Tiszta Forrás
2021. április 17.   
Névnap: Rudolf, Izidóra

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2021-04-17 ~ ~ ~ ~ Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma már megnövekedett, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. ~ ~ Ezért a Tizenkettő összehívta a tanítványokat, és így szóltak hozzájuk: ˝Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, s az asztal szolgálatát lássuk el. Szemeljetek hát ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.˝~ ~ Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohóruszt, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Az apostolok elé állították őket, azok pedig imádkoztak felettük, és rájuk tették kezüket.~ ~ És az Isten igéje tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben. Még a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek. (ApCsel 6,1-7) ~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 236
- tegnap: 525
2015.02.03. 21:20 JóB
Hozzászólások: 6

Az Idő megáll

Az Idő megáll

 

Az Idő megáll, szűkül a Tér,

nyáron sárgul a zöld falevél.

Eső áraszt, part megszakad,

Halál-völgyben rügy nem fakad.

Száradó réten öreg anyó,

pocsolya a régi friss vizű tó.

Gyér fűszálon sáska legel,

a társa már rég nem felel.

Korhadt deszka, vaskerítés,

repedt falon ökölnyi rés.

Templom falán poros a kép,

ős- falvakból eltűnt a nép.

Fáradt vándor tedd le botod,

az lesz éjjel a vánkosod!

Adj, mid van, de semmit ne kérj,

siess, hogy még ma révbe érj!

Megáll az Idő és szűkül a Tér,

a fehér Holdon csorog a vér.

Sápad a Nap, és sötét az Ég,

közel az Isten és közel a vég.

A.D.2015.02.03.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#6    2015.02.08.   17:48:18   JóB
Előzmény: #5
Kedves István!

Köszönöm. Itt az ideje, hogy a te egyik versedet is megismerjék az olvasók. Szíves engedelmeddel feltettem a Közösségi tér rovatba.
#5    2015.02.07.   21:25:08   István
Látom, babérkoszorút kaptál, de azért ne ülj a babérjaidon..írjál még.. egyre profibbak a versek, köszönöm!
#4    2015.02.06.   21:34:01   JóB
Előzmény: #3
Köszönöm kedves Pela!
Ti is babérkoszorút érdemeltek a lelkiismeretes munkátokért.
Biztos vagyok benne, hogy a Jóisten meg fog jutalmazni benneteket.
Módosítva: 2015.02.07.   08:58:00-kor JóB által
#3    2015.02.06.   13:38:46   __
Én még most jutottam el idáig, nem hiába egyazon lelki hullámhosszon mozgunk Krisztával, mert nekem is ugyanaz a véleményem, mint neki:
Congratulations! Nekem ez a versed még az eddigiek közül, ami a legjobban tetszett. És nagyon szépek a képek is hozzá, szinte él az egész. Köszönjük!
#2    2015.02.04.   17:43:55   JóB
Előzmény: #1
Köszönöm szépen Krisztina.
Tőled különösen jólesik, mert tudom, hogy te is egy kreatív művészlélek vagy.
#1    2015.02.04.   17:04:31   Kriszta
Talán ez az egyik legjobb versed amit olvastam tőled.
Gratulálok!