Tiszta Forrás
2019. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
23 látogató

Látogatások

- ma: 769
- tegnap: 1140
2015.12.09. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

Ferenc pápa homíliája az irgalmasság évét megnyitó szentmisén

Ferenc pápa homíliája az irgalmasság évét megnyitó szentmisén

 

December 8-án a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa megnyitotta az irgalmasság szentévét. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk a szentév megnyitása alkalmából bemutatott szentmisén mondott homíliájának magyar nyelvű fordítását.

 

 

Nemsokára abban az örömben lesz részem, hogy megnyithatom az irgalmasság szent kapuját. Ezt a nagyon egyszerű, ám erősen jelképes mozdulatot Isten igéjének fényében hajtjuk végre, amelyet az imént hallottunk, és amely a kegyelem elsőségére irányítja figyelmünket. Az a fő gondolat ugyanis, mely többször is visszatér ezekben az olvasmányokban, Gábor angyal szavára utal, amellyel egy fiatal, meglepődött és zavarodott lányhoz fordul, rámutatva az őt beborító misztériumra: „Örülj, kegyelemmel teljes” (Lk 1,28).

Szűz Máriának tehát elsősorban az a dolga, hogy örüljön annak, amit az Úr végbevitt benne. Isten kegyelme beborította, és méltóvá tette arra, hogy Krisztus anyja legyen. Amikor Gábor angyal belép házába, a legmélyebb, a minden emberi felfogóképességet meghaladó misztérium is arra szolgáltat neki okot, hogy örüljön, higgyen és ráhagyatkozzon Isten szavára. A kegyelem teljessége átalakítja a szívét, és képessé teszi annak a nagy tettnek a végbevitelére, amely megváltoztatja az emberiség történelmét.

A szeplőtelen fogantatás ünnepe Isten szeretetének nagyságát fejezi ki. Ő nemcsak olyan Isten, aki megbocsátja a bűnt, hanem Máriában odáig megy, hogy megelőzi az eredendő bűnt, amelyet minden ember születésétől fogva magában hordoz. Isten szeretete megelőz, elővételez és megment. A bűn édenkertben elkezdődött történelme beleolvad Isten megmentő szeretetének tervébe. A Teremtés könyvének szavai mindennapi, személyes tapasztalatunkra mutatnak rá. Mindig kísért minket az engedetlenség, ami abban fejeződik ki, hogy életünket Isten akaratától függetlenül akarjuk megtervezni. Az embert folytonosan ez a barátságtalan ellenállás kísérti, az, hogy ellenálljon Isten tervének. Ugyanakkor a bűn történelme is csak a megbocsátó szeretet fényében érthető. Ha minden a bűnhöz kötve maradna, akkor mi lennénk a legkétségbeesettebb teremtmények, ám az az ígéret, hogy Krisztus szeretete győzni fog, mindent az Atya irgalmasságába von. Isten szava, melyet hallottunk, nem hagy kétséget efelől. A Szeplőtelen Szűz kiváltságos tanúja előttünk ennek az ígéretnek és az ígéret beteljesedésének.

Maga ez a rendkívüli szentév is kegyelmi ajándék. Aki belép azon a kapun, felfedezi az Atya irgalmasságának mélységét, aki mindenkit elfogad és mindenki elé személyesen megy. Ő az, aki keres minket! Ő az, aki elénk jön! Ez az év arra szolgál, hogy növekedjen meggyőződésünk az ő irgalmasságában. Mennyire megsértjük Istent és az ő irgalmát, amikor elsőként azt állítjuk, hogy bűneinket megbünteti az ő ítélete, ahelyett, hogy elébe tennénk: bűneinket megbocsátja az ő irgalma (vö. Szent Ágoston: De praedestinatione sanctorum 12, 24)! Igen, így van! Az irgalmat az ítélet elé kell helyeznünk, és Isten ítéletét minden esetben irgalmassága fényében kell néznünk. A szent kapun való átlépés tehát éreztesse meg velünk, hogy részesülünk a szeretetnek, a gyengédségnek ebben a misztériumában. Hagyjunk fel minden félelemmel és szorongással, mert az nem illik ahhoz, aki szeretve van. Éljük át inkább a mindent átalakító kegyelemmel való találkozás örömét.

Ma, amikor itt, Rómában és minden egyházmegyében a világon átlépünk a szent kapun, egy másik kapuról is szeretnénk megemlékezni, arról, amelyet ötven évvel ezelőtt a II. vatikáni zsinat atyái tártak ki a világ felé. Erre az évfordulóra nem csak a zsinati dokumentumok gazdagsága miatt emlékezünk, melyek napjainkig a hitben tett nagy előrehaladásról tanúskodnak. A zsinat elsődlegesen egy találkozás volt. Igazi találkozás az egyház és korunk emberei között. Ezt a találkozást a Szentlélek ereje jellemezte, aki arra indította egyházát, hogy előjöjjön a zátonyok közül, melyek sok éven át magába zárták, hogy lelkesen újrakezdje missziós útját. Ez annak újrakezdése volt, hogy elébe menjen minden embernek oda, ahol él: a városába, az otthonába, a munkahelyére…, ahol csak ember van, az egyháznak el kell érnie, hogy elvigye neki az evangélium örömét, Isten irgalmasságát és megbocsátását. Ezt a missziós indítást folytatjuk tehát évtizedekkel később, ugyanazzal az erővel és lelkesedéssel. A szentév erre a nyitásra indít bennünket, és arra kötelez, hogy ne hanyagoljuk el a II. vatikáni zsinat szellemét, vagyis az irgalmas szamaritánus szellemét, amire Boldog VI. Pál pápa emlékeztetett a zsinat lezárásakor. Amikor ma áthaladunk a szent kapun, vállaljuk fel, hogy magunkévá tesszük a jóságos szamaritánus irgalmasságát.

* * * 

A szent kapu megnyitásának szertartása

Ferenc pápa a szentmise záró könyörgése után levetette a miseruhát, és palástot öltött, majd a diakónus a következő szavakkal fordult a hívekhez:

Fivéreim és nővéreim!
Az eucharisztikus ünneplésben megújítottuk hitünket
Jézusban, a mi Üdvözítőnkben.
Ettől a hittől vezérelve,
és a Szeplőtelen Szűz Mária oltalma alatt
megkezdjük az irgalmasság rendkívüli szentévét.

Kitárul előttünk a szent kapu:
maga Krisztus az, aki az egyház szolgálata által
bevezet minket Isten szeretetének vigaszt nyújtó misztériumába,
ez a mértéket nem ismerő szeretet az egész emberiséget átöleli.

Nyissuk meg szívünket a Szentlélek működése előtt,
élesszük fel magunkban a vágyat, hogy készséges örömmel
megfeleljünk közös keresztény hivatásunknak: az életszentségnek.
 

Ferenc pápa a szabadtéri főoltártól a Szent Péter-bazilika előcsarnokába vonult az asszisztenciával, majd a szent kapu elé lépve a következő imádságot mondta:

Imádkozzunk!
Istenünk, te mindenhatóságodat
főleg irgalmasságoddal és megbocsátásoddal mutatod meg.
Add, hogy az evangélium örömében éljük meg
ezt a kegyelmi esztendőt, 
ezt az irántad és a testvéreink iránti szeretetre alkalmas időszakot.

Áraszd ránk továbbra is Szentlelkedet,
hogy ne fáradjunk bele tekintetünket bizalommal 
afelé fordítani, akinek szívét átszúrtuk,
a te emberré lett Fiad felé, 
aki a te végtelen irgalmad tündöklő arca,
biztos menedék mindnyájunk, bűnösök számára,
akik rászorulunk a megbocsátásra, a békére,
a felszabadító és üdvözítő igazságra.

Ő a kapu, akin keresztül hozzád jövünk, 
aki a vigasztalás kiapadhatatlan forrása vagy mindenki számára,
és alkonyt nem ismerő szépség, 
tökéletes öröm a vég nélküli életben.

Járjon közben értünk a Szeplőtelen Szűz,
a húsvéti győzelem első és tündöklő gyümölcse,
az új ég és új föld ragyogó hajnala, 
földi zarándoklásunk boldog kikötője.

Neked, mennyei, szent Atyánk, 
Fiadnak, Megváltónknak,
a Szentléleknek, a Vigasztalónak 
minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.

Ámen.
 

Ezt követte a szent kapu megnyitásának rövid szertartása, melynek során a pápa és a hívek egymást felváltva imádkozták a zsoltárverseket:  

– Ez az Úr kapuja.

– Belépnek rajta az igazak.

– Nyissátok meg az igazságosság kapuit!

– Belépek rajtuk, hogy hálát adjak az Úrnak.

– Nagy irgalmadból belépek házadba, Uram.

– Leborulok szent templomod felé.

A Szentatya felment a lépcsőkön, kinyitotta a szent kaput, és a küszöbön csendben imádkozott. Azután ő egyedül belépett a bazilikába. Ferenc pápa után Benedek emeritus pápa is belépett a szent kapun egykori titkára, Georg Gänswein érsek kíséretében. Botjára támaszkodva lépett a küszöbre, majd rövid imádság után belépett ő is a bazilikába, ahol Ferenc pápa köszöntötte őt, majd testvéri kézfogással üdvözölték egymást. Őket követték a koncelebrálók, majd a szerzetesek és a világi hívek képviselői, élükön Sergio Mattarella olasz köztársasági elnökkel és Matteo Renzi olasz miniszterelnökkel.

Ferenc pápa a középső oltár felé fordulva megállt, és elénekelték az irgalmasság szentévének himnuszát:

Misericordes sicut Pater!

1. Adjunk hálát az Atyának, mert jó,
– irgalma örökké megmarad!
Bölcsességgel alkotta a világot,
– irgalma örökké megmarad!
Vezeti népét a történelemben,
– irgalma örökké megmarad!
Megbocsát gyermekeinek, és elfogadja őket,
– irgalma örökké megmarad!

2. Adjunk hálát a Fiúnak, a népek világosságának,
– irgalma örökké megmarad!
Ő hússzívvel szeretett minket,
– irgalma örökké megmarad!
Tőle kapunk, neki adjuk magunkat,
– irgalma örökké megmarad!
Nyíljon meg szívünk az éhezők és szomjazók előtt,
– irgalma örökké megmarad!

3. Kérjük a Lélektől a hét szent ajándékot,
– irgalma örökké megmarad!
ő minden jó forrása, édes felfrissülés,
– irgalma örökké megmarad!
Általa megerősítve, mi is erősítsünk meg másokat,
– irgalma örökké megmarad!
A szeretet remél, és mindent elvisel,
– irgalma örökké megmarad!

4. Kérjük a békét minden béke Istenétől,
– irgalma örökké megmarad!
A föld várja Isten országának evangéliumát,
– irgalma örökké megmarad!
Kegyelem és öröm az osztályrésze annak, aki szeret és megbocsát,
– irgalma örökké megmarad!
Új ég és új föld lesz,
– irgalma örökké megmarad!

Az oltár előtt Ferenc pápa a következő imádságot mondta:

Mennyei, szent Atyánk,
aki irgalomban gazdag és szeretetben hatalmas vagy,
egész szívünkből dicsérünk téged,
és hálát adunk neked, mert elhalmozol minket ajándékaiddal.
Tekints ránk, akik ma kinyitottuk ezt a szent kaput,
és örömmel eltelve elindítottuk ezt a jubileumi időszakot.
Kérünk, add meg mindazoknak,
akik bűnbánó lélekkel, új elkötelezettséggel és gyermeki bizalommal
átlépik az irgalmasság kapuját,
hogy erősen megtapasztalják atyai gyengédségedet,
megkapják a megbocsátás kegyelmét,
hogy tanúságot tegyenek – szavukkal és tetteikkel –
irgalmasságod arcáról,
a mi Urunkról, Jézus Krisztusról,
aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

Ámen.

A szertartás a Szentatya áldásával ért véget.


Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: ANSA; Giubileo in Misericordia/Facebook

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás