2015.09.03. 23:10 JóB

Hozzászólások: 0

Az új kenyér - Meggyesi Éva verse

Verseinek sokszínűsége, magával ragadó dinamizmusa hűen tükrözi Meggyesi Éva költői tehetségét. Mély érzésű ember: a lelke legmélyéről feltörő, féltő szeretet motiválja írásait. Az Isten által teremtett világ pusztítása, az Isten-ember szeretetközösség rombolása kiáltó fájdalomként jelenik meg verseiben.

Önmagáról így ír:

Gyermekkorom óta írok, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, meséket, novellákat, verseket. Az írás az, amely színt hoz életembe. Még épp megtanultam a betűket, de már akkor verset írtam. Rengeteg versem elkallódott az idők folyamán. És volt, hogy sokáig nem vettem a kezembe tollat, de életem rendkívül nehéz periódusaiban mindig visszatértem az íráshoz. Ez egy örök szerelem. Írtam novellákat is, egyet a United Pc kiadó ki is adott, de itthon nem kapható. A címe Halálos félelem. És volt egy verseskötetem is, ami magánkiadásban jelent meg. Vannak benne olyan versek is, amik 10- 20 ezres megosztással vannak fent a Facebookon.  

Az új kenyér

Az új kenyér, mely az asztalon van most,

legyen áldott, és oly finom,

hogy minden falatja ajkadhoz érve

gyógyírként hasson torkodon.

Isten áldása legyen a földön

mindenkin, ki a földön él,

s ne tudhassa meg soha senki,

milyen is az, ha nincs kenyér.

Legyen a nappal békés és áldott,

legyen nyugodt az éjszaka

minden embernek itt a földön,

s áldott legyen az otthona.

Magyarok élnek ezen e tájon,

magyar hon ez a hős haza,

ezer év tépett viharában,

mit nem tudott szétzúzni száz csata.

Talán nem érzik oly sokan most,

mit jelent ez az új kenyér,

pedig az íze sokkal másabb,

sokkal finomabb bárminél.

Istenem! Add, hogy végre egyszer

békében éljen e nemzedék,

ne sújtsa többé több csapás már,

ne érje oly sok szenvedés.

Legyen áldott az Úr az égben,

ki oltalmat nyújt e földtekén,

mindenkinek, ki hozzá fordul,

s megfáradt lelke hazatér.

Százezer év is kevés volna,

hogy leírjam azt, mi bennem él,

hisz oly kevés vagyok, mint egy porszem,

melyet szemembe fúj a szél.

Most annyit kérek csak, Istenem, hogy

ne hozz ránk többé szenvedést,

hozz nekünk végre boldogságot

a patakban ontott könnyekért.

Adj nekünk, Uram, békességet,

munkát, kenyeret, s új reményt,

hogy el tudjuk hinni, van jövőnk még,

s magyarnak lenni büszkeség.

A szeretetet, legyen olyan forró,

tiszta, s annyira végtelen,

mint a patakzó könnyek árja,

mely végigcsordul a szememen.

Hozd el a békét. S megbocsátást.

Melytől a néped újra él,

áldd meg Uram, és nyisd meg a szívük

azoknak, kiknek oly sötét.

Hozzászólások