Tiszta Forrás
2020. január 19.   
Névnap: Sára, Márta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 39 ~ ~ ~ ~ Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből. ~ ~ Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. ~ ~ Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. ~ ~ Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. ~ ~ Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. ~ ~ Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! ~ ~ Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. ~ ~ Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. ~ ~ Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ˝Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.˝ ~ ~ Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat. ~ ~ Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! ~ ~ Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. ~ ~ Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. ~ ~ Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem. ~ ~ Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez. ~ ~ Utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. ~ ~ Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. ~ ~ Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. ~ ~ Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. ~ ~ Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ˝Úgy kell neked!˝ ~ ~ Ujjongjanak, s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. ~ ~ ˝Magasztaltassék az Úr!˝- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. ~ ~ Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. ~ ~ Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj! ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
126 látogató

Látogatások

- ma: 461
- tegnap: 883
2015.02.14. 12:35 JóB
Hozzászólások: 0

A napi Evangélium margójára

A napi Evangélium margójára

Még mindig nem értitek?

Mk 8.1-21
Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait.

"Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.
Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek."
Tanítványai ezt válaszolták: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?"
Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét" - válaszolták.


Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.
Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki.
Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.
Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.
Lelke mélyéből felsóhajtott: "Miért akar jelet ez a nemzedék? - mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet."
Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.
Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy.
Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!"
Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük.
Jézus észrevette és így szólt: "Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek?
Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok? Nem emlékeztek rá, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettőt" - felelték.
"S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?" "Hét" - mondták.
Erre újra kérdezte: "Még mindig nem értitek?"

 

A napi evangélium a jól ismert, több helyen is előforduló kenyérszaporításról szól. Jézus látszólag itt csak egy emberbaráti gesztust tesz. Megsajnálja a tömeget, akik már napok óta követik őt. Akkoriban még nem volt minden településen élelmiszerbolt, pláza meg pláne nem. Az a kevés elemózsia, amit magukkal vittek a Jézust kitartóan követő emberek, hamar elfogyott.

A tömeg akkori mértékkel mérve óriási. Ebben az igeszakaszban négyezer emberről van szó. A kenyérszaporítást leíró másik igehely ötezer embert említ. Az ötezer ember megfelelt akkoriban egy nagyobb város lakosságának.

Jézus mondotta a küldetésére való felkészülés idején a pusztai magányában, a negyven napos böjtölése idején a kísértőnek: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mely Isten szájából származik.” Nem változtatta a köveket kenyérré, pedig megtehette volna.

Az őt hallgató, a prófétai szóra éhező embereken viszont megesett a szíve. Megtehette volna,- hiszen hatalma volt rá,- hogy terített asztalt készítsen az éhező tömegnek, mint ahogyan azt a zsoltár szövege mondja az Istenben hívő embereknek, elővételezve a mennyek országát („Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm…”).

Mégsem teríti meg az asztalt. A tanítványait bízza meg azzal, hogy enni adjanak az éhezőknek. A kenyérszaporításról szóló történet egy másik változatában az mondja tanítványainak: „ti adjatok nekik enni!”

A tanítványok megrökönyödése, és reagálása teljesen természetes. Öt kenyér, és két hal. „Mi ez ennyi embernek?” Mondhatnánk semmi. Mit akart Jézus?

Lehet, hogy szegények vagyunk. Lehet, hogy szerények a lehetőségeink. Lehet, hogy gyengének érezzük magunkat. Lehet, hogy csak kevés kenyerünk van, és még kevesebb halunk.

Jézus azt mondja ebben az Igében: nem számít, hogy kevés a kenyered, nem számít, hogy kevés halad van. Tedd meg, ami tőled telik, a többit én hozzáteszem.

Ha csak öt kenyered van, és két halad, akkor is indulj el. Add oda, amid van. Ha kevés, én megszaporítom.  Ha csak egy búzaszemed van, az sem baj. Ne rejtsd el, hanem vesd el. Én megöntözöm a földet, amibe a magot vetetted. A Nap sugaraival melengetem, érlelem. Az elvetett mag harminc, hatvan, sőt százszoros termést hoz majd.

Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek. „Én vagyok az Élet kenyere”. Nemcsak a testi, hanem a lelki táplálékotok is. „Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog”.

Értitek?

A.D.2015.02.14.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás