Tiszta Forrás
2019. április 26.   
Névnap: Ervin, Klétusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Reggeli imádság ~ ~ ~ ~ ~ A felvirradt új nap reggelén először is hozzád emelem föl elmémet és szívemet kegyes mennyei Atyám, és leborulva köszönöm meg neked azokat az adományokat, melyekben gondviselő jóságod mindez ideig részesített. Különösen pedig hálát adok neked azért a nagy kegyelmedért, hogy az elmúlt éjjel atyai szeretettel őrködtél fölöttem, megőriztél minden bajtól, és testem lelkem épségét sértetlenül megtartottad. De midőn e jótéteményeidért alázatos lélekkel köszönetet mondok, egyszersmind új kegyelmeket is kérek tőled, jóságos Istenem. Add szent malasztodat, hogy a mai napot jámborságban, lelki tisztaságban s istenfélelemben tölthessem, és szent parancsaid megtartása által szeretetedre állandóan méltó lehessek. Jézus áldott anyja, boldogságos Szűz Mária, szent őrangyalom, Istennek minden szentei és különösen te, dicső védőszentem, fogadjatok engem ma ismét hathatós pártfogástokba, imádkozzatok érettem, s óvjátok meg testemet és lelkemet minden veszedelemtől. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
13 látogató

Látogatások

- ma: 89
- tegnap: 293
2015.06.24. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

Keresztelő János tüze

Keresztelő János tüze
2015. június 24. szerda 16:29

Június 24-én Keresztelő János születését ünnepeljük. Ez egyike az év azon napjainak, amikor a legtovább van fenn a Nap. A szimbolikus kapcsolatot Keresztelő János személye és az innentől rövidülő nappalok között Szent Ágoston fejtette ki – írja a Pécsi Egyházmegye honlapján Csigi Péter.

 

Neki növekednie kell, nekem kisebbednem (Jn 3,30) – mondja a Keresztelő Jézusról. Ágoston szerint az az ellentét, ami a kettejük születésnapja között van, mármint, hogy az egyik a téli, míg a másik a nyári napforduló idejére esik, kettőjük halálában is megmutatkozik, hiszen Keresztelő Jánost lefejezték, vagyis kisebb lett, míg Jézus a keresztre fölemelve naggyá vált (vö. Szent Ágoston, 287. beszéd).

 

A nyári napforduló ünneplése időtlen időkig nyúlik vissza, nem csoda hát, hogy más vallások és hagyományok mellett a keresztény egyház is kialakította sajátos rítusát, felhasználva és megszentelve a népi jámborság egyes elemeit. A hagyományosan 23-a este meggyújtott máglya a Keresztelő Szent János főünnepét megelőző esti vigília szertartás része lett.

A hivatalos szentszéki irat így fogalmaz: „János küldetése arról szól, hogy tanúskodjon a világosságról (vö. Jn 1,7); ezzel adott eredetet vagy keresztény értelmet azoknak az örömtüzeknek, melyeket június 23. éjszakáján gyújtanak: az Egyház megáldja őket és fohászkodik, hogy a hívek, miután átjutottak a világ sötétségén, megérkezzenek Istenhez, a »megingathatatlan fényhez«.” (A népi jámborság és liturgia direktóriuma 225.)

Az idén is több mint húszezren köszöntötték a napéjegyenlőséget az angliai Stonehenge ősi kövei mellett, és még ki tudja, hány helyen, az újpogányság szellemétől átitatottan. Érdemes ezért felidézni az ünnepi máglya megáldásának katolikus liturgiáját, amely a természeti jelenséget a természetfölöttivel összekapcsolva Krisztusra irányítja a figyelmet. Az éjszakában lobogó tűz fényénél az egyház is a fény és a sötétség ellentétpárját állítja a középpontba, és annak lelki-szellemi jelentőségére helyezi a hangsúlyt. Istent mint minden világosság atyját szólítja meg, és arra kéri, hogy űzze el a rossz sötétségét, és vezesse el a hívőket az örök élet világosságára.

 

A szertartás a következőképpen zajlik a Rituale Romanum szerint. A köszöntés után a pap a következő könyörgést imádkozza: „Urunk, Istenünk, mindenható Atyánk, soha el nem fogyó fényesség és minden világosság forrása, áldd meg ezt az új tüzet, és add, hogy a földi élet sötétsége után megtisztulva jussunk el hozzád, az örök fényességhez. Krisztus, a mi Urunk által.”

Miután a tüzet szentelt vízzel hintették meg, közösen eléneklik a Keresztelő János zsolozsmájából ismert Hogy könnyült szívvel kezdetű himnuszt. (Ez az a bizonyos Ut queant laxis kezdetű, amely Arezzói Guidónak köszönhetően zenetörténeti jelentőségre tett szert.)

Végül pedig egy másik könyörgéssel fejezik be a szertartást. „Istenünk, aki Keresztelő Szent János születésével dicséretre méltóvá tetted ezt a napot, add meg népednek a lelki öröm ajándékát, és őrizd meg híveid szívét azon az úton, amely elvezet az örök üdvösségre. Krisztus, a mi Urunk által.”

Ennek a különleges áldásnak a megőrzése megfelelőképpen emlékeztetheti az embert arra, hogy ő maga is, akárcsak az égitestek, a teremtett világ része, de arra is, hogy kinek köszönhető e teremtett világ létezése, fennmaradása és az ember üdvössége. A Szent Iván-éji tűz körül összegyűlők vidám együttléte alkalmat adhat arra is, hogy megemlékezzünk annak születéséről, akinél nincs nagyobb az asszonyok szülöttei között. Mielőtt János megszületett, Zakariás ezt a jövendölést kapta róla: sokan örülnek majd születésének (Lk 1,14). Az évente megtartott vigasságok azt mutatják, hogy az angyalnak ebben is igaza lett.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás