2015.09.25. 23:00 JóB

Hozzászólások: 0

HIT - REMÉNY - SZERETET: > A HIT

- Lehet-e ma hitről beszélni, mikor a világban tombol a hitetlenség, az újkeletű globalizált ateizmus keresztényellenes propagandája egyre jobban terjed?

- Lehet-e ma reményről beszélni, mikor a habzsoló fogyasztói társadalom a mának élés eszméjét sulykolja a jövőkép nélküli emberekbe?

- Lehet-e ma szeretetről beszélni, mikor a verbális gyűlölet és a fizikai erőszak uralkodik a világban mikro- és makroszinten?

Azt szokták mondani, hogy nincs olyan ember, aki ne hinne valamiben, vagy valakiben. Van, aki önmagában hisz: a képességeiben, az erejében, a kapcsolataiban. Van, aki a pénz hatalmában, és mindenhatóságában hisz. De hit alatt általában egy ember feletti transzcendens létezőhöz való viszonyulásunkat értjük.

Az univerzum működésének, így a földi létnek is meghatározott szabályai vannak, amit nap, mint nap megtapasztalhatunk. Ezek a szabályok minden élőlényben Isten által kódolva vannak. Az állatok,- ösztöneikre hagyatkozva – soha nem szegik meg ezeket a szabályokat. Egy állat soha nem zsákmányolja ki a fajtársait. Ha jóllakott, nem öli halomra a környezetében élő zsákmányállatokat. Kialakul egy egyensúly, ami biztosítja minden élőlény túlélését, és szaporodását.

Egy állat csak a számára teremtett természetes környezetben él meg.

Az ember szabad akaratából adódóan megszegheti a rá vonatkozó törvényeket. Tudásából eredően képes bármilyen környezetben megélni, és képes megváltoztatni ezt a környezetet. Az ősöktől örökölt életszabályok betartása, vagy megszegése jelentős mértékben befolyásolja az ember életfeltételeit. Az ember felismeri a világ törvényszerűségeit. Ezeket a törvényszerűségeket már az ősi természeti népek is ismerték, és következtetéseket tudtak belőlük levonni. Ezek a népek hittek egy fölöttük álló, a sorsukra hatást gyakorló láthatatlan hatalom létezésében. Érdekes módon az ateizmus viszonylag újkeletű, mondhatni korunk „találmánya”. A természetben élő őseink a természet szeszélyei, és a felsőbb lény emberhez való viszonya között direkt összefüggést véltek felfedezni. Úgy gondolták, hogy egy természeti csapás, vagy járvány az istenség haragját jelenti, és különféle áldozatokkal igyekeztek a haragvó istent kiengesztelni (sokszor emberáldozatok bemutatásától sem riadtak vissza).

A hit, és hitetlenség kérdése már az első emberpár megteremtésekor is nagy jelentőséggel bírt. A teremtett ember Istenben való hite a mennyek országából kitaszított angyal, Lucifer csábító ígéreteinek hatására megrendült. Elfeledték Isten intelmeit, és a „hazugság atyjának” szavára hallgattak. A következmények ismertek.

Isten nemcsak az első emberpárral ismertette a betartandó szabályokat, hanem egészen konkrét törvényeket is adott számára. A Mózesnek átadott,- kőtáblába vésett -Tízparancsolat az emberi lét alaptörvénye. Az Ószövetség - a zsidó nép történetén keresztül - hűen mutatja be az ember Istenhez való viszonyát. Az isteni törvények betartása a biztosítéka az Isten iránti hűségnek, amely Isten emberrel kötött szövetségének a záloga. Az Isten által küldött próféták sokasága jelzi, hogy törvényeinek megtartására állandóan figyelmeztetni kellett a népet.

A próféták által verbálisan közvetített isteni üzeneteket (Ószövetség) az idők teljességében felváltotta Isten cselekvő útmutatása, Isten emberré válása (Újszövetség). Ennek révén, Jézus Krisztus által megtörtént az emberiség megváltása, melynek öröksége a keresztség, az apostoli Egyház, és Krisztus Teste. Az Evangélium az apostolok, és az apostol utódok révén elterjedt az egész világon.

A modern tudomány felfedezései, az emberi tudás gyarapodása a technika rohamos fejlődése mellett negatív hatással is párosult. Az ember Isten helyébe akart lépni, az isteni üzenet háttérbe szorult, Istent száműzték a társadalomból (Nitsche: „Isten halott”).

Az ember egy Isten nélküli „Új Világot”, új világrendet talált ki, ami már nem Isten törvényei szerint működik, hanem önkényes, ember alkotta szabályok szerint. Az Isten által teremtett ember ennek az „Új Világnak” állati sorba züllesztett kiszolgálójává degradálódik.

Isten ebbe a káoszba taszított világban is eligazít minket kinyilatkoztatott Igéi által. Nincs más járható út az emberiség számára, mint az isteni törvények által kijelölt út. Életünk értelme a beteljesedés reménysége, az örök élet, melyhez csak ezen az úton lehet eljutni.

A ma embere a hitetlenség kísértésében él. A szöveg, és a szlogen ugyanaz, mint Ádám, és Éva idejében: ha esztek arról a fáról, amitől Isten eltiltott, akkor olyanok lesztek, mint az Isten. Az idilli paradicsomi környezetben élő ember hallgatott a kísértő szavára, de nem lett olyan, mint Isten. Ma is sokan hallgatnak a Sátán hazug ígéreteire. Ennek a következménye a pusztulás, a káosz, a háborúk, az emberek kizsákmányolása, lezüllesztése.

A hit nem emberi tulajdonság. Nem vehető meg, nem örökölhető: Isten ingyenes kegyelme által válik az ember életének meghatározójává. A hit nem más, mint egy szereteten alapuló feltétlen bizalom egy megbízható személy iránt. Isten az embert saját képmására, és hasonlatosságára teremtette. Ez a feltétlen szereteten alapuló bizalom fedezhető fel a kisgyermek és a szülő kapcsolatában. Ezért a hit egyéni, és közösségi egyszerre.

Isten beavatta az embert a „titkaiba”. Törvényt adott, hogy az ember élete ezen normák alapján az örök üdvösség biztosítéka legyen.

Egy kisgyerek feltétel nélkül megbízik a szüleiben, mindenben őket próbálja utánozni, ők a példaképek, ők szolgálnak mintául. Kérés nélkül is odabújik a szülőhöz, sokszor elmondja, mennyire szereti őket. Nem véletlenül mondta Jézus, hogy ilyeneké az Isten országa.

Ez a feltétel nélküli bizalom jelenik meg a felnőtt ember esetében is, ha elmondja az apostoli hitvallást: „Hiszek egy Istenben…”

A.D.2015.09.25.©JóB                                         /folytatjuk/

Hozzászólások