Tiszta Forrás
2021. március 02.   
Névnap: Lujza, Ágnes

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 49 ~ ~ ~ ~ Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. ~ ~ Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. ~ ~ Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. ~ ~ Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: ˝Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.˝ ~ ~ Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. ~ ~ ˝Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. ~ ~ Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. ~ ~ Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. ~ ~ Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. ~ ~ Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. ~ ~ Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? ~ ~ Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.˝ ~ ~ A bűnöshöz azonban így szól az Isten: ˝Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? ~ ~ Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. ~ ~ Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. ~ ~ Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. ~ ~ Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. ~ ~ Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. ~ ~ Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. ~ ~ Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! ~ ~ Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.˝ ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
15 látogató

Látogatások

- ma: 84
- tegnap: 140
2015.09.21. 23:15 JóB
Hozzászólások: 0

HIT - REMÉNY - SZERETET: Előszó

HIT - REMÉNY - SZERETET:  Előszó

 

- Lehet-e ma hitről beszélni, mikor a világban tombol a hitetlenség, az újkeletű globalizált ateizmus keresztényellenes propagandája egyre jobban terjed?

- Lehet-e ma reményről beszélni, mikor a habzsoló fogyasztói társadalom a mának élés eszméjét sulykolja a jövőkép nélküli emberekbe?

- Lehet-e ma szeretetről beszélni, mikor a verbális gyűlölet és a fizikai erőszak uralkodik a világban mikro- és makroszinten?

 

 

 

 

 

Dr. Jelenits István piarista atya, szerzetes tanár mégis a hitről, a reményről, és a szeretetről beszélt. Nemcsak egy szépen megfogalmazott, kitűnő humorral fűszerezett előadást tartott – annál sokkal többet. A kommunizmus legádázabb korszakában, a padlássöprés, a Mindszenty-per, az „osztályellenség” üldözésének idején pap-tanárként tanította a fiatalokat József Attila és Ady Endre verseire, és a keresztény hit alapelemeire. Ahhoz, hogy ebben az Isten ellenes korban egyáltalán létezni tudjon egy keresztény ember,- aki ráadásul pap, és tanár is egy személyben – mély hitre, Istenbe vetett reménységre, Isten és az embertársak szívből jövő szeretetére volt szükség.

A kommunizmus elmúlt, de a tanár úr még mindig itt van: ma is (bár már nem az iskolai katedráról) oktat, nevel. Hitre, reménységre, szeretetre.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A Jézus korabeli világ nem sokban különbözött a maitól. Legfeljebb annyiban, hogy nem négykerekű autóval, hanem négylábú lóval, vagy szamárral közlekedtek. Az Evangéliumot olvasva felfedezhetjük, hogy az emberi gondolkodás, az emberi magatartásformák ugyanolyanok voltak, mint napjainkban. Az akkori világ berendezkedése is nagyban hasonlít a mostanihoz. Egy rómaiak által „globalizált” világban éltek az ismert civilizáció népei. A leigázott alattvalók királyai hűséges kiszolgálói voltak a római császárnak. Annak a császárnak, aki nem elégedett meg a cézári címmel, hanem felfuvalkodott gőgjében istennek kiáltotta ki magát. Elvárta, hogy a provinciákban felállított szobra előtt hódoljanak az alattvalók.

 

Ebbe a világba született bele Jézus, a mindenható Isten egyszülött Fia. Nem cifra palotában, nem bársonyos ágyban, hanem egy szegényes istállóban jött a világra. A népet kormányzó, hatalmára eszelősen féltékeny király, Heródes vak gyűlölettel viseltetett mindenki iránt, akitől királyi trónját féltette. Hidegvérű kegyetlenséggel gyilkoltatta meg az ártatlan betlehemi csecsemőket, és közvetlen rokonait, családtagjait is. A világuralmat gyakorló császár, és a zsidó népet kormányzó farizeusi elit önmagát tette meg az isteni hatalom kizárólagos örökösének, és egyedüli hiteles képviselőjének.

Weöres Sándor írja a Rongyszőnyeg ciklus egyik versében: „De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség”.

 

Mai világunk is ilyen: Isten kiűzetett. Nemcsak Betlehemből űzetett ki, hanem Brüsszelből is. Ugyanúgy, ahogy Szíriából, Irakból és a valamikori keresztény Európából is.

Kísértet, és kísértés járja be Európát: immár nem a kommunizmus kísértete, hanem a hitetlenség, a reménytelenség, és a szeretetlenség kísértése. Az új vezető elit önsorsrontó politikája egy közeli katasztrófa vízióját tárja elénk.

 

Üldözéstől, és erőszaktól szenved a katolikus Egyház, a hívő keresztények. A hit próbára tétetik: izzó vaskemencében válik el a színarany a salaktól.

 

A globalizált, értékeitől megfosztott emberiségnek nem maradt más reménysége, mint az Evangélium reménye, nincs más jó hír, mint az Evangélium örömhíre. A hír, mely az emberiség bűntől való megváltásáról, az Isten, és a felebarát iránti szeretetről szól. Arról a szeretetről, aminek Isten az egyedüli forrása, és Jézus Krisztus által lett nyilvánvalóvá a gyötrődő, reménytelenségbe taszított ember számára.

Jézus mondta: „Ez a világ elmúlik, de az én Igéim soha el nem múlnak.”

 

A.D.2015.09.21.©JóB                                                                         /folytatjuk/

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás