Tiszta Forrás
2020. július 06.   
Névnap: Csaba, Mária

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ESTI IMA: ~ ~ ~ ~ Istenem, ahová tettél, ott szolgállak. ~ ~ Ahol megsejtelek, megcsodállak! ~ ~ Amim van, azért magasztallak, ~ ~ Amim nincs, azért nem zaklatlak. ~ ~ Ami a munkám, azt csinálom! ~ ~ A jó szót érte sose várom. ~ ~ Ha nem sikerül, nem kesergek, ~ ~ Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek. ~ ~ Csak egyet kérek tőled mindenáron: ~ ~ Jöjj el értem, ha jön halálom, ~ ~ Atyám, Megváltóm, Királyom! ~ ~ Ámen. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
9 látogató

Látogatások

- ma: 180
- tegnap: 186
2020.01.03. 19:15 JóB
Hozzászólások: 0

Egy sziklaszilárd pap - „Beton” atya

Egy sziklaszilárd pap - „Beton” atya

A szerkesztő előszava: 

Balás Béla életútja nem mindennapi. Már dúlt a II. világháború, amikor megszületett. Kisiskolás korában - a Rákosi korszak legvadabb időszakában - cserkész, és a Regnum Marianum mozgalom aktív tagja. Már ekkor vörös posztó a kommunisták szemében. A Wikipédiában ezt olvashatjuk róla:

Hétéves volt, amikor elvesztette édesanyját, s így húgával együtt félárván maradtak. 1951–1952-ben csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz. Budapesten a piaristáknál érettségizett. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. Mivel a közösségben a későbbiekben is tevékenyen részt vett, az esztergomi papi szemináriumból harmadévben elbocsátották. Másfél év után – nagy nehézségek árán – visszakerült a szemináriumba. 1965. június 20-án szentelték pappá Esztergomban. Nagymaroson, Nógrádmegyeren (1971), Budapest-Erzsébetvárosban (1972), a budapesti Kada utcában (1972), a Rokolya utcában (1975), majd Varsányban, Érsekvadkerten (1976) volt káplán. 1977-től Bajóton szolgált plébánosként.

Sziklaszilárd hite, az üldöztetések ellenére is kitartó hűsége miatt kapta a „Beton atya” nevet. Kemény volt és szilárd - mint a beton. Nem lehetett megtörni, és meggyőződéses Istenhitétől eltántorítani. Az egyházellenes kommunista rendszer, és egyes kollaboráns egyházi vezetők mindent megtettek, hogy megtörjék ezt a kemény „betont”. Nem sikerült nekik.

A rendszerváltozás után, II. János Pál pápa (aki szintén a saját bőrén érezte a kommunisták papokat sújtó szöges korbácsát) bizonyos mértékben elégtételt szolgáltatott: megyéspüspökké nevezte ki „Beton” atyát.

Ez a nagyszerű püspök azóta nyugdíjba ment, de szava ma is meghatározó jelentőséggel bír. A vele készült interjú olvasható az alábbiakban. ( A "Beton" atyáról szóló egyéb ismertető anyagokat is hamarosan posztoljuk.)

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Balás Béla emeritus megyéspüspök

„Annyira lezüllött ez a világ, hogy innen csak felfelé haladhatunk.”

Néhány hete a Zselic Katolikus Idősek Otthonának lakója Balás Béla emeritus megyéspüspök. Míg korábban kedvenc macskái miatt húzódzkodott, hiszen az intézmény akkori igazgatója azt tanácsolta, tartson inkább aranyhalakat, addig mára elodázhatatlanná vált a költözés. A 78 éves nyugalmazott főpásztor isteni jelként érzékelte dombóvári balesetét, majd hirtelen jött epeműtétét. Utóda is kifejezésére jutatta: a taszári, felügyeletnélküliség helyett jobban örülne, ha mielőbb elfoglalná szolid lakosztályát Zselickislakon.

Az apró fogadótérben lévő kerekasztalt az az Erdélyből való, kissé színevesztett, de számára kedves terítő borítja, amely dolgozószobájában volt hosszú éveken át a kaposvári püspöki székházban. A falon kereszt, vele szemközt a több mint két évtizede halott Szántó Piroska festő- és grafikusművész fekete alapú pasztellrajza. Férjével, Vas István költővel még bajóti plébános korában lettek barátai. A hálóban papok portréi; azoké, akik meghatározói voltak életének. Íróasztalán egy színes képeslap Taizéből, amelynek atmoszférája mindig mágnesként vonzotta. Egy tucatszor látogatott el a bizalom és a kiengesztelődés zarándok­útjára.

Hetvenedik születésnapját is ott töltötte kedves papjai körében. Amikor arról faggatom, a tágas taszári plébániaépület után nem szűk-e a mostani lakosztály, azt feleli: – Amikor élete vége felé közeledve, szembesül az ember azzal, mekkora a csöndje, a zártság is kitágul. Olyan ez, mint amit a színház­avatón tapasztaltam a Csikyben: a közönség a ruhatárban van éppen, vagy a büfében, és megszólal a nézőket hívó hang. Felgördül a függöny, kezdődik az előadás…

Ahogy beszélgetünk, szemében újra a régi tűz ég, hiszen a Szentlélek nagy tettekre inspirálta, de felelősségre is késztette. Általában tudta, mely plébániára kell 100-as égőt becsavarni, s hova elég kisebb fényű izzó is. Meg azt is: közvilágítást nem lehet 100-as égőkkel megoldani…

 

– A kor tulajdonképpen lényegtelen, az örök élet szempontjából mindenki fiatal marad – fűzi tovább a szót közérzetéről érdeklődvén –, az a fontos, milyen állapotban telnek napjaink. Ugyan előjönnek rejtett betegségek, mégis tiszteletreméltó életszakaszban vagyok, ami egyfajta megtestesülése a szenvedő Megváltónak. Amikor a Kaposvári Egyházmegye püspöke lettem, akkor egy szem gyógyszert szedtem, mert mindig görcsbe rándult a gyomrom a püspökség kapcsán. Most, 26 év elteltével 19 pirulát szedek naponta. Ennek ellenére megpróbálok nyitott maradni minden újra, nem búsulok az életkoromon, és nem siratom magam, mint általában az idősek. A mostot szeretném jól csinálni, igaz: nem csak élményem, örömöm van, búcsúznivalóm is jócskán akad.

 

Beton atya a 40-50 évvel ezelőtt írott jegyzeteit elégette, amikor rendezgette kéz- és gépirattárát, könyveit. Felszisszenésemre annyit mondott: nem volt értük kár, mert csak maga igazodott volna el azokon, és különben is: az elmúlt évtizedek tovább érlelték gondolatait. S hogy mit remél az újévtől?

 

– E tekintetben egy kicsit optimista vagyok – feleli, mosollyal az ajkán, ugyanis tőle ritkán hallottam ilyent az elmúlt negyedszázadban.

– Annyira lezüllött Európa és a világ, hogy innen már csak felfelé lehet haladni. Igaza lesz a miniszterelnökünknek, aki a Várkert Bazárban tartott beszédében a változások évének tekintette 2020-at. Abban bízom, hogy állam és egyház akkor magasodik fel, ha Isten nevében nem történik semmiféle csalás, hiszen a Történelem Urát nem lehet félrevezetni. A felhígított, „közéleti kereszténység” nem vezet sehova, legfeljebb önbecsapáshoz. Azért is imádkozom, hogy hazánk kormánya az üldözött keresztények megsegítése mellett el ne felejtse a hitet, s ha az Európai Uniót akarja megmenteni a széteséstől, úgy sem csaphatja be Istent.

 

Imádkozik Somogyért is, amelyről állítja: missziós terület volt és marad. – Most is vallom: kubikusok kellenek ide, nem asztronauták. Földrajzilag és pszichológiailag is arra törekedtem, hogy vidéki látogatásaim során eljussak a perifériára. Most is eleven bennem a somogyvámosi vagy a csökölyi fogadtatás képe, amikor 4-5 cigány fiatalt bérmáltam. Laci atya, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa pedig csaknem 25 éves városi előnyét fekteti most be a minőségi szakpasztorációba. Én azzal teszem a legjobbat, ha imádkozom papokért, vezetőkért, és az újságírókért is. Imádkozni sokféle módon lehet. Csenddel és tettekkel is. Én a csendet választottam, s mivel élvezem is, 15 perc alatt képes vagyok álomba merülni esténként; Taszáron aktív püspökként másfél-két óra is kevés volt erre. Persze, ez csak egy olyan napra igaz, amikor nem ver fel például egy régi, újságíró-barát, és nem késztet arra, hogy beszéljek, összegezzek, vissza- és előretekintsek. Ekkor nem elég elalváshoz a negyedórás készülődés…

Kiheveri a püspökség évtizedeit

Negyedszázadnyi püspökséget kell „kihevernem” – jegyezte meg Beton atya –, de úgy tűnik, ez most már elég jól megy. Rendre akadnak látogatóim is; legutóbb Moizs Mariann kórház­igazgató és Repa Imre professzor kopogtatott be hozzám, de jóbarátom, Tarjányi Béla professzor is kíváncsi volt rám. Jólesik, hogy nem felejtettek még el.

Könyvei negyedét magával hozta, ám még nem jutott idő tematizálásukra. Csak a hozzá közel álló szerzők köteteit tartotta meg, valamint a verseskönyveket. Pilinszkyt, József Attilát, Reményiket, Weöres Sándort akarja újraolvasni. De néhány regényről sem tett le, és hozzáfog régi nyelvkönyvei bogarászásához.

Mélyülést vár

Az egyházmegye papságától mélyülést vár. – Varga püspök irányítása alatt mi mást várhatnék? Laci atya már a kezdetekkor nullából négyes fokozatra kapcsolt csapatával. Aki annyit adorált életében, mint amennyit ő, az nem veszíthet. Jézus Krisztus sem magtárt akart a magoknak, hanem vetést…

 

Forrás:  Lőrincz Sándor/ sonline.hu

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Apostol 17. adás - Balás Béla-Beton nyugalmazott kaposvári megyéspüspök

https://www.youtube.com/watch?v=Cu9y_vHCTIw  1:00:18

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás