2022.04.11. 00:00 __

Hozzászólások: 2

A költészet napja – József Attila születésnapjának köszöntése

114 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila. Születésnapja 1964 óta a költészet napja hazánkban. A magyar lírát ünnepeljük a 20. század legnagyobb magyar lírikusának születésnapján.

Pilinszky János írta József Attila halálának 25. évfordulóján, 1962 decemberében: „Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.”

Igaza van az utódnak, ki ne tudná, kiék e szavak: reménytelenül, harminchat fokos láz, tiszta szív, már egy hete, csecse becse, hetedik, semmi ágán, nagyon fáj.

Tudjuk, egy „töltőtoll koptató szegény legény” a birtokosa e szavaknak, ahogy övéi ezek a képek is, melyeket mindenki lát, aki magyarul ért és beszél: zengő rejtelmek; a fűszál pici éle; az ég vizében oldódó kékítő; a zavaros, bölcs és nagy Duna; a sakkozó néma négerek, a gyönyörűszép szív, mely a semmi ágán ül és amely nem kartoték-adat.

Egy szegény legényé, aki tudta, hogy csak az boldog, aki játszhat; aki kertész akart lenni, kelő nappal kelni és fát nevelni; aki megtanította nekünk, hogy anyánk szájából édes az étel és apánk szájából szép az igaz, és hogy a múltat be kell vallani, de a harcot békévé oldja az emlékezés. Egy szegény legényé, aki volt, hogy napokig nem evett „se sokat, se keveset”, de „kivasalt ruhát” hordott szívében, mikor megszólította a kedvest; aki érzett mindent, amit az életben érezni lehet, és örökkön csak szeretetre vágyott.

Altatót írt a kis Balázsnak ugyanúgy, ahogy a kis Jézusnak. Sose lódított: az igazat mondta, nem csak a valódit. Megkerülte Istenért a világot, míg fel nem ismerte: Isten ott áll a háta mögött. Végül pedig, amikor tűzhelyet, családot már végképp csak másoknak remélt, hozzászoktatta szívét a csendhez. Élt – és belehalt ebbe. És akaratlanul is szállóigévé tett egy településnevet – ezt sem lehet már büntetlenül, következmények nélkül kimondani: Balatonszárszó. 

Az utána jövők mind megemlékeztek róla. Pilinszky a mindenség katonájának és a nyomorúság bakájának nevezte egyik versében. Máshol így jellemezte: „mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb”, aki „egy zavaros korban mindannyiunkért szenvedett, áldozta föl magát”. Radnóti Első eclogájában ugyanez fogalmazódik meg: „Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? / Nem menekült el a drága Attila se, csak nemet intett / Folyton a rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?”

József Attila igazat mondott. Horger Antal és az egész körülötte lévő ellenséges világ ellenére jóslata beteljesült: egész népét tanítja ma is, nem középiskolás fokon. Ezért van e mai nap is. Emlékezzünk rá! 

Források 
József Attila: Versek (2008)
Pilinszky János: Szög és olaj (1982)

Magyar Kurír

Hozzászólások

#2    2015.04.15.   21:27:30   Orgonavirág56

"Ijessz meg engem, Istenem,
szükségem van a haragodra.
Bukj föl az árból hirtelen,
ne rántson el a semmi sodra."

....

"A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalanul vacog."
....
"s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy."

....

"hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned..."

Egy kis csokor - ő itt van, és beszél...

#1    2015.04.11.   20:38:28   JóB

József Attila emlékére

Nincsen apám, anyám:
árvának születtem.
Volt Istenem, hazám,
az ég sötét felettem.

Pár napja nem eszek,
az éh az én bérem.
Költő, ha lehetek,
már meg nem érem.

Vén-ifjú lelkemnek
nincs piaci ára.
Elfogyó éltemnek
vagyok csak kufára.

Krisztusom, olvasd el,
olvasd az én versem.
Emelj fel kezeddel,
hideg sínen fekszem.

A.D.2015.04.11.©JóB