Tiszta Forrás
2019. június 16.   
Névnap: Jusztin, Jusztina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Esti imádság: ~ ~ ~ ~ Tüzel rám a régi Sátán, ~ ~ Tűznek lángján, vizek hátán, ~ ~ Csüggedek már, ellankadtam, ~ ~ Egyedül csak rád maradtam. ~ ~ Ellenség hogy elszéledjen, ~ ~ Én sebem hogy behegedjen: ~ ~ Adjad, Uram, erejét meg ~ ~ Imádságnak, böjtölésnek. ~ ~ Ez a kettő, Krisztus mondja, ~ ~ Ellenségem összerontja, ~ ~ E pestistől szabadíts meg. ~ ~ Bűnbánatra bátoríts meg. ~ ~ Félelmedet add meg nékem ~ ~ - Nincs e nélkül üdvösségem -, ~ ~ Hitet, reményt, szeretetet, ~ ~ Jámborságot, jótetteket, ~ ~ Földi dolgok megvetését, ~ ~ Mennyeiek szeretését. (Lavardini Hildebert (1056-1133) – A Szentháromságról.) ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
28 látogató

Látogatások

- ma: 539
- tegnap: 1383
2016.03.25. 07:45 beckerj
Hozzászólások: 1

A Kínszenvedés (Zelenka Brigitta verse )

A Kínszenvedés  (Zelenka Brigitta verse )

A Kínszenvedés

( Zelenka Brigitta verse )

 

 

 

 

 

 

 

 

A Gethsemáné kertben Ő már tudta,

hogy sorsán a pecsét végleges, örök:

harminc ezüstpénzre váltva a hűség,

s mögötte a Gonosz markába röhög.

Az olajfák hegyén korom éjszaka,

félelem-szárnyakon a végzet oson,

őrzőkön álom, nincs aki vigyázzon,

vérverejték gyöngyök isten-homlokon.

Ököl csap arcába, röhög a gúny,

tombol a gyűlölet: feszítsétek meg!

És amíg Pilátus a kezét mossa,

keresztet ácsolnak hitetlenek.

A te akaratod, legyen meg, Atyám,

meztelen testén korbács ólom csattan.

Szégyen, gyalázat szaggatja a lelket,

szakad a hús, vér folyik patakban.

A Gonosz nem nyugszik, terve ördögi:

Töviskoszorút a szenvedő főre!

Idegek pattannak, őrült fájdalom.

Tűként fúródik a meggyötört bőrbe.

Gerenda súlya kínzott testét nyomja,

nehéz kereszt alatt a nyakcsigolya

roppan, s arcával a porba bukik.

Atyám, Istenem, messze még Golgota?

Durva kezek tépik véres gönceit,

kereszt szálkás fája sebeibe mar,

csukló közepén, hol hüvelyk domborul,

fúródik a vasszög, lábfejbe csavar.

Három szögre nehezedett súllyal

függ ember fia szörnyű kínok között,

görcsbe rándult izmok, patakzó veríték,

bűzös borzalom a vesztőhely fölött.

Láz-száraz ajkán panasz szava rebben,

kifeszül a mellkas, az idő beérett…

Atyám, én istenem, mért hagytál el engem,

szakad fel a sikoly.

Elvégeztetetett.

Bielefeld, 2014. Szent György hava

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2015.04.04.   11:27:05   Kriszta