2019.03.06. 00:00 JóB

Hozzászólások: 0

Megtérés

(A cikk eredetileg tavaly, Hamvazószerdán jelent meg, de mondanivalója ma is aktuális.)

Térjetek meg! - halljuk a felszólítást. Különösen most, a nagyböjti időben. „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” - hangzik a felszólítás a böjti időszak kezdetén, Hamvazószerdán, midőn a pap hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára. Az ószövetségi próféták - különösen Ezekiel, Izajás, Jeremiás, Illés és Elizeus - legfőbb mondanivalója is ez volt. Térjetek meg, térjetek vissza Istenhez, az Istennel kötött szövetséghez.

Erről szól az ószövetségi zsidó nép története: hűség és hűtlenség, ragaszkodás Istenhez, vagy bálványimádás (és erről szól a ma emberének története is). Krisztus előfutára, Keresztelő Szent János is ezt kiáltotta a pusztába, a körülötte tolongó tömegnek. Közel az idő, térjetek meg! A vallási élet legfőbb vezetőit, a farizeusokat egyenesen viperák fajzatainak nevezi.

Mit is jelent ez a felszólítás? Mit jelent az, hogy megtérni?

A mindig „happy” hangulatú szekták rendezvényeinek állandó eleme ez: „Térj meg, testvér!” Most, azonnal. Úgy, mint a reklámban: telefonálj most, vedd meg azonnal, mert csak most akciós, és csak neked! A jól képzett guru/reklámügynök hamar rábeszéli a gyanútlan vevőt a termék megvásárlására. Hogy mit vesz meg, és egyáltalán ér-e valamit az áru, arról a vevőnek a legcsekélyebb fogalma sincs. Ugyanúgy, ahogy a szekta rendezvényein azokat az embereket, akiket a pokollal való fenyegetés, és a menny ígérete (a „csak neked, csak most és csak nálunk” jegyében) arra ösztönöz, hogy az „istentisztelet” után kimenjenek „megtérni”.

Isten egyszülött Fia, Jézus nem fenyegette bunkósbottal, és nem édesgette cukorkával az őt hallgató embereket. Nemcsak arra figyelmeztetett, - időnként a prófétákat, az Írásokat idézve - hogy az Istennel kötött szövetség betartása kötelező, hanem emlékeztetett arra is, hogy Isten a mi szerető mennyei Atyánk. Mi az Ő gyermekei vagyunk! A megtestesüléssel, Isten emberré válásával immár nemcsak gyermekei, hanem testvérei is lettünk! Ennél szorosabb szövetségi kötelék pedig nincs.

A megtérés - miként azt a tékozló fiú történetében is olvashatjuk - visszatérést jelent. Visszatérést az atyai házba. Visszatérést a tékozlásból, a bűn rabságából, a közöny magányából, az egoizmusból, az individualizmusból, a reménytelenségből, a megkötözöttségekből.

A megtérés kegyelem: Isten hívó szavának meghallása, felénk nyújtott szerető kezének elfogadása.

A társaival játszó kisgyerek nem azért megy időben haza este, mert fél a szidástól, vagy a veréstől. Nem is azért, mert esetleg jutalmat kap, ha nem késik, és a megbeszélt időre pontosan hazaér. Egyszerűen azért, mert otthon, a szülei és testvérei között van a helye. Számára ez olyan természetes, mint hogy reggel felkel a Nap, este pedig lenyugszik. A család, a szülők nyújtotta szeretetet, biztonságot senki, és semmi nem pótolhatja.

Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette. A Biblia egyik legfontosabb mondata ez. Mondhatni kulcsmondata. Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Megalkotta a legkisebb emberi szeretetközösséget, a családot. Ahol jelen van a két különnemű pár, a férfi, és a nő. Úgy teremtette Isten a férfit és a nőt, hogy kölcsönösen kiegészítik egymást. Mint a mágnesek két ellentétes pólusa, úgy vonzódnak egymáshoz. Megajándékozta Isten az embert a szeretet egyik különleges megnyilvánulásával, a szerelemmel. Egy olyan eufórikus érzelemmel, ami az állatvilágban ismeretlen. Megajándékozta az embert a teremtés csodájával is: „És lesznek ketten egy testté!” Ez a közös test a gyerek, aki az apától és az anyától származik, és hordozza az ő tulajdonságaikat.

Apa - anya - gyerek: a család. Atya - Fiú - Szentlélek: a Szentháromság egyisten. Egy-ség. A Lét-alap. Olyan szoros kötelék ez, amely önmagától soha el nem szakad. Legfeljebb erőszakkal lehet szétszakítani.

Az ember helye ebben az Isten által alkotott létközösségben van. Ugyanúgy, mint ahogy a kisgyerek helye a családban van. Ha onnan eltávolodik, akkor megszűnik a létbiztonsága. Sürgősen vissza kell térni ebbe a biztonságos közegbe. Meg kell térni - a meleg családi fészekbe, Isten gondoskodó szeretetébe.

Számtalanszor látni járdán szaladó kisgyereket, aki kiszakította magát anyja kezéből, és rohan a maga feje után. Lehet, hogy megunta, hogy csak arra mehet, amerre a szülő akarja. Úgy hiszi, önállóan is tud már közlekedni. Csak a körülötte lévő szűk mikrovilágot látja. Nem érzékeli az úttesten nagy sebességgel haladó járműveket. Nincs veszélyérzete. Szerencsés esetben a szülő éber, és még időben elkapja a gyereket. Megmagyarázza neki, hogy ezt nem teheti, lehet, hogy meg is bünteti. Egy értelmes, engedelmes gyermeknél ez többnyire használ, de egy makacs gyerek esetén…

A böjti időszak erre való: figyelmeztet. Nézzünk magunkba: ha eltávolodtunk Istentől, térjünk vissza hozzá. A magunk erejéből csak esztelen ámokfutásra vagyunk képesek, aminek esetenként végzetes következményei lehetnek. Egy kisgyermek intelligenciája, és egy érett felnőtt intelligenciája között óriási különbség van. Egy ember intelligenciája, és Isten intelligenciája között pedig végtelenül nagy a különbség. Isten az Ő végtelen intelligenciáját és végtelen szeretetét a mi javunkra fordítja. Ezért küldte el egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, aki nem uralkodni jött közénk, hanem szolgálni minket.

Ezért kell megtérni, ezért kell visszatérni hozzá: „Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

Hamvazószerda,  A.D.2019.03.06.©JóB 

Hozzászólások