Tiszta Forrás
2019. június 17.   
Névnap: Laura, Alida

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
36 látogató

Látogatások

- ma: 808
- tegnap: 826
2015.09.29. 23:15 JóB
Hozzászólások: 1

Hit - Remény - Szeretet: > A REMÉNY

Hit - Remény - Szeretet:  > A REMÉNY

- Lehet-e ma hitről beszélni, mikor a világban tombol a hitetlenség, az újkeletű globalizált ateizmus keresztényellenes propagandája egyre jobban terjed?

- Lehet-e ma reményről beszélni, mikor a habzsoló fogyasztói társadalom a mának élés eszméjét sulykolja a jövőkép nélküli emberekbe?

- Lehet-e ma szeretetről beszélni, mikor a verbális gyűlölet és a fizikai erőszak uralkodik a világban mikro- és makroszinten?

 

 

 

 

 

 

Bizonyára mindenki ismeri a mondást: „a remény hal meg utoljára”. Visszatekintve történelmünkre, szüleink, nagyszüleink életére, nyugodtan mondhatjuk, hogy a sok megpróbáltatás, keserűség, megaláztatás során a reménység volt az egyedüli megtartó erő, ami segített túlélni a nehéz időket. Ez az Istenbe vetett reménység adott erőt, kitartást a nehéz keresztet hordozó elődeinknek. Az élet értelmének pozitív megéléséhez ez a reménység nyújtott vigaszt nap, mint nap.

„Te vagy földi éltünk reménycsillaga…” – énekelték a Szűzanyához szóló szép népi éneket a szentmiséken, a processziók alkalmával, és egyéb közösségi összejöveteleken. Gondjaikat, nehézségeiket Isten kegyelmében reménykedve szerették volna megoldani.

 

A mai individualista ember fejében egészen más remények fogalmazódnak meg a tolakodó reklámoktól hangos fogyasztói társadalomban. Az emberek vágyai szertelenné váltak, nem elégedett meg a maga - Isten általi szabályokkal kijelölt - rendezett életével. A saját maga által kijelölt úton haladva a bűn egyre csábítóbb, és soha ki nem elégíthető vágyakozásának végtelen spiráljába került. Az újabbnál újabb remények sem hoznak földi boldogságot. Sikeresnek tartott világhírű sztárok válnak az alkohol, és a drogok rabjává. Milliókat sikkasztó brókerek, és karriert befutó „ügyes” politikusok nem elégszenek meg a milliókkal, a mindenkinél nagyobb luxussal – mindig többre vágynak. A milliók helyett milliárdokra, a tízszobás lakás helyett húsz-szobásra.

 

A földi élet reménységét csak a végső beteljesedés elégítheti ki. „Facis te nos ad te” – mondta Szent Ágoston. „Magadnak teremtettél, Uram. Nem nyugodt a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik, Uram…”

A nyugtalan keresés a földön élő ember egyik sajátossága. A hithez az Istent kereső remény szorosan hozzá tartozik. Ezt a nyugtalan keresést egyedül az Istenhez való „hazatalálás” szünteti meg. Aquinói Szent Tamás ezt így fogalmazta meg, mikor egy látomásában Jézus megkérdezte tőle, hogy mit szeretne leginkább: „Uram, téged magadat akarlak!”

Ez a keresés nemcsak a keresztények jellemzője. A pogány világ reménysége is az istenekben volt.

Az ember alapvetően nem e világra született. Ez csak út az örök üdvösség felé. Ennek felismerése, és tudatosulása a keresztény ember reménységének a lényege.

 

Vágyainkat, reménységeinket, kéréseinket imádságainkban terjesztjük Isten elé. Isten jól ismeri gondjainkat, problémáinkat. A megoldást is Őrá kell bíznunk. Jobb, ha Istenre hagyatkozunk, mintsem a saját,- sokszor önző – elképzeléseink alapján keressük a megoldást.

Isten a maga módján –felismerhető jelként – segít a bűnöktől megszabadulni, és új, nemes feladatokra rátalálni. Loyolai Szent Ignácból talán soha nem lett volna szent, és a Jezsuita rend nem létezne, ha nem találja el a lábát egy ágyúgolyó. A keresztényüldöző Saulból soha nem lett volna Pál, a népek apostola, ha Jézus Krisztus kegyelme le nem taszítja a lóról a damaszkuszi úton.

Isten működése eltérő az emberétől. Életünk eseményeiben Isten gondviselése érvényesül. Egyéni elképzeléseink, óhajtott reményeink nem feltétlenül szolgálják az érdekünket. Isten a rosszból is tud jót kihozni, a bűneinket is fel tudja használni, hogy jó útra vezessen. A szentek életében oly sok példát látunk erre.

 

A hókupac, amit ránk lapátoltak (és lapátolnak folyamatosan) egyszer fel fog olvadni. Eljön Krisztus megváltó művének a „tavasza”. Szent Pál apostol írja a római levélben:  

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!

A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” /Róm 8.14-18/

Ez azt jelenti, hogy a szó legszorosabb értelmében Isten gyermekei vagyunk! S mint olyanok, szabad emberek, akiket soha nem lehet szolgasorba süllyeszteni. Maga az apostol is sok megpróbáltatáson ment keresztül:

 

   „Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben.

   A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam.

   Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban, veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt.

   Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem.

   Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját.”  /2Kor 11.23-28/

 

De lelkében mindig szabad ember maradt, mert az örök üdvösség jogos várományosaként élt ezen a földön.

 

Ez a mi reménységünk is. Bárhogy is alakuljon a világ sorsa, és benne az egyéni életünk, mindig Isten gyermekei maradunk. Azé az Istené, aki gondviselő szeretetével kíséri minden lépésünket. Azé az Istené, aki meghívott, és vár minket a menyegzőre az Ő örök országában.

 

 

A.D.2015.09.30.©JóB                                         /folytatjuk/

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2015.10.01.   07:36:51   Kriszta
.