Tiszta Forrás
2023. november 28.   
Névnap: Stefánia, Jakab

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ESTI IMA: ~ ~ ~ ~ Istenem, ahová tettél, ott szolgállak. ~ ~ Ahol megsejtelek, megcsodállak! ~ ~ Amim van, azért magasztallak, ~ ~ Amim nincs, azért nem zaklatlak. ~ ~ Ami a munkám, azt csinálom! ~ ~ A jó szót érte sose várom. ~ ~ Ha nem sikerül, nem kesergek, ~ ~ Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek. ~ ~ Csak egyet kérek tőled mindenáron: ~ ~ Jöjj el értem, ha jön halálom, ~ ~ Atyám, Megváltóm, Királyom! ~ ~ Ámen. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 108
- tegnap: 142
2015.06.24. 00:00 __
Hozzászólások: 0

Keresztelő János tüze

Keresztelő János tüze
2015. június 24. szerda 16:29

Június 24-én Keresztelő János születését ünnepeljük. Ez egyike az év azon napjainak, amikor a legtovább van fenn a Nap. A szimbolikus kapcsolatot Keresztelő János személye és az innentől rövidülő nappalok között Szent Ágoston fejtette ki – írja a Pécsi Egyházmegye honlapján Csigi Péter.

 

Neki növekednie kell, nekem kisebbednem (Jn 3,30) – mondja a Keresztelő Jézusról. Ágoston szerint az az ellentét, ami a kettejük születésnapja között van, mármint, hogy az egyik a téli, míg a másik a nyári napforduló idejére esik, kettőjük halálában is megmutatkozik, hiszen Keresztelő Jánost lefejezték, vagyis kisebb lett, míg Jézus a keresztre fölemelve naggyá vált (vö. Szent Ágoston, 287. beszéd).

 

A nyári napforduló ünneplése időtlen időkig nyúlik vissza, nem csoda hát, hogy más vallások és hagyományok mellett a keresztény egyház is kialakította sajátos rítusát, felhasználva és megszentelve a népi jámborság egyes elemeit. A hagyományosan 23-a este meggyújtott máglya a Keresztelő Szent János főünnepét megelőző esti vigília szertartás része lett.

A hivatalos szentszéki irat így fogalmaz: „János küldetése arról szól, hogy tanúskodjon a világosságról (vö. Jn 1,7); ezzel adott eredetet vagy keresztény értelmet azoknak az örömtüzeknek, melyeket június 23. éjszakáján gyújtanak: az Egyház megáldja őket és fohászkodik, hogy a hívek, miután átjutottak a világ sötétségén, megérkezzenek Istenhez, a »megingathatatlan fényhez«.” (A népi jámborság és liturgia direktóriuma 225.)

Az idén is több mint húszezren köszöntötték a napéjegyenlőséget az angliai Stonehenge ősi kövei mellett, és még ki tudja, hány helyen, az újpogányság szellemétől átitatottan. Érdemes ezért felidézni az ünnepi máglya megáldásának katolikus liturgiáját, amely a természeti jelenséget a természetfölöttivel összekapcsolva Krisztusra irányítja a figyelmet. Az éjszakában lobogó tűz fényénél az egyház is a fény és a sötétség ellentétpárját állítja a középpontba, és annak lelki-szellemi jelentőségére helyezi a hangsúlyt. Istent mint minden világosság atyját szólítja meg, és arra kéri, hogy űzze el a rossz sötétségét, és vezesse el a hívőket az örök élet világosságára.

 

A szertartás a következőképpen zajlik a Rituale Romanum szerint. A köszöntés után a pap a következő könyörgést imádkozza: „Urunk, Istenünk, mindenható Atyánk, soha el nem fogyó fényesség és minden világosság forrása, áldd meg ezt az új tüzet, és add, hogy a földi élet sötétsége után megtisztulva jussunk el hozzád, az örök fényességhez. Krisztus, a mi Urunk által.”

Miután a tüzet szentelt vízzel hintették meg, közösen eléneklik a Keresztelő János zsolozsmájából ismert Hogy könnyült szívvel kezdetű himnuszt. (Ez az a bizonyos Ut queant laxis kezdetű, amely Arezzói Guidónak köszönhetően zenetörténeti jelentőségre tett szert.)

Végül pedig egy másik könyörgéssel fejezik be a szertartást. „Istenünk, aki Keresztelő Szent János születésével dicséretre méltóvá tetted ezt a napot, add meg népednek a lelki öröm ajándékát, és őrizd meg híveid szívét azon az úton, amely elvezet az örök üdvösségre. Krisztus, a mi Urunk által.”

Ennek a különleges áldásnak a megőrzése megfelelőképpen emlékeztetheti az embert arra, hogy ő maga is, akárcsak az égitestek, a teremtett világ része, de arra is, hogy kinek köszönhető e teremtett világ létezése, fennmaradása és az ember üdvössége. A Szent Iván-éji tűz körül összegyűlők vidám együttléte alkalmat adhat arra is, hogy megemlékezzünk annak születéséről, akinél nincs nagyobb az asszonyok szülöttei között. Mielőtt János megszületett, Zakariás ezt a jövendölést kapta róla: sokan örülnek majd születésének (Lk 1,14). Az évente megtartott vigasságok azt mutatják, hogy az angyalnak ebben is igaza lett.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás