Tiszta Forrás
2019. január 17.   
Névnap: Antal, Antónia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
23 látogató

Látogatások

- ma: 376
- tegnap: 916
2018.12.25. 20:35 JóB
Hozzászólások: 0

Hazavezető út

Hazavezető út

Az a mese jutott eszembe, mikor a két szegény kisgyerek elindult az erdőbe gombát szedni. Hogy biztosan hazataláljanak, kenyérmorzsát szórtak el maguk mögött az úton. Mikor már elegendő gombát szedtek, indulnának hazafelé, de döbbenten látják, hogy a hazafelé vezető utat jelző morzsák eltűntek. A madarak felcsipegették.

Az egyre sötétedő, egyre félelmetesebbé váló erdő rémülettel tölti el őket. Itt találkoznak először a jóság köntösébe öltözött gonoszsággal.

Az évszázados emberi tapasztalatok sűrűsödnek össze egy-egy mesében. Generációk sokasága szembesül már kisgyermekként a mesék igazságával.

A két mesebeli kisgyermek a megpróbáltatások után szerencsésen hazatalált. A mesét hallgató és végigizguló kisgyerek (esetenként a mesét olvasó felnőtt is) fellélegezhet. Győzött a jóság, győzött az igazság.

 

Az évközi időben oly gyéren látogatott templomok ilyenkor, Karácsonykor tömve vannak. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért? Talán a felnőtt emberben is él a vágy: a megpróbáltatásokkal teli Élet-erdőből haza szeretne menni. Ilyenkor a sötét éjszakában a hazafelé vezető utat egy fényes csillag jelzi.  A hétköznapokon kiüresedő lelkek megtelnek szeretettel. Isten gyermekeiben felébred a vágy a szülői ház iránt.

 

Ilyen a Karácsony. A szülői háztól messze került gyerekek (ma már a világ minden részére eljutnak a fiatalok) ilyenkor lázasan csomagolnak, és izgatottan várják a karácsonyi viszontlátást. A töltött káposztának és a süteménynek ilyenkor egészen más az íze, mint máskor. Pedig ugyanabból az alapanyagból készül. Valami átjárja, valami különleges ízt ad neki. De inkább azt mondhatnánk, hogy Valaki. Isten megtestesült Szeretete, amely ott van a káposztát és a bejglit készítő anyuka, nagymama minden mozdulatában. Ott van minden ölelésben, de még az interneten küldött jókívánságok minden szavában is.

 

Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette. A jóság, a szeretet kódolva van minden emberben. Ott van a génjeiben, minden atomjában. Ilyenkor önkéntelenül is felizzik ez a belénk plántált szeretet.

Hasonlóak vagyunk ahhoz a fához, melynek ágait, leveleit időnként vihar tépázza, ki van téve a tűző napsütésnek és a dermesztő fagynak. Mégis túlél minden megpróbáltatást, mert állandóan táplálja a láthatatlan, föld alatt szerteágazó, stabil gyökérzete.

 

Mi lehet akkor az oka annak, hogy a ma embere száműzte Istent az életéből?

Az ember a modern technika minden vívmányát felhasználva építi nap, mint nap a testi szükségleteit kielégítő korszerű létesítményeket: plázákat, élményfürdőket, testépítő központokat, sportcentrumokat. A lelki szükségleteket kielégítő, a lelket építő létesítményeket pedig sorra bontja le. Nyugat-Európa nagyvárosaiban a templomok „útban vannak”. A karácsonyfa, a kereszténység évszázados szimbóluma „sérti” a városokban lakó nem keresztény kisebbség „érzékenységét”.

Isten minden emberhez szóló kinyilatkoztatása, az Evangélium mára „magánüggyé” vált, holott a lehető legnagyobb közügy kellene, hogy legyen. A világban zajló un. globalizáció már az egyház egyes papjait, püspökeit, sőt a legfelső egyházi vezetés több tagját is megfertőzte. Az Evangélium igéivel takarózva próbálják Európára kényszeríteni a multi-kultúrát. Európa keresztény gyökerei a globalizáció mindent felperzselő tüzében egyre jobban kiszáradnak. Krisztus hűséges papjai, püspökei, akik nem az evangéliumra hivatkozva prédikálnak, hanem magát az Evangéliumot hirdetik, egyre inkább háttérbe szorulnak.

 

A Betlehemben megszületett Megváltó, Isten egyszülött Fia azért jött közénk, hogy megmutassa a bűnök erdejében tévelygő embernek a hazavezető utat. Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Eltelt azóta kétezer év, de az ember ugyanaz maradt. Nincs új a Nap alatt! - mondja a közmondás. A szegényes istállóban született, jászolba fektetett betlehemi kisded Isten megtestesült Fia, aki ma is közöttünk él. Ma is szeretettel, és jóságos irgalommal mutatja a hazafelé vezető utat. Miként a tékozló fiú, ma is mindenki visszatalálhat az Atyai házba, ahol a mennyei Atya szerető öleléssel fogadja megtért fiát.

 

A.D.2018.12.25.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás