Köszöntsük az Édesanyákat!

Holnap anyák napját ünnepeljük. Gondoljunk szeretettel azokra, akiktől az életet kaptuk! Boldogok, akik még

megölelhetik Őt, bár a köldökzsinórt elvágták ugyan, hozzá örök kötelék fűz. Emlékezzünk rájuk is, akik már nem

lehetnek velünk, nem mondhatjuk el, hogy köszönjük a szeretetet, a gondoskodást, a tisztességre-nevelést, a

sok-sok aggódást, amit csak egy anya képes érezni a gyermeke iránt, hogy Emberré cseperedjen a számára

legfontosabb csöppnyi palánta. A kezünk búcsút már csak a csillagok felé inthet a szerető ölelés helyett.

Gyújtsunk egy gyertyát és emlékezzünk, morzsoljunk el egy könnycseppet értük is!

Ő, ki nékem a földi életet adta,

Ő, ki szült, s hajdan bölcsőmet ringatta,

Ő, ki nevelt, s nevel, míg ki nem repülök,

Ő az Anyám akkor is, ha messze tűnök.

* * *

Nekem az anyák napja már a sírás ünnepe.

Csak a temető kapujának csikorgása szegődik kísérőül a bánatom és a könnyeim mellé.

Nem maradt más, csak szavak.

Kimondott és kimondatlan szavak és az emlékeim.

Féltem, hogy az évek múlásával majd halványulnak, de nem így történt.

Ma is hallom a hangját.

Senki nem mondta ki a nevem azóta sem olyan szeretettel, mint Ő.

Ma is érzem a frissen mosott hajának illatát, kezének simogatását.

Látom szemének ezer színeváltozását, mikor dorgált, vagy dicsért, tanácsot adott, becsületre nevelt.

A temető némaságában, a virágok fanyar illatával száz és száz emlék súlya nyomja a szívem.

Tudom ez az élet rendje, de van, aki pótolhatatlan.

ÉDESANYA csak egyetlen egy van.

Itt hagyom a könnyeimet harmatként a síron és a virágokon.

Öleljen át a holdsugár, simogasson a nap fénye!

Legyen áldott a föld, hova megpihenni tértél!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!

#1 2015.05.03. 07:55:00 Kriszta

Szívbemarkoló