2017.04.14. 10:50 JóB

Hozzászólások: 0

Nagypénteki sirató - Wass Albert

Elmegyünk, elmegyünk,

messzi útra megyünk.

Messzi út porából

köpönyeget veszünk...

Nem egyszáz, nem kétszáz, sok százéves nóta.

Így dalolják magyar honban, talán Mohács óta.

Véreink, véreink,

országutak népe.

Sok százéves Nagypénteknek soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,

másik napon Júdás vagyunk.

Kakasszónál Péter vagyunk,

Átokverte, szerencsétlen

nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára

hurcoljuk a keresztfákat.

Mindig kettőt, sose hármat.

Egyet felállítunk jobbról,

egyet felállítunk balról.

S amiként a világ halad,

Egyszer jobbról, egyszer balról,

Fölhúzzuk rá a latrokat.

Kurucokat, labancokat,

közülünk a legjobbakat

Mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,

Mind ki dolgát jól végezte,

Nagypéntektől Nagypéntekig

Térdelünk a kereszt alatt.

Húsvéti csodára lesve,

Egyszer a jobbszélső alatt,

Másszor a balszélső alatt.

Éppen csak a középső, az igazi

Üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,

Nem térdel ott senki, senki

A mi magyar nagypéntekünk

Évszázadok sora óta

Évszázadok sora óta

Ezért nem tud húsvét lenni.

Így lettünk országút népe.

Idegen föld csavargója.

Pásztortalan jószágféle.

Tamással hitetlenkedő,

Kakasszóra Péterkedő,

Júdáscsókkal kereskedő.

Soha-soha békességgel

Krisztus úrban szövetkező.

Te kerülsz föl, bujdosom én

Én vagyok fönt, bujdosol te,

Egynek közülünk az útja

Mindig kivisz idegenbe.

Bizony jól mondja a nóta,

Hogy elmegyünk, elmegyünk

Messzi nagy utakra megyünk,

Messzi nagy utak porából

Bizony köpönyeget veszünk.

S ebbe a nagy köpönyegbe

Sok-sok súlyos köpönyegbe

bizony pajtás mondom néked,

Rendre-rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

Hozzászólások