Tiszta Forrás
2020. január 29.   
Névnap: Adél, Valér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

NAPI EVANGÉLIUM: 2020-01-29 ~ ~ ~ ~ Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. ~ ~ Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. ~ ~ Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: ˝Halljátok! ~ ~ Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. ~ ~ Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. ~ ~ Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. ~ ~ Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. ~ ~ A többi azonban jó földbe esett. ~ ~ Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.˝ ~ ~ Majd ezt mondta: ˝Akinek van füle a hallásra, hallja meg.˝ ~ ~ Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. ~ ~ Ezt mondta nekik: ˝Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek.˝ ~ ~ Majd így folytatta: ˝Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? ~ ~ A magvető az igét veti. ~ ~ Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. ~ ~ Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. ~ ~ Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. ~ ~ A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.˝ /Mk 4,1-20/

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 46
- tegnap: 190
2015.09.21. 23:15 JóB
Hozzászólások: 0

HIT - REMÉNY - SZERETET: Előszó

HIT - REMÉNY - SZERETET:  Előszó

 

- Lehet-e ma hitről beszélni, mikor a világban tombol a hitetlenség, az újkeletű globalizált ateizmus keresztényellenes propagandája egyre jobban terjed?

- Lehet-e ma reményről beszélni, mikor a habzsoló fogyasztói társadalom a mának élés eszméjét sulykolja a jövőkép nélküli emberekbe?

- Lehet-e ma szeretetről beszélni, mikor a verbális gyűlölet és a fizikai erőszak uralkodik a világban mikro- és makroszinten?

 

 

 

 

 

Dr. Jelenits István piarista atya, szerzetes tanár mégis a hitről, a reményről, és a szeretetről beszélt. Nemcsak egy szépen megfogalmazott, kitűnő humorral fűszerezett előadást tartott – annál sokkal többet. A kommunizmus legádázabb korszakában, a padlássöprés, a Mindszenty-per, az „osztályellenség” üldözésének idején pap-tanárként tanította a fiatalokat József Attila és Ady Endre verseire, és a keresztény hit alapelemeire. Ahhoz, hogy ebben az Isten ellenes korban egyáltalán létezni tudjon egy keresztény ember,- aki ráadásul pap, és tanár is egy személyben – mély hitre, Istenbe vetett reménységre, Isten és az embertársak szívből jövő szeretetére volt szükség.

A kommunizmus elmúlt, de a tanár úr még mindig itt van: ma is (bár már nem az iskolai katedráról) oktat, nevel. Hitre, reménységre, szeretetre.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A Jézus korabeli világ nem sokban különbözött a maitól. Legfeljebb annyiban, hogy nem négykerekű autóval, hanem négylábú lóval, vagy szamárral közlekedtek. Az Evangéliumot olvasva felfedezhetjük, hogy az emberi gondolkodás, az emberi magatartásformák ugyanolyanok voltak, mint napjainkban. Az akkori világ berendezkedése is nagyban hasonlít a mostanihoz. Egy rómaiak által „globalizált” világban éltek az ismert civilizáció népei. A leigázott alattvalók királyai hűséges kiszolgálói voltak a római császárnak. Annak a császárnak, aki nem elégedett meg a cézári címmel, hanem felfuvalkodott gőgjében istennek kiáltotta ki magát. Elvárta, hogy a provinciákban felállított szobra előtt hódoljanak az alattvalók.

 

Ebbe a világba született bele Jézus, a mindenható Isten egyszülött Fia. Nem cifra palotában, nem bársonyos ágyban, hanem egy szegényes istállóban jött a világra. A népet kormányzó, hatalmára eszelősen féltékeny király, Heródes vak gyűlölettel viseltetett mindenki iránt, akitől királyi trónját féltette. Hidegvérű kegyetlenséggel gyilkoltatta meg az ártatlan betlehemi csecsemőket, és közvetlen rokonait, családtagjait is. A világuralmat gyakorló császár, és a zsidó népet kormányzó farizeusi elit önmagát tette meg az isteni hatalom kizárólagos örökösének, és egyedüli hiteles képviselőjének.

Weöres Sándor írja a Rongyszőnyeg ciklus egyik versében: „De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség”.

 

Mai világunk is ilyen: Isten kiűzetett. Nemcsak Betlehemből űzetett ki, hanem Brüsszelből is. Ugyanúgy, ahogy Szíriából, Irakból és a valamikori keresztény Európából is.

Kísértet, és kísértés járja be Európát: immár nem a kommunizmus kísértete, hanem a hitetlenség, a reménytelenség, és a szeretetlenség kísértése. Az új vezető elit önsorsrontó politikája egy közeli katasztrófa vízióját tárja elénk.

 

Üldözéstől, és erőszaktól szenved a katolikus Egyház, a hívő keresztények. A hit próbára tétetik: izzó vaskemencében válik el a színarany a salaktól.

 

A globalizált, értékeitől megfosztott emberiségnek nem maradt más reménysége, mint az Evangélium reménye, nincs más jó hír, mint az Evangélium örömhíre. A hír, mely az emberiség bűntől való megváltásáról, az Isten, és a felebarát iránti szeretetről szól. Arról a szeretetről, aminek Isten az egyedüli forrása, és Jézus Krisztus által lett nyilvánvalóvá a gyötrődő, reménytelenségbe taszított ember számára.

Jézus mondta: „Ez a világ elmúlik, de az én Igéim soha el nem múlnak.”

 

A.D.2015.09.21.©JóB                                                                         /folytatjuk/

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás