Tiszta Forrás
2018. december 17.   
Névnap: Lázár, Olimpia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ♡ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 431
- tegnap: 960
2015.11.20. 00:00 Pela
Hozzászólások: 2

Vörösmarty Mihály halálának 160. évfordulójára

Vörösmarty Mihály halálának 160. évfordulójára

 

 

1855. november 19-én halt meg a magyar romantika legnagyobb alkotója, a Szózat költője, Vörösmarty Mihály.

 

 

 

Vörösmarty Mihály 1800. december 1-jén született Kápolnásnyéken. A székesfehérvári cisztercieknél és a pesti piaristáknál tanult, majd jogi tanulmányokat folytatott. Közben tizenhét éves korától a Perczel család fiainak nevelője lett. Itt ismerte és szerette meg Perczel Etelkát. Ez a reménytelen szerelem aztán hosszú évekig kísérte a költőt. „Tégedet esztendők nem képesek összezavarni /Senkivel; állsz egyedűl szűm koszorúja gyanánt” – olvassuk az 1824-ben íródott Csaba szerelme című versben.

A szülőház Kápolnásnyéken

Az 1830-as évektől a „férfimunka” időszaka következett: Vörösmarty lázasan vetette bele magát a reformkor küzdelmeibe – a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Nemzeti Kör, az Ellenzéki Kör tagjaként, jelentős lapok szerkesztőjeként. A Szózat 1837-es megjelenésével nyilvánvalóvá vált, ő az ország első poétája.

 

Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály (1836)

A családi boldogság későn talált rá: 1843-ben vette feleségül Csajághy Laurát. Öt gyermekük született, közülük hárman érték meg a felnőttkort.

Áttetsző tisztaságú és szépségű Kis gyermek halálára című versét a Perczel család gyermekének halálakor írta Vörösmarty 1824-ben. Huszonhárom évvel később, mikor a költő és Csajághy Laura második gyermeke kétévesen meghalt, a temetést vezető pap-barát, Czuczor Gergely az imádság után e verset kezdte szavalni a koporsónál. „Eljátszottad már kis játékidat, / Kedves fiú, hamar játszottad el; […] Mulásod könnyü volt, és tiszta, mint / Az égbe visszareppenő sugáré. / A földhöz minket baj s öröm kötöz, / Ohajtjuk és rettegjük a halált: / Te túl vagy már, nincs kétség útadon.”

Vörösmarty a szabadságharc alatt aktívan tevékenykedett, közéleti feladatokat vállalt. Világos után bujdosott, majd kegyelmet kapott. Egészségi állapota azonban végleg megrendült.

Vörösmarty 1855-ben

„És az elmúlás közelében egyszerre fék és gátlás nélkül dalolni kezd, mint a halál éneklő gyermeke. Ezekben az években éri el a tökély legnagyobb fokát. Olyan magasságokba emelkedik, ahol előtte még nem járt magyar költő” – írja Kosztolányi Dezső. Babits Mihály pedig így jellemzi az utolsó éveket: „Idegzete megrendül, fejében az őrület kezd kalapálni. […] A költő vén cigány – felejti nótáit, a Szózatot hallani retteg, az emberektől buj […] És ebben az állapotban énekli el a leghatalmasabb költeményét, a legszebb magyar verset.”

Kányádi Sándor szintén A vén cigányt idézte, mikor a legszebb magyar versről kérdeztük a vele készült interjúnkban.

Vörösmarty Mihály alig ötvenöt évesen halt meg. Temetése az önkényuralom elleni hatalmas, néma tüntetéssé vált. Ez volt az első tömegmegmozdulás Magyarországon a szabadságharc leverése után.

* * *

Vörösmarty jellegzetesen romantikus költő volt, személyiségében is romantikus alkat. Barta János irodalomtörténész szerint „a romantika: metafizikai érzékenység, metafizikai élményekre való hajalmosság. […] A romantikus lélek állandó túlfeszítettségben, elemi erejű szenvedélyekben létezik […] Szomjas az egész világra, az egész élő valóságra – ebből származik gazdagsága.” Akár Caspar David Friedrich festményén a vándor a ködtenger felett, Vörösmarty is kozmikus, nem hétköznapi távlatokban látta és úgy is ábrázolta a világot és annak jelenségeit. A rész helyett mindig az egészre, a véges helyett a végtelenre vágyott – mennyet keresett a földön is.

Rónay György szerint Vörösmarty művészetében „a lélek örök áradását a nyelv csodálatos, hol méltóságosan zengő, hol háborgó tengerként zúgó, hol szelíden elsimuló zenéje kíséri”. Kosztolányi szerint „Vörösmarty nyelve mindenre képes. […] Hangütése mindig biztos. […] Költeményei úgy hatnak ránk, mintha valamennyi piros betűvel volna szedve. Ő nekünk az ünnep.”

Vörösmarty halhatatlan versei között találjuk a Szózat mellett a Gondolatok a könyvtárban, a Szép Ilonka, a Fóti dal, A merengőhöz, az Előszó, A vén cigány című költeményeket. De írt epikus műveket, novellákat, drámákat is, és megírta a Csongor és Tünde című mélyen filozofikus tartalmú drámai költeményt.

Szerb Antal és Szabó Magda egyaránt az első modern költőnknek tartották Vörösmartyt. Babits pedig ezt írta 1935-ben: „…egy új Vörösmartyt fedeztünk föl. Egy költőt, akit senkisem ismert és senkisem sejtett! Egy halott költőt, aki modernebb volt minden elevennél! Egy klasszikust, aki idegesebb és izgatottabb minden dekadensnél! Egy nagy nemzeti költőt, aki európaibb minden nyugatosnál! Egy igazi minta-nyugatost, ősünket és példaképünket!”

Szabó Magda sajátos életrajzot (A lepke logikája), illetve drámát (Sziluett) is írt a költőről. Ez utóbbi mű halála napján, 1855. november 19-én játszódik (Szabó Magda 2007-ben ugyanezen a napon hunyt el), középpontjában a haldokló, az utolsó óráiban élete legfontosabb élményeit újra átélő Vörösmarty áll.

A 20. századi utódokra gyakorolt hatásnál maradva álljon itt befejezésül Nemes Nagy Ágnes megrendítő vallomása: „Az Előszó néhányunknak valósággal csoporthimnuszunk lett egy időben, együtt ülvén elnémított, ázott költők az ötvenes évek alagútjai mélyén. Sok verset olvastunk fel egymásnak akkor, főleg az Előszót, és azt főleg Pilinszky. […] Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha netán kápolnásnyéki vendégünk nem írja meg az Előszót. A verssel való azonosulásnak ezt a fokát senkinek nem kívánom. A verstől való megragadottságot, a vers katarzisát mindenkinek.”
 

Forrás
Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty, A férfi Vörösmarty, A mai Vörösmarty
Barta János: A romantikus Vörösmarty 1–3.
Kosztolányi Dezső: Vörösmarty Mihály
Nemes Nagy Ágnes: Szőke bikkfák
Rónay György: A kozmikus költő (Vigilia, 1950. december)
Szabó Magda: Sziluett. A lepke logikája
Szerb Antal: Vörösmarty-tanulmányok
Vörösmarty Mihály: Válogatott versek 1820–1855 (Matúra)

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#2    2015.11.21.   09:01:40   JóB
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.



A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
#1    2015.11.20.   18:46:40   Kriszta
Köszi Pela szép munka!