Tiszta Forrás
2018. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
16 látogató

Látogatások

- ma: 865
- tegnap: 1035
2015.10.26. 19:15 JóB
Hozzászólások: 0

Ávós sortűz - 1956. október 26 - Miskolc

Ávós sortűz - 1956. október 26 - Miskolc

SORTŰZ AZ ACÉLVÁROSBAN – 1956 MARGÓJÁRA

 

1956. október 26-án Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortűzre került sor, aminek következtében a fegyvertelen tüntetők közül tizenhat fő az életét vesztette, s legalább 51 személy szenvedett részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket.

Az áldozatok között számos fiatalt találunk, a 18 éves Grómusz Mária tanulót haslövés érte, és a helyszínen elvérzett. A még csak tizenhárom éves Misley Emese tanulót pedig arcán és szívén érte halálos találat.

images.jpg

Misley Emese portréja.

 

1956. október 22-én a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói vitaestet tartottak, amin összeállították a diákság tizenegy pontos követelését. A miskolci egyetemisták tizenegy pontja lényegében megegyezett a Budapesti Műszaki Egyetemen elfogadottakkal. Másnap, október 23-án a Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár (DIMÁVAG) munkásai is összeállították saját 21 pontos követelésüket. Gerő Ernő esti, Kossuth Rádióban elhangzott beszéde azonban felkavarta a nyugalmat, a munkások káromkodással és köpködéssel fogadták, s az egyetemen is hasonló indulatokat gerjesztett.

Október 24-én délután átvonultak Miskolcon az első Budapest felé tartó szovjet egységek. Megjelenésük először döbbenetet, pánikot, majd haragot váltott ki az emberekből. Több ízben is feltartottak egyes alakulatokat, ezekben az esetekben a magyar katonai erők fellépésével sikerült elhárítani a vérontást. 

Október 25-én Budapestre utazott a DIMÁVAG és az egyetem közös küldöttsége. Távollétükben 35–40 ezres tömeg vonult fel Miskolc utcáin. Először a belvárosban lévő Búza térre akartak menni, végül az Egyetemvárosba vonultak, ahol nagygyűlést tartottak, amelyen sztrájkbizottságot választottak. A délután folyamán a belvárosi Petőfi szobornál is nagygyűlésre került sor. Nagy Attila, a népszerű fiatal miskolci színész mindkét helyszínen elszavalta  a Nemzeti Dalt.

nagy_attila.jpg

Nagy Attila a mikrofon előtt, Miskolc, Egyetemváros, 1956. október 25.
(Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár)

oktober_25_fo_utca.jpg

Tüntetés Miskolc főutcáján

Október 26-án végül Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortűzre került sor. Az ezen a napon spontán szerveződő tüntetések és felvonulások résztvevői hazafias dalokat énekeltek, illetve Rákosi-, Gerő- és rendszerellenes jelszavakat skandáltak. A demonstrálók között gyorsan terjedt az előbbiekben már említett hír, miszerint az államvédelmisek a tüntetőkkel szimpatizálókat zártak be. A tüntetők egy része az őrizetbe vett fiatalok kiszabadítására a BM Városi Osztályához (városi rendőrkapitányság) indult, ahol Jenei Imre közrendvédelmi parancsnok engedélyezte, hogy a demonstrálók öttagú bizottsága átvizsgálhassa a szervezet fogdáját. Miután itt politikai foglyokat nem találtak, a Kucsera László államvédelmi alezredestől érkezett üzenet hatására a tüntetők továbbvonultak a BM Megyei Főosztályának (megyei főkapitányság) épülete elé, mivel azt az információt kapták, hogy a keresett őrizetbe vett személyek ott találhatóak. A főkapitányság elé érkezők hatalmasra duzzasztották a reggel óta itt gyülekező tömeget. Kucsera ekkor megerősítette az épület védelmét, a foglyokat pedig a hátsó kapun keresztül szabadon bocsátotta, ekkor jelen volt a tüntetőkből kiválasztott küldöttség is. Az egyre idegesebbé váló tömeg azonban nem hitte el, hogy a főkapitányságon már nincsenek foglyok, és elterjedt annak a híre is, hogy többeket már kivégeztek, és holttestüket a pincében a szén alá rejtették. Egyesek ekkor a Zsolcai kapun keresztül kísérelték meg a bejutást.

Kijelenthető, hogy a borsodi államvédelem vezetőiben is már kezdettől fogva megvolt a hajlam a válsághelyzet fegyverrel történő elhárítására. A helyzet egyre feszültebbé vált, az épületet védő államvédelmis erők – a megbeszéltek szerint – csak egy fényjelző rakéta fellövése után használhatták lőfegyvereiket. Feltehetőleg a tömeg nyomásának megfékezésére a kapuban álló Antal Gyula rendőr törzsőrmester ekkor a kapu mennyezetébe adott le figyelmeztető lövéseket, amit az ablakokban állást foglaló rendőrök és az emeleten lévő államvédelmisek tűzparancsnak értelmeztek, és több kézigránátot is a tömeg közé hajítottak. A sortűz következtében a fegyvertelen tüntetők közül tizenhat fő az életét vesztette, s legalább 51 személy szenvedett részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket. Az áldozatok között számos fiatalt találunk, a 18 éves Grómusz Mária tanulót haslövés érte, és a helyszínen elvérzett. A még csak 13 éves Misley Emese tanulót pedig arcán és szívén érte halálos találat.

A sortüzet követően a tüntetők közül többen a szemközt lévő honvéd laktanya katonáitól kértek segítséget és fegyvereket, Zombori Sándor alezredes, a helyőrség parancsnoka tisztjeit is alig tudta visszatartani a főosztály ostromától. Gáti Gyula rendőr alezredes, a főkapitány bűnügyi helyettese civilbe öltözve igyekezett eljutni Miklós Zoltán nemzetőrrel a Lenin Kohászati Művekbe, hogy a főkapitányságra hozza a munkástanács valamelyik vezetőjét, aki képes lehet lenyugtatni a felizgatott tömeget. Az újra az épület köré gyűlő tüntetők körülvették őket, s bár Miklós Zoltán felmutatta munkástanácsi igazolványát, az épületből a karhatalmisták riasztólövéseket adtak le a védelmükre, ami csak tovább fokozta a népharagot, és menekülésnek állította be Gáti lépését. Az alezredes és Miklós Zoltán az egyik közeli épület pincéjébe menekült, de a tömeg hamarosan megtalálta őket. Gátit eszméletlenre verték, majd nyakánál fogva egy teherautó mögé kötötték, és egészen a Zenepalotáig vonszolták, ahol felakasztották.

lincseles.jpg

Népítélet Miskolcon

A sortűzben elhunyt Grómusz Mária holttestét teherautón hordták körbe Miskolcon, magasra szítva ezzel a gyűlöletet. Ezt követően a főkapitányság ellen szabályos ostrom kezdődött, a tömeg lezárta a kijáratokat, a kapukat igyekezett befeszíteni. Az államvédelmis parancsnokok egy része gyáva módon magára hagyta embereit és elmenekült, a többiek pedig elrejtették fegyvereiket és kitűzték a fehér zászlót, ám ez a lépés már későnek bizonyult. A tüntetők betörték a kapukat és elkezdődött a vérontás. Gáti alezredesen kívül meggyilkolták Ráduly József századost és Strelecz János hadnagyot, akikről utólag kiderült, hogy a rendőrök közé beépített titkos államvédelmi alkalmazottak voltak. A népharag másnap, október 27-én elsősorban Antal Gyula ellen irányult, akit a történtek fő felelősének tartottak. A tüntetők kidobták a Tanácsháza ablakán, majd az utcán agyonverték és felakasztották a szovjet emlékmű talapzatára. A tömeg 1956. október 26-án és 27-én hét főn hajtott végre népítéletet. A forradalmat követő megtorlások során hét embert végeztek ki a 26–27-i népítéletekben való részvétel vádjával.

 

 

Emlékezés Misley Emesére Miskolcon, 2014. október 23.

Források:

Horváth Miklós – Tulipán Éva: In memoriam 1956. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006.

Szakolczai Attila: Tömegmozgalmak Miskolcon, 1956. október 22–23. In:Évkönyv VIII. 1956-os Intézet, Budapest, 2000. 303–322.o.

Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. I. 1956-os Intézet–Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2003. 145. o.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás