Képes Krónika - 4

Chronicon pictum - 4

A MAGYAROK ELSŐ BEJÖVETELE PANNÓNIÁBA

(Etele = Attila > https://www.youtube.com/watch?v=tvQw18sdVUw)

Az Úr megtestesülésétől számított háromszázhetvenharmadik (373) évben, Valens császárnak (társuralkodója: Flavius Valentinianus császárnak) és I. Coelestinusnak (ez tévedés, mivel ebben a korban Damasus volt a pápa /306 – 384/) , a római egyház pápájának idejében, a világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak; egybegyűltek és maguk közül kapitányokat rendeltek: a Zemény nemzetségbeli Csele fiát Bélát, Kevét és Kadocsát, Etelét, Kevét és Budát (Bleda) , a kadar nemzetségbeli Bendegúz fiait, majd elhatározták, hogy benyomulnak a nyugati tájakra.

Kiválasztottak a száznyolc nemzetségből tízszer százezer harcost, vagyis minden nemzetségből tízezret; a többi hunt Szittyaországban hagyták vissza, hogy oltalmazzák ellenségtől széküket és országukat.

Bírát is választottak maguk közül egyet, a Torda nembeli Kádár nevezetűt, hogy az intézze a viszálykodók pereit, fenyítse meg a tolvajokat, latrokat és gonosztevőket; mégis úgy, hogyha a bíró méltánytalan ítéletet hoz, a közönség azt semmivé tehesse, s a hibázó bírót és a kapitányokat akkor tehesse le, amikor akarja.

Ezt a törvényes szokást a hunok, vagyis a magyarok Taksony fia Géza fejedelem idejéig megtartották.

Mielőtt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek, táborszerte így kiáltott a hirnök szava, így gyűjtötte seregbe a hunokat: "Isten és az egész község szava, hogy ki-ki fegyveresen, vagy ahogyan van, pontosan megjelenjék a megadott helyen, hogy meghallgassa a község parancsát és tanácsát." Aki pedig semmibe vette a parancsolatot és ennek kellő okát nem adta, szittya törvény szerint karddal vágták ketté, száműzték, vagy irgalmatlanul közönséges rabszolgaságba taszították. Vétkek és efféle kihágások választották el egyik hunt a másiktól. Hiszen egy atya és egy anya nemzette a hunokat, valamennyit, hogyan mondhatnánk hát egyiket nemesnek, a másikat nemtelennek, ha ilyen bűnesetek miatt el nem marasztalják némelyiket.

❧ Akkor egy lélekkel, egy akarattal mind a kapitányok kivonultak Szittyaországból, benyomultak a besenyők, fehér kunok, majd a szuzdaliak, ruténok és a fekete kunok földjére. Továbbhaladva eljutottak egészen a Tiszáig; körülnéztek ezen a tájon, s egy szívvel azt határozta az egész gyülekezet, hogy feleségeikkel, barmaikkal nem vonulnak tovább. Mert hát feleségestül, kocsistul, sátrastul vonultak ki szülőföldjükről.

❧ Abban az időben Pannónián, Pamphylián, Phrygián Macedónián és Dalmácián a sabariai származású, longobárd nemzetiségű Macrinus fejedelem uralkodott, ki hadban jártas férfiú volt; megtudván, hogy a hunok a Tisza fölött megtelepedtek, és napról napra pusztítják országát, visszariadt attól, hogy országa szülötteivel támadjon rájuk; elküldte követeit a rómaiakhoz, és tőlük kért segítséget a hunok ellen: mert hiszen a római császár kegyelméből bírta mindama földeket. A rómaiak pedig abban az időben az alemán származású Veronai Detrét a maguk akaratából királyul rendelték maguk fölé, őt kérték, hogy vigyen Macrinusnak segítséget; ez készséges szívvel beleegyezett; itáliai, germán és más, a nyugati részek mindenféle nemzetéből való seregével elindult.

Eljutott Százhalomig, ahol Potentiana városához a longobárdok is gyülekeztek, hogy Macrinusszal tanácsot tartson, vajon hol támadjanak a hunokra: átkelvén a Dunán, sátraikban, szállásukon, avagy más helyen-e?

Míg Detre és Macrinus megtelepedve ekképpen tárgyaltak, tanakodtak, a hunok Sicambriánál az éjszaka csöndjében tömlőkön átkeltek a Dunán, és kegyetlenül leöldösték Macrinus és Detre seregét, mely a mezőn sátorozott, mert Potentiana város be nem fogadhatta. E támadás nekikeserítette Detrét, harcba vonult a hunok ellen Tárnokvölgy mezejére; megütközött velük, és mondják, hogy népének nagy veszedelmével és romlásával legyőzte a hunokat. A hunok maradékai átfutottak a Tiszán. Száz és huszonötezer (125.000) hunt öltek meg ama napon, közöttük a csatában Keve kapitány is elesett.

❧ Detre és Macrinus seregéből kétszáztízezren (210.000) vesztek oda, nem számítva azokat, akiket a sátrak alatt öltek meg. Látta Detre, mily nagy veszteség érte népét a csatában, másodnapra az ütközet után Macrinusszal együtt elvonult Tulna városa (mai neve Tulln > Ausztria) felé, mely akkor latin helység volt, és Pannónia városai közé számított. Tulna városa Ausztriában van, három állomásnyira Bécstől.

❧ Amikor megértették a hunok, hogy ellenségeik elvonultak, visszatértek a csatatérre, és szittya szokás szerint illendően eltemették társaik és Keve kapitány holttestét - úgy gondoljuk - az országút mellé; ott díszes kőbálványt emeltek, azt a helyet, azt a vidéket elnevezték Keveházának.

❧ A hunok a csatában a rómaiak lelkületét és fegyveres fölszerelését is alaposan kiismerték, így hát rendbe szedve seregüket, Tulna felé indultak, hová ellenségeik gyülekeztek. Mondják, Detre és Macrinus Cezumórig ment elébük, hajnaltól a kilencedik óráig csatáztak, s a rómaiak maradtak alul. Macrinus is elesett, Detrét homlokán sebezte meg egy nyíl, az egész római sereg elpusztult, megfutamodott.

❧ Negyvenezer hun veszett el a csatában, Béla, Keve és Kadocsa is elesett; testüket elvitték onnan, s az említett helyre a kőbálványnál, a többi hunhoz temették. Miután a rómaiak serege Cezumórnál szétszóródott, ettől fogva sok esztendeig nem is tudtak a hunok ellen hadba gyűlni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MELLÉKLET:

Tóth Sándor PhS : Bronzba öntött történelem ( Forrás )

Megállt a történelem a Duna parton és bronzba öltöztette Attilát a hunok nagy királyát és azt a régi korok epizódját, mikor párját, a legendás Krimhildát (Ildikót) először megpillantotta.

Az esemény az ausztriai Tulln városában látható a fővárostól 20 km-re, nyugatra. A monumentális szoborcsoport a Duna parti gáton, a Nibelungen téren áll. A lenyűgöző kilenc alakos művészeti alkotás a hunkori történelem legendás korába repít.

A kelet felől közelítő Attila mögött, a társuralkodó Buda halad. Utánuk a Berni Detre (Dietrich von Bern) és Gibich hercegek következnek. Ők Attila udvarában vendégeskedő germán uraságok. A sort Csaba királyfi a hun trónörökös zárja.

Nyugat felől szembe érkezik Krimhilda és kísérete, Rüdiger von Bechelaren őrgóf vezetésével.

Mellettük a szökőkút vízfátyola lapoz a Nibelungok énekének ősi eposzában. A bronz könyv soraiban olvasható, hogy Attila idejében itt volt Németország és Magyarország határa. A kicsinyített magyarázó szoboralakok alatt a felirat német nyelven Etzelkönig, Bleda, Kriemhild, Rüdiger, illetve magyarul is fel van írva Attila és Buda királyok neve.

Értésére adva a világnak, hogy a németek, osztrákok, a magyarokat természetesen a hunok utódjainak fogadják el.

A szoborcsoportot Mihail Noginorosz szobrászművész alkotta. A mű 2005-ben lett felavatva. Az alakok igen hitelesen tükrözik a hunok turáni arcvonásait, és viseletüket. A művészkiválóan álmodta meg a hun királyok nemes tekintetét, barátságtól és értelemtől sugárzó mosolyukat. A tiszta erkölcs, az uralkodói elegancia a méltóságteljes királyi megjelenítés, telitalálat. Nogin tanulmányozva a hunok történelmét és kultúráját átérezte, hogy a mű igazságot szolgáltathat a hamisan vádolt, gonosz Isten ostorának megbélyegzett Hun Birodalom királyának.

A mű Attilája kegyes, művelt a valóságot reálisan ábrázoló történelmi alkotás. Nem az ellenség kutyafejű, barbár zsarnoka, ahogyan sokszor megvádolták. Nema párizsi Pantheon freskójának dicstelen vérszomjas hódítója. Vagy a Szent Leó templom diadalívén látható fékezhetetlen kegyetlen hadvezér, aki a Róma megmentésére kiálló Leó pápára kivont kardjával rohan lovával.

Az alkotás baráti gesztus, kézfogás, a megbékélés, az igazság jelképe. A nagyszerű mű alkotója, Fadrusz János és Kisfaludi Strobl Zsigmond műveihez hasonló stílusban a valósághoz hűen dolgozott. A realista ábrázolás a történelmi művek esetében lélegzetelállítóan szépet tud létrehozni a látottak alapján.

Köszönet a művet megrendelő germán utódoknak, köszönet Mihail Nogin mesternek a nagyszerű alkotásért, hogy Európa közepén újra felragyoghatott a turáni igazság mosolya. A Nibelung-ének szerint Attila Tullnban fogadta Krimhildet, aki hajón érkezett Passauból kíséretével. Ez az epizód határozta meg a szoborcsoport helyét századunkban.

„Van egy város a Duna mentén, Osterlandban, a neve, mint Krimhild megtudta, Tulna, sok ismeretlen szokással, amilyet sose látott, nagy tömeg fogadta ott szívére bánat szállt.

Etzel előtt lovascsapat haladt, nemes, nagy, gazdag udvari társaság.

Jó huszonnégy herceg, nemesek, hatalmasak, hogy úrnőjüket lássák, egyébre sem vágytak.

Két messze földön ismert, gazdag herceg haladt a hölgy oldalán, ruháját hordozván, amikor Etzel király elébe ment, s ő a nemes fejedelmet csókkal üdvözölte.”

A Nibelungok

éneke nem egy szerzőtől származik. Népdalokból keletkezett, melyet az idők folyamán fűztek egy csokorba. Az alapdalok is több mondakörhöz tartoznak. A művet Passauban írták a XI. században, majd később „Der Nibelunge Not” címen szerkesztették egybe. A középkorban igen népszerű, kedvelt eposz volt, majd lassan feledésbe merült. Jacob Hermann Obereit voralbergi orvos 1755-ben fedezte fel újra egy grófi könyvtárban megtalálva. A Nibelung-ének a germán nemzeti érzés feltámadását jelentette, pedig a burgundokról és a hun őseinkről szól. Az eposz három fő részből áll:

1. A Nibelung-ének, Sigfrid legendája. Amonda hőse Sigfrid, legyőzte a köd fiait a nibelungokat, Günther burgundi király nővérének, Krimhildnek kezét nyeri jutalmul. Ám sógornője Brumhild bosszút forral és Hagennel megöleti Sigfridet. Krimhild ezért sógornője ellen fordul, hogy elégtételt vegyen férje halála miatt. A történetről Wagner opera művet írt.

2. A német nemzeti eposz második része Attiláról, és a hunokról szól. A mű alaptémája Attila és Krimhild házassága. Sigfrid gyilkosait Attila elfogatja és Etzelburgba szállíttatja. Itt az eposz szerint a főbűnöst Hagent, Attila saját kezűleg öli meg.

3. Ez a kevésbé ismert mű a Klage ( Klage > panasz), magyarul Sirató. A Siratóban Attila és Detre siratja az elesett hősöket. Az éneket Pilgrin (971-991) passaui püspök jegyeztette le, Géza fejedelem udvarában. A történetet a fejedelmi udvar regösei énekelték a hunok dicső tetteiről. A hunok és burgundok harca felkelthette a németek érdeklődését, hiszen róluk is szóltak az ősi eposzok.

A germán népek egységbe tömörítésének első indíttatása Attila nevéhez fűződik. Ezt jól tudták a németek, hiszen mint a hun király egykori alattvalói tisztelettel és félelemmel viseltettek iránta. Attila volt az első, aki egységbe szólította Európa népeit, a rabszolgatartó kegyetlen Római Birodalmak ellen.

A hun király szövetségesei megtarthatták önrendelkezési jogaikat, szabadon élhettek, kereskedhettek, választhattak maguknak vezetőket és ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a hun alattvalók.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Forrás:

Képes Krónika

A MAGYAROK RÉGI ÉS LEGÚJABB TETTEIRŐL, EREDETÜKRŐL ÉS NÖVEKEDÉSÜKRŐL, DIADALAIKRÓL ÉS BÁTORSÁGUKRÓL

Sorozatszerkesztő: TARJÁN TAMÁS Fordította: GERÉB LÁSZLÓ

MAGYAR HÍRLAP ÉS MAECENAS KIADÓ, 1993

Archívum