csak árulónak voltál nagy legény?
Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten
kiszenvedett a Koponyák hegyén!

Gyere, Júdás, nézz a szemébe,
most állj elébe, ha van benned mersz!
Mikor a lélek tisztán, szabadon
körötted szárnyal, kacagj és nevess!

Tudod-e, hogy amikor kínozták,
leköpték, rúgták, nem jajgatott!
S mikor a kereszten kiszenvedett,
a mosoly a bakók arcára fagyott?…!

Gyere, Júdás, állok egy ital bort!
Részegségbe fojtsd a bánatod…
Nagy úr lettél ma, Iskariothi,
s még nagyobb leszel, ha végig vállalod!

Fürödj a hírnév napsugarában!
Légy gõgös, a Mestert te adtad el!
S az árulóknak mindég jól fizet
az Írástudók és gazdag Izrael…

Felejtsd el, hogy az elárult Mester
megosztotta veled a falat kenyeret,
s bár tudta, hogy egyszer áruló leszel,
megszorongatta remegő kezed.

Tagadd meg, hogy éretted is harcolt,
hogy megpihent rajtad fénylő szeme,
s ha elűzni kértek hívő népek,
megóvott tőlük féltő keze.

Csak ne csörgesd harminc ezüstöd gőggel,
hogy az: Iskariothi Júdás vagyok!…
Te, bolond!… Senki még egy ilyen Istent
ilyen olcsón itt el nem adott!

Ülj le a győzők teli asztalához,
falj, zabálj, mit meglát csak szemed,
mert egyszer éhezve, fázva
halálba hajszol a lelkiismeret.

Ürítsd, míg győzöd, a mámor poharát,
ünnepeltesd, merre jársz, magad,
mert neked is véged, Iskariothi,
ha ennek a mámornak vége szakad.

Legyél a hős a kufárok szemében,
Írástudók közt legyél a vezér,
mert nyivákoló kutyakölyök leszel,
ha egyszer a reggel sugara elér!

Ha áruló lettél, volt hozzá erőd,
állj elő, Júdás, s álljad a sarat!
Éljél nagy vígan, Iskariothi,
mert ma még neked lehet és szabad!

A holnap úgyis a szemétre sodor,
ott rothadsz el a férgek között,
s a dögkeselyűk is undorral szállnak el
fölbomló, bűzlő holttested fölött!

Ha bátor voltál árulóvá lenni,
s nagy a szád a cimborák mögül,
gyere, Júdás, most Krisztushoz vezetlek,
s otthagylak véle kettesben egyedül.

S ott légy bátor majd, ott légy a hős,
ha halott szép arca szemedbe mered.
Ott csörgesd a harminc ezüst pénzt!
Ott szidjad, Júdás, ha majd mered!…

Merre bujkálsz, Iskariothi?…
Csak árulónak voltál nagy legény?…
Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten
kiszenvedett a Koponyák hegyén.

 

 

 

Német vagy osztrák festő, 19. sz.: Júdás csókja

Forrás : Internet

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás