Tiszta Forrás
2021. január 28.   
Névnap: Károly, Karola

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar; Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
42 látogató

Látogatások

- ma: 1
- tegnap: 168
2015.03.13. 13:30 JóB
Hozzászólások: 0

Zelenka Brigitta – az erdélyi költő

Zelenka Brigitta – az erdélyi költő

"Erdővidék az én hazám,
Katonának szült az anyám,
Vadgalamb búgásán,

Zöld erdő zúgásán

Nevelt fel jó apám."


Kríza János eme mottójával indítanék.
A nagy mese-és népdalgyűjtő, költő és unitárius püspök szülőfalujában, Nagyajtán születtem, Székelyföldnek abban a szögletében, ahol minden erdei tisztáson és faluvégen borvízforrás fakad, és bársonyos éjszakákon, amikor csenddé simul a lét, csillagokat szór Csaba királyfi vitézeivel a Hadak Útján. Ez a Táj a Szülőföld, bár 35 éve választott Hazámban, Németországban élek, máig meghatározza a költészethez való viszonyulásom. (Zelenka Brigitta)

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szerkesztő előszava:

 Zelenka Brigittát egy verseket publikáló weboldalon ismertem meg. A szülőföldje és a magyarság iránti elkötelezettsége példa értékű. Verseiben elementáris erővel mutatja be az ősi föld egyre fogyó magyarjainak a puszta létért folytatott heroikus küzdelmét. A tradicionális, keresztény értékeken alapuló, a teremtett renddel összhangban lévő létforma elkötelezett képviselője. Versei nemcsak átlagon felüli intelligenciáról, hanem istenadta tehetségről is árulkodnak. Szeretnénk, ha ezek a versek közkinccsé válnának, eljutnának nemcsak a határainkon belül élő magyarokhoz, hanem a világ minden táján szétszóródott magyar testvéreinkhez is. 

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A két farkas

 

Pattog a tűz és táncol a láng,

szikrákat felkap, repít a szél,

volt-fahasábon izzó parázs,

koromba forduló éjszaka kél.

 

Odujából egy kuvik kiront,

belehuhog a múló mába,

bársony palástot az est kibont

s ráfeszíti az ég falára.

 

A fák között neszező  szellő

könnyűt sóhajtva odébb libben,

őrző csendben hallgat az erdő:

napos holnapot remél hitben.

 

A vén székely  fát dob a tűzre

és száll a rege az ég felé,

hősökről, múltról, gondtól űzve

az öregember mesél, mesél...

 

A Jó és Rossz küzdelméről szól,

a gyermek ámulva hallgatja...

bennem is két farkas lakozik,

gonosz és jóságos, nagyapa?

 

És harcolnak néha benned is?

zuhog a kérdések folyama,

melyiké a győzelem, mégis,

akarja tudni az unoka.

 

Hallgat az öreg, magába réved,

a tűz elpihen, utolsót lobban,

nyújtózik az éj, ásít egyet...

az győz amely enni kap, fiam.

 

Bielefeld, 2014, Böjtelő hava

Zelenka Brigitta

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás