2018.01.31. 00:15 JóB

Hozzászólások: 0

Egység vagy kétség

Véget ért az évenként január hónapban megrendezésre kerülő ökumenikus imahét. Ilyenkor a különböző keresztény felekezetek közösen imádkoznak a keresztények egységéért. Minden évben más-más felekezet templomában gyűlnek össze a hívek. Egy előre megadott tematika alapján hirdetik az Igét a felekezet papjai, lelkészei.

Az ökumenizmus, az egységre való törekvés nemes cél, Krisztus tanítása szerinti magatartás. De vajon miért nem egységes a kereszténység? Hol érhető legelőször tetten a széthúzás, a szakadás?

Talán az Édenkertben? Ahol az ember nem a teremtő Isten szavára hallgatott, hanem a ravasz kígyóra, a Sátánra? „Egyetek nyugodtan ennek a fának a gyümölcséből is, mert akkor olyanok lesztek, mint az Isten!” Nem lettek olyanok, de ez kísérti az embert ma is. A gonosz tudás, a gonoszság megismerése, az Isten iránti engedetlenség szakadást idézett elő.

Vagy talán már Krisztus első tanítványai között sem volt egység? Isten Fia, a Messiás nem mindenki számára hozta el azt, amit várt? Bizony, a felszín alatt meglévő törésvonalak mentén bekövetkezett a szakadás. A várva várt Messiás nem szabadította fel Izraelt a római iga alól. Nem állította helyre Dávid királyságát. Nem a farizeusokat hívta meg a tanítványai körébe. Nem a vallási vezetőknek, és nem a királyi udvar tagjainak ígérte meg az Isten országát.

Az édenkerti kísértő akkorra már hathatós eszközt is talált az ember manipulálására: a pénzt. Ami azóta is hatékonyan működik. Harminc ezüstpénz, és Jézus egyik tanítványa még a mesterét is elárulja.

Isten Szava, Isten Igéje, vagy a Mammon, a pénz hatalma az erősebb? Ez itt a nagy kérdés. Jézus korában is ez motiválta az ószövetségi nép különböző rétegeit, és ez motiválja a ma emberét is.

„Nem szolgálhattok két úrnak!” - figyelmeztet az Isten Fia. Nem szolgálhatod egyszerre Istent, és a Mammont is! Nem létezik olyan állapot, hogy valaki Istent szolgálja, de a Sátántól kapja a fizetését.

Kétpólusú világban élünk: egyszerre van jelen az isteni szeretet, és a sátáni gyűlölet. A kereszténység az isteni szeretet letéteményese, Krisztus tanításának az őrzője és továbbadója. A Jézus által alapított Egyháznak - élén Péter apostol utódjával - ez a küldetése.

Az ősegyház ehhez a küldetéshez erőt is kapott, nem is akármilyet: a harmadik isteni személy, a Szentlélek erősítette meg az Egyház tagjait. Éppen emiatt terjedhetett el a kereszténység - a véres keresztényüldözések ellenére - az egész világon.

A baj akkor kezdődött, mikor a világi hatalom az Egyházon belül is éreztetni kezdte a hatását. Az első nagy, kelet-nyugati egyházszakadás - 1054-ben - erre vezethető vissza. A Jézus korabeli zsidóság körében élesen különvált egymástól a vallási elit, mely a tényleges (törvényhozó, és végrehajtó) hatalmat gyakorolta, és a törvényeknek alávetett, egyszerű hívő nép.

Ez a minta vált egyre inkább jellemzővé a későbbi korok keresztény egyházában is. A hatalom és a pénz mámora az egyház egyes főpásztorait is kísértésbe sodorta időnként. Ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton szent dühvel ostorozta kora egyházának vezetőit, élén a világi életű pápával. Az evangéliumi tisztaság, a krisztusi szegénység és alázat megvalósítása elemi erővel tört fel az egyszerű hívők lelkében. A szerzetesrendek kopár celláiban buzgón imádkoztak és vezekeltek az Egyházért. A világi hatalom, a pénz és haszonszerzés ismét rányomta a bélyegét az Egyház további sorsára. A gondok megmaradtak, de az Egyház kettészakadt. A bűnös egyházi vezetők azóta meghaltak, de az Egyháznak okozott károk a szakadással megsokszorozódtak. Az így kialakult ellenségeskedés vallásháborúkhoz vezetett, melynek következményeit a mai napig nem sikerült kiheverni.

Az egység ma már egészen más köntösben kelleti magát. Úgy hívják, hogy globalizáció. Valódi célja jól titkolt, módszerei a történelem során jól bevált módszerek. Divide et impera! - oszd meg, és uralkodj felette! A kereszténység üldözése, megosztása napjaink gyakorlatává vált. Kereszténynek titulált szekták önjelölt gurujai hirdetik harsányan hallelujázva az „igét”. Ők az üdvözülők, ők az igazi „megtértek”. A többi - történelmi keresztény - egyház az antikrisztusi, a hitetlen, a hit nélküli vallásosságban tespedő, kárhozatra ítélt népség. Mert a szektavezér főszónok már csak tudja, hogy ki az igazhitű, és ki nem. Ő az, aki Istennel kávézik naponta háromszor, és felhatalmazása van arra, hogy az általa kijelölteknek kiossza a mennybe szóló belépőjegyet, vagy ex katedra kijelenti, hogy ki fog elkárhozni. A  spontánnak ható, „lélektől” ihletett prédikáció jó előre kidolgozott koreográfia szerint működik. Prófétai hévvel ostorozni a híveket, félelmet keltve testben és lélekben egyaránt. Érdekes módon ezeknek a szekta jellegű „vallási” csoportosulásoknak, a „lánglelkű” prédikátoroknak a média teljes tárháza a rendelkezésükre áll. Gomba módra szaporodnak, terjeszkednek. Új, korszerű épületeket emelnek, holott a tagjaik befizetései még a fenntartási költségeket sem fedezik. Honnan hát a pénz a sok tíz-, esetenként százmilliós nagyságrendű beruházásokra?

A keresztények egységtörekvéseire talán az ősegyház szolgálhatna mintául. Az az egyház, amely ugyanolyan heterogén volt, mint a mai. Messiáshívő zsidót, pogányságból megtért görögöt, római polgárt, és számtalan más embert is találunk közöttük. Heterogén társaság volt ez, de egy dologban közösek voltak: mindnyájan Krisztust követték, és az Ő tanításához igazították a mindennapi életüket. Istent, egyedüli Urukat imádták, és csak neki szolgáltak. Hála Istenek, az Egyház nemcsak egy gyarló földi emberek által irányított szervezet, hanem Krisztus misztikus teste. Nem csak pénzen megvehető korrupt hivatalnokokból áll, hanem Isten iránt hűséges papokból, püspökökből, egyszerű, hithű, alázatos hívőkből, és megdicsőült szentekből.

Látható szervezeti egység nem jöhet létre mindaddig, míg a pénz, és a hatalom uszályába kapaszkodó egyes elöljárók a másik felekezetet ócsárolva igyekeznek olcsó népszerűségre szert tenni. A láthatatlan krisztusi egység viszont jelen van. Az Evangélium szellemében élő, alázatos, egymást kölcsönösen tisztelő, és szerető emberek a tagjai, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Honnan ismerhetők fel ezek az emberek? „Arról ismernek meg titeket, hogy szeretitek egymást!” „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!”Ez az Úr testamentuma. Az önzetlen szeretet az egyetlen ismérv.

A.D.2018.01.30.©JóB

Hozzászólások