A Kínszenvedés (Zelenka Brigitta verse )

A Kínszenvedés

( Zelenka Brigitta verse )

A Gethsemáné kertben Ő már tudta,

hogy sorsán a pecsét végleges, örök:

harminc ezüstpénzre váltva a hűség,

s mögötte a Gonosz markába röhög.

Az olajfák hegyén korom éjszaka,

félelem-szárnyakon a végzet oson,

őrzőkön álom, nincs aki vigyázzon,

vérverejték gyöngyök isten-homlokon.

Ököl csap arcába, röhög a gúny,

tombol a gyűlölet: feszítsétek meg!

És amíg Pilátus a kezét mossa,

keresztet ácsolnak hitetlenek.

A te akaratod, legyen meg, Atyám,

meztelen testén korbács ólom csattan.

Szégyen, gyalázat szaggatja a lelket,

szakad a hús, vér folyik patakban.

A Gonosz nem nyugszik, terve ördögi:

Töviskoszorút a szenvedő főre!

Idegek pattannak, őrült fájdalom.

Tűként fúródik a meggyötört bőrbe.

Gerenda súlya kínzott testét nyomja,

nehéz kereszt alatt a nyakcsigolya

roppan, s arcával a porba bukik.

Atyám, Istenem, messze még Golgota?

Durva kezek tépik véres gönceit,

kereszt szálkás fája sebeibe mar,

csukló közepén, hol hüvelyk domborul,

fúródik a vasszög, lábfejbe csavar.

Három szögre nehezedett súllyal

függ ember fia szörnyű kínok között,

görcsbe rándult izmok, patakzó veríték,

bűzös borzalom a vesztőhely fölött.

Láz-száraz ajkán panasz szava rebben,

kifeszül a mellkas, az idő beérett…

Atyám, én istenem, mért hagytál el engem,

szakad fel a sikoly.

Elvégeztetetett.

Bielefeld, 2014. Szent György hava

Hozzászólások

#1    2015.04.04.   11:27:05   Kriszta