Elköteleződni

Elköteleződni minden élet forrása mellett – Örökfogadalmat tett a domonkos Angelika nővér
Egy vallomással kell kezdenem beszámolómat Schnider Anikó Angelika domonkos nővér örökfogadalmáról, amely augusztus 8-án, a budakeszi Havas Boldogasszony-templomban volt. Bár régóta dolgozom az Új Ember munkatársaként az Egyházban, soha nem tudósítottam még szerzetesek örökfogadalmáról.
Így amikor meghallottam, hogy nekem kell mennem erre az eseményre, felmerült bennem, hogy nem fogok tudni miről írni. Azt gondoltam, lesz egy szentmise, néhányunk előtt az elöljáró felolvas egy szöveget, a nővér utánamondja, és vége a szertartásnak. Be kell vallanom, tévedtem.
Amikor odaértem a templomhoz, a bejárat körül gyereksereget terelgető apukákat és anyukákat láttam. A templom pedig teljesen megtelt hívekkel. Az egyik oldalon elöl ültek a nővérek, a mögöttük és a hajó másik oldalán lévő padsorokat megtöltötte az idősebbek mellett nagyon sok fiatal. Aztán a főbejáratnál megjelentek a ministránsok, az asszisztencia, nagyon sok koncelebráló pap és a főcelebráns: Székely János szombathelyi megyéspüspök.
A kórusról felhangzott az ének: „Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén…” Amint a papság az oltárhoz ért, magam is befurakodtam a templomba, és jobban körülnéztem. Fiatal koromban nagyon sok barátom esküvőjére voltam hivatalos. Akkor még legtöbbünk szülei éltek, az ifjú páré mindig ott ült az első sorban, mögöttük a rokonság, majd a számtalan jóbarát, hátul pedig szinte mindig voltak ezeken az esküvőkön kisgyerekes szülők, akik a hangoskodó csemetéket ki-kivitték a templomból. Így volt ez most is.
Ez egy esküvő – döbbentem meg a Havas Boldogasszony-templomban. Hiszen számtalanszor hallottam, hogy a szerzetesnő „Krisztus jegyese”, de ez a kifejezés csak most nyert számomra értelmet. Ezt erősítette bennem az is, ahogy Székely János püspök köszöntötte az örökfogadalmas Angelika nővért, szüleit, nagyszüleit, testvéreit, rokonait és a barátokat, hiszen a pap is így szokta a násznépet. A püspök mennyei lakodalomról beszélt ezután. Mint mondta: Jézus gyerekkora óta hívta Angelika nővért. Általános iskolásként már érezte a hívást, a vonzódást, amelyet utóbb a pécsi pálosoknál is átélhetett, ahol azt is megtapasztalhatta, hogy az Istennek átadott élet mennyire boldogító lehet. Ezután a püspök az életszövetségről beszélt, melyet a nővér most megköt. Szövetséget – gondoltam magamban. Olyat, mint amit a házaspárok is kötnek. Itt merült fel bennem, amiről annyiszor beszélgetünk társaságban: a mai ember nehezen mer, tud, akar elköteleződni. Se munkahellyel, se házastárssal. Hozzá szoktuk tenni: a papság, a szerzetesi életforma is hasonlót követel(ne). S most Angelika nővér vállalja a szerzetességet – gondoltam magamban.
Aztán tovább hallgattam Székely püspököt. „Egész életedet Istennek adod, azt a téged szerető Jézus kezébe teszed, életszövetséget kötsz vele. Ő arra biztat, hogy ne félj ettől.”
Az olvasmányok és az evangélium után Székely János homíliájában Angelika nővérhez beszélve tanított mindannyiunkat. Felidézte Fra Angelico Szent Domonkosról készült képét, amely térdén a nyitott Bibliával ábrázolja a rendalapítót, aki szinte issza Isten igéjét. Isten igéje nem betű, hanem lélek és élet. Isten önmagát rejtette bele az igéibe. Olyan szavak ezek, mint amelyeket egy édesanya mond a gyermekeinek: Ne félj, veled vagyok, ott leszek…
Harmónia és logika mindez, ami benne van a világ teremtésében – a csillagokban épp úgy, mint a sejtjeinkben is. Az ember akkor tud boldogan élni, ha e szerint az ige szerint alakítja az életét. Elsőként ezt, a Biblia szeretetét, a benne foglaltak szerinti életet kívánta Székely János püspök Angelika nővérnek. Mint mondta, ez legyen mindennapi kenyere, érezze, hogy benne dobog Isten szíve. Hozzátette: „A fényt, amit a Bibliából kapsz, tudd mások felé is sugározni!”
A folytatásban is Szent Domonkos életéből vette a jókívánságait a püspök. Domonkos életének rendkívül fontos tere volt a templom. Sokat időzött ott, imádkozott, gyakran még éjszaka is. Többet volt a kolostor templomában, mint a cellájában. Átélte azt, amit a Biblia leír, hogy Isten élő templomából hatalmas víz, folyó fakad. „Ez tehát a második kívánságom neked – mondta Székely János püspök –: legyen a templom a birodalmad, az otthonod. Érezd, hogy Isten egészen közel van hozzád. Az ember, amikor imádkozik, nem arra törekszik, hogy Istent alakítsa át, esetleg meggyőzze, hanem pont fordítva – mi szeretnénk megváltozni azzal, hogy kitárjuk a lelkünket. Az ima boldogító találkozás, mely hasonló ahhoz, amikor egy kisgyerek meglátja az édesapját, átöleli, és fölkiált: »Apa!« Azt is látni kell, hogy az élet legfontosabb dolgai ingyenesek. A mosoly, a jó szó, de az ima is az. Egy szerzetes minden reggel ezekkel a kincsekkel kell hogy ébredjen. Jókedvű, bőkezű, adakozó kell hogy legyél!”
Harmadik jókívánságára is Szent Domonkos életéből vette a példát Székely János. A szent halála előtt különös örökséget hagyott a testvérekre. Azt mondta: Örökségül adom nektek a szeretetet, az alázatot és a szerénységet. „Mindez dúsgazdag örökség, melyet most én is kívánok neked” – fejezte be prédikációját a püspök.
A szentmise folytatása előtt következett az örökfogadalom szertartása. „Jöjj, Krisztus jegyese, fogadd a koronát, melyet az Úr készített neked mindörökre” – énekelték a nővérek, elénekelték a Mindenszentek litániáját, majd az elöljáró előtt fogadalmat tett Schnider Anikó Angelika nővér. Székely János megáldotta a fátylat, melyet az új örökfogadalmas fejére helyeztek, s az összes jelenlévő szerzetesnő egyenként köszöntötte őt.
Különös menyegző tanúi lehettek az egybegyűltek. A násznép mosolygott, mert egy rokonuk, barátuk meghallotta Isten hívását, meglátta őt az égő csipkebokorban, elköteleződött, és megtalálta igazi jegyesét – Krisztust.
Fotó: Merényi Zita Bókay László/Magyar Kurír
----------------------------------------------------------------------------------
A témához kapcsolódó további cikkek:
Hivatásunk középpontja megtapasztalni a titkot! – Beöltözés és fogadalomtétel Pannonhalmán
A mennyország normalitásának követei – Ferences kisnővérek fogadalomtétele Bükkszentkereszten
---------------------------------------------------------------------------------------
A szerkesztő utószava:
Elköteleződni… ma már furcsán hangzik a szó. Mai világunk divatos trendjei éppen az ellenkezőjét sugallják. „Légy szabad, valósítsd meg önmagad!” „Légy független!” „Valósítsd meg álmaidat…stb.”
Az elköteleződés valaki mellett - mint ahogy a szó is tartalmazza - kötöttséget, a korlátlan szabadságról való lemondást, áldozatvállalást jelent. Azon kívül hűséget, odaadást, szeretetet, törődést, a nehézségek elviselését.
Aki látta Angelika nővér fogadalmi szentmiséjét (a Bonum televízió közvetítette), hallgatta Dr. Székely János püspök atya szavait, az valamit megérzett, megértett Isten misztériumából.
Kik tesznek ma örökfogadalmat? Azok, akik egész földi életüket Isten szolgálatára ajánlják fel: a papok, szerzetesek, apácák. És azok, akik Isten színe előtt házassági fogadalmat tesznek. Holtomiglan-holtodiglan…
Ha tüzetesebben megvizsgáljuk korunk globalizált, liberális eszméken nevelkedő net-generációját, azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok elenyészően csekély hányada vállalja az elköteleződéssel járó felelősséget. A papi, szerzetesi hivatások száma drasztikusan csökken, a házasságkötések száma úgyszintén. A válások száma viszont kiugróan magas (ld. korábbi cikkeinket).
Miért kötelezik el magukat egy életre egyesek, és miért nem teszik ezt mások?
A racionálisan, józan paraszti ésszel gondolkodó ember tudja, hogy csak azt lehet aratni, amit vet az ember. Ha jó magot vetett, akkor jó magot fog aratni. Ha gyommagot vetett, akkor csak a gyomot tudja learatni.
Egy erkölcs nélküli világban, - ahol az alapvető emberi normákat sárba tiporják, az igazság helyett a hazugság az úr, a szeretet helyett a gyűlölet uralkodik, az osztd meg elve helyett a foszd meg farkastörvénye dominál, - az ember pusztulásra van ítélve.
Ha egy ember már mindent elengedett, nem kötik többé a földi javak, megszabadult a hatalomvágy, a bűn bilincseiből, eljut az igazságra, mégpedig az örök Igazságra.
„Én vagyok az út, az igazság, és az élet!” - mondta az Úrjézus.
Ezt az utat választja, aki elkötelezi magát Isten szolgálata mellett. Ezen az úton jut el az Igazságra, és az örök Életre, aki elkötelezte magát. Legyen az szerzetes, apáca, vagy családban élő, gyermekeket nevelő szülő. Ez az egyedüli út, amin érdemes járni.
2018.08.09. JóB VIRGINIS MARIAE, PATRONAE HUNGARIAE, ORA PRO NOBIS!
Archívum
Hozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Mária országa archívum
- 2023.12.02. Korunk szentje, Csaba testvér
- 2023.11.04. Átadták a Mindszenty-emlékérmeket a Parlamentben
- 2023.06.04. Tartsd magad, nemzetem!
- 2023.05.26. Küzdelem a lelkekért (2. rész) – Egyházbomlasztás
- 2023.01.30. Küzdelem a lelkekért (1. rész)
- 2022.07.15. Születésnapi beszélgetés Deák Hedvig domonkos szerzetessel
- 2022.06.27. Hetvenéves papi évfordulóján köszöntjük Kerényi Lajost
- 2022.02.28. Elhunyt Puskely Mária Kordia nővér
- 2021.05.12. Kerényi Lajos: A tudomány Istenre talál
- 2020.12.24. Velünk az Isten – Bábel Balázs érsek ünnepi gondolatai