Tiszta Forrás
2020. április 05.   
Névnap: Vince, Irén

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 21 ~ ~ ~ ~ Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? ~ ~ Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. ~ ~ Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. ~ ~ Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. ~ ~ Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. ~ ~ Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. ~ ~ Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. ~ ~ Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ˝Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.˝ ~ ~ Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. ~ ~ Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem. ~ ~ Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana. ~ ~ Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. ~ ~ Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. ~ ~ Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. ~ ~ Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. ~ ~ Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. ~ ~ Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. ~ ~ Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. ~ ~ De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! ~ ~ Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! ~ ~ Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! ~ ~ Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! ~ ~ Félje őt Izrael minden utóda, mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. ~ ~ Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. ~ ~ Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ˝Éledjen fel szívük mindörökre!˝ ~ ~ Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. ~ ~ Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. ~ ~ Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. ~ ~ Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. ~ ~ Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ˝Így cselekedett az Úr!˝ ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 97
- tegnap: 344
2015.03.14. 18:20 JóB
Hozzászólások: 0

A székely vértanú

A székely vértanú

A székely vértanú

 

 

 

 

 

 

 

Benzin bűztől retten a nap,

fellobban iszonyat lángja,

önnön gyújtó dac haragból

eget vádló élő fáklya.

Vadvirág voltál harmat réten,

hűs patakban suhanó pisztráng,

tiszta szemed kristály tó mélye,

szíved lobogó szabadság vágy,

fejed árva,dacos lelkedben

szent örökségből nőtt ős erő,

hogy többet vállalj magyar sorsból

mit elbír az ember, esendő.

Tizenötéves tiszta szívű,

lánglelkű,valódi nyers acél,

gyermeke a szabad szeleknek,

voltál fényes nap és csillag éj,

költő lettél már gyerek fejjel,

tolladból izzottak tűz sorok,

nemcsak játszottál forradalmat

de bősz sorsod szőtték vad korok.

Mikor a tankok dübörögve

félelmet csattogtak a kövön,

pesti utcán riadt a remény

s rettegés ömlött, sötét özön,

Székelyföldről négy kisdiák

nekivágott a zöld határnak

hátizsákkal és puszta kézzel

harcolni, hol testvérek várnak.

Futni kellett az iskolából,

féltő kezek védték a sorsod,

s míg havak alatt szunnyadt a lét

és szabadság-jövőt álmodott,

te tanultál, védted a lángot,

zsebedben kitűnő matura,

versek, gyüjtések, tanulmányok,

hogy lehet szabad néped s haza.

 

Gúzsba szorítva ifjú lelked,

mert jaj, más tervet szőtt a végzet,

testedre kínoknak pokla várt,

börtön évek, iszony, rettenet.

Feldúlt szívkatlan izzó láva,

dac szikrákat szóró gondolat:

önnön kezeddel vágni ki nyelved,

áruló nem,lettél áldozat.

 

Sötét démoni megtorlással

amikor a hit már elhagyott,

porig alázó száműzetésben

beszögeztek minden ablakot.

Fájdalmas roncsa önsorsodnak,

bozót fölé rendelt szál fenyő,

vakok előtt lobogó fáklya

s pusztába kiáltás, elvesző,

vad gondolat-csata fejedben

ijesztő terv,elhatározás:

palack benzin utolsó pénzen

s irány a főtér. Végállomás.

 

" A versemmel a tragikus sorsú Moyses Márton székely fiatalember emléke előtt szeretnék tisztelegni, aki a kommunista diktatúra elleni tiltakozásul menekült az öngyilkosságba"

 

Zelenka Brigitta

Bielefeld, 2015. Február 5.

 

 

Moyses Márton:                                                        http://hu.wikipedia.org/wiki/Moyses_M%C3%A1rton

Benkő Levente: Moyses Márton emlékére          http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=1034

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás