Tiszta Forrás
2019. február 16.   
Névnap: Julianna, Lilla

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

˝Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.˝ (Jn 11.25) ~ ~ † ~ ~ Kedves Testvéreink! ~ † ~ 70 éves korában az Úr magához szólította H. Imre rátkai testvérünket. ~ † ~ Imádkozzunk Imre testvérünk lelki üdvösségéért, és imádkozzunk a gyászoló családtagokért. ~~ † ~~ RÉQUIEM ÆTÉRNAM DONA EIS, DÓMINE. † ET LUX PERPÉTUA LÚCEAT EIS. ~~ † ~~ ADJ URAM ÖRÖK NYUGODALMAT NEKI, † ÉS AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! ~~ † ~~

Jelen van

2 felhasználó
38 látogató

Látogatások

- ma: 547
- tegnap: 1111
2016.03.25. 07:45 beckerj
Hozzászólások: 1

A Kínszenvedés (Zelenka Brigitta verse )

A Kínszenvedés  (Zelenka Brigitta verse )

A Kínszenvedés

( Zelenka Brigitta verse )

 

 

 

 

 

 

 

 

A Gethsemáné kertben Ő már tudta,

hogy sorsán a pecsét végleges, örök:

harminc ezüstpénzre váltva a hűség,

s mögötte a Gonosz markába röhög.

Az olajfák hegyén korom éjszaka,

félelem-szárnyakon a végzet oson,

őrzőkön álom, nincs aki vigyázzon,

vérverejték gyöngyök isten-homlokon.

Ököl csap arcába, röhög a gúny,

tombol a gyűlölet: feszítsétek meg!

És amíg Pilátus a kezét mossa,

keresztet ácsolnak hitetlenek.

A te akaratod, legyen meg, Atyám,

meztelen testén korbács ólom csattan.

Szégyen, gyalázat szaggatja a lelket,

szakad a hús, vér folyik patakban.

A Gonosz nem nyugszik, terve ördögi:

Töviskoszorút a szenvedő főre!

Idegek pattannak, őrült fájdalom.

Tűként fúródik a meggyötört bőrbe.

Gerenda súlya kínzott testét nyomja,

nehéz kereszt alatt a nyakcsigolya

roppan, s arcával a porba bukik.

Atyám, Istenem, messze még Golgota?

Durva kezek tépik véres gönceit,

kereszt szálkás fája sebeibe mar,

csukló közepén, hol hüvelyk domborul,

fúródik a vasszög, lábfejbe csavar.

Három szögre nehezedett súllyal

függ ember fia szörnyű kínok között,

görcsbe rándult izmok, patakzó veríték,

bűzös borzalom a vesztőhely fölött.

Láz-száraz ajkán panasz szava rebben,

kifeszül a mellkas, az idő beérett…

Atyám, én istenem, mért hagytál el engem,

szakad fel a sikoly.

Elvégeztetetett.

Bielefeld, 2014. Szent György hava

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2015.04.04.   11:27:05   Kriszta