Küzdelem a szennyárral (Dr. Kerényi Lajos SchP)

A kikapcsolódás szükséges. A nyár Isten áldása. De a pihenésnek is megvan a maga mértéke. Amikor a tétlenség és témátlanság kezd úrrá lenni, akkor fel kell figyelni.

Mert a világ dolgai, legyenek jók vagy rosszak, szövődnek, bontakoznak tovább. És nem mindegy, hogy hogyan.

Nekünk családunk, önmagunk, nemzetünk sorsának alakulásában aktívan részt kell vállalnunk. Éspedig építő részt.

Annál is inkább, mert a negatív, a romboló erők előretörtek és pusztítanak.

Weöres Sándor 1989-ben halt meg, tehát akkor, amikor Márai Sándor jóslata még nem vált valósággá, mely szerint „a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik”. Hogy mi lesz ennek a társadalmi megjelenési formája, azt bizarr képanyaggal és fogalmazással siratja Weöres Sándor Jóslás a trágyaözönről című írásában, de közben művészien beleszövi a pozitív magatartást, a tarthatatlan helyzet jó irányba terelését is:
„Minden megnyilvánulásod, amely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, amely mohóságtól bűzlik: salakod. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, minthogy salakunkat eltakarítjuk. Ehelyett az európai ember mindinkább ebből épít rendszert, törvényt, erkölcsöt, amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel, rangos testülettel őriz, és mindenkitől megköveteli, hogy e salak- palotákhoz és szobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve, s egyre csak saját anyagukból lehet toldozni-foldozni. Lassanként az emberiség egész salak-metropoliszt emelt maga fölé, amely most, a huszadik, (és huszonegyedik a szerk.) században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és vízözön zúdult, most a salakimádóvá törpült emberiséget utolérte annak özöne.”

Itt egy pillanatra megszakítom a nagy költő gondolatait, hogy idézzem Nemeskürty Istvánt, aki történelmi zsenijével és tisztánlátásával értelmezte a mára is érvényes helyzetet. Hazateremtő kereszténység című írásában Halász Zsuzsa kérdezi tőle, mi a véleménye arról, hogy Európa nem óhajt emlékezni a múltra. Hiszen az európai alkotmányból kimaradt a „keresztény” megjelölés. Nemeskürty tanár úr válasza:

„Amit ma úgy neveznek, hogy Európai Unió, ez egy alattomos üzleti vállalkozás. Semmi köze a hajdani Európához. Mivel az alattomos üzletemberek hitetlen pogányok, nincs szükségük arra, hogy még ráadásul hitbéli problémáik is támadjanak. Ez egy disznóság. Európa nem létezne kereszténység nélkül.”

Tovább folytatom Weöres Sándor gondolatait:

„A sötétbe merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? Semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes emberség állapotát, nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magad. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára, harctérre, vezetőhelyre, ne törődj vele, a sötét hatalom nem adhat neked semmit, és nem vehet el tőled semmit, ha az egyedül érvényes érték működik benned.
Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságod, életed: mindezt úgyis elveszíted előbb- utóbb, a sírba nem viheted magaddal, de mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti meg a világpusztulás sem, ezért kívánj hozzá igazodni. Az örök mértékre bízd magad: a mindent beborító áradat fölött.” S mi ez?

A pár éve szentté avatott Edith Stein (Terézia Benedikta nővér) karmelita vértanú így ír egyik gyönyörű elmélkedésében:

„Az emberiség mindig szennyárral küszködik, és mindig csupán egy kisded nyáj az, amely megmenekül előle. A Krisztus és az Antikrisztus közötti harc még nem ért véget. Ebben a harcban megvan a helye Krisztus követőinek. Legfőbb fegyverük a kereszt és annak mélységes titka.”

A most ránk törő nehéz időkben, magyarok érezzük át: mérhetetlen komoly a kihívás. Nem szabad, hogy a vesztébe rohanjon ez a szerencsétlen, félrevezetett Európa, és a világ!

Forrás: PESTI FŐTEMPLOM - VIII. évf. 52. szám 2022. szeptember 24.

Archívum