2015.09.21. 23:15 JóB

Hozzászólások: 0

HIT - REMÉNY - SZERETET: Előszó

- Lehet-e ma hitről beszélni, mikor a világban tombol a hitetlenség, az újkeletű globalizált ateizmus keresztényellenes propagandája egyre jobban terjed?

- Lehet-e ma reményről beszélni, mikor a habzsoló fogyasztói társadalom a mának élés eszméjét sulykolja a jövőkép nélküli emberekbe?

- Lehet-e ma szeretetről beszélni, mikor a verbális gyűlölet és a fizikai erőszak uralkodik a világban mikro- és makroszinten?

Dr. Jelenits István piarista atya, szerzetes tanár mégis a hitről, a reményről, és a szeretetről beszélt. Nemcsak egy szépen megfogalmazott, kitűnő humorral fűszerezett előadást tartott – annál sokkal többet. A kommunizmus legádázabb korszakában, a padlássöprés, a Mindszenty-per, az „osztályellenség” üldözésének idején pap-tanárként tanította a fiatalokat József Attila és Ady Endre verseire, és a keresztény hit alapelemeire. Ahhoz, hogy ebben az Isten ellenes korban egyáltalán létezni tudjon egy keresztény ember,- aki ráadásul pap, és tanár is egy személyben – mély hitre, Istenbe vetett reménységre, Isten és az embertársak szívből jövő szeretetére volt szükség.

A kommunizmus elmúlt, de a tanár úr még mindig itt van: ma is (bár már nem az iskolai katedráról) oktat, nevel. Hitre, reménységre, szeretetre.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A Jézus korabeli világ nem sokban különbözött a maitól. Legfeljebb annyiban, hogy nem négykerekű autóval, hanem négylábú lóval, vagy szamárral közlekedtek. Az Evangéliumot olvasva felfedezhetjük, hogy az emberi gondolkodás, az emberi magatartásformák ugyanolyanok voltak, mint napjainkban. Az akkori világ berendezkedése is nagyban hasonlít a mostanihoz. Egy rómaiak által „globalizált” világban éltek az ismert civilizáció népei. A leigázott alattvalók királyai hűséges kiszolgálói voltak a római császárnak. Annak a császárnak, aki nem elégedett meg a cézári címmel, hanem felfuvalkodott gőgjében istennek kiáltotta ki magát. Elvárta, hogy a provinciákban felállított szobra előtt hódoljanak az alattvalók.

Ebbe a világba született bele Jézus, a mindenható Isten egyszülött Fia. Nem cifra palotában, nem bársonyos ágyban, hanem egy szegényes istállóban jött a világra. A népet kormányzó, hatalmára eszelősen féltékeny király, Heródes vak gyűlölettel viseltetett mindenki iránt, akitől királyi trónját féltette. Hidegvérű kegyetlenséggel gyilkoltatta meg az ártatlan betlehemi csecsemőket, és közvetlen rokonait, családtagjait is. A világuralmat gyakorló császár, és a zsidó népet kormányzó farizeusi elit önmagát tette meg az isteni hatalom kizárólagos örökösének, és egyedüli hiteles képviselőjének.

Weöres Sándor írja a Rongyszőnyeg ciklus egyik versében: „De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség”.

Mai világunk is ilyen: Isten kiűzetett. Nemcsak Betlehemből űzetett ki, hanem Brüsszelből is. Ugyanúgy, ahogy Szíriából, Irakból és a valamikori keresztény Európából is.

Kísértet, és kísértés járja be Európát: immár nem a kommunizmus kísértete, hanem a hitetlenség, a reménytelenség, és a szeretetlenség kísértése. Az új vezető elit önsorsrontó politikája egy közeli katasztrófa vízióját tárja elénk.

Üldözéstől, és erőszaktól szenved a katolikus Egyház, a hívő keresztények. A hit próbára tétetik: izzó vaskemencében válik el a színarany a salaktól.

A globalizált, értékeitől megfosztott emberiségnek nem maradt más reménysége, mint az Evangélium reménye, nincs más jó hír, mint az Evangélium örömhíre. A hír, mely az emberiség bűntől való megváltásáról, az Isten, és a felebarát iránti szeretetről szól. Arról a szeretetről, aminek Isten az egyedüli forrása, és Jézus Krisztus által lett nyilvánvalóvá a gyötrődő, reménytelenségbe taszított ember számára.

Jézus mondta: „Ez a világ elmúlik, de az én Igéim soha el nem múlnak.”

A.D.2015.09.21.©JóB                                                                         /folytatjuk/

Hozzászólások