Tiszta Forrás
2018. december 11.   
Névnap: Árpád, Árpádina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Napi intelem: • • • Egy olyan világban, ahol szinte mindenki folyton álarcot visel, megtisztelő kiváltság, ha valaki megmutatja neked a lelkét. (ismeretlen szerző) • • •

Jelen van

0 felhasználó
24 látogató

Látogatások

- ma: 222
- tegnap: 881
2015.12.25. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

Ferenc pápa: „Ma megszületett Isten Fia: minden megváltozik”

Ferenc pápa: „Ma megszületett Isten Fia: minden megváltozik”

 

 

Űzzünk el minden szomorúságot, mivel a kisded Jézus a szív valódi vigasztalója – hangsúlyozta Ferenc pápa a szenteste a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén. A szentatya homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

 

 

„Nagy fény” ragyog fel ezen az éjszakán (Iz 9,1); Jézus születésének a fénye ragyog mindannyiukra. Mennyire igazak és aktuálisak Izajás próféta szavai, amelyeket az imént hallottunk: „nagy ujjongással töltesz el, kitörő örömet adsz” (9,2)! A szívünk már akkor is telve volt örömmel, amikor erre a pillanatra vártunk; most azonban megsokszorozódik és túlcsordulóvá lesz ez az érzés, mivel az ígéret beteljesült, végre megvalósult. Az öröm és az ujjongás biztosítanak afelől, hogy az üzenet, melyet ennek az éjszakának a misztériuma hordoz, valóban Istentől származik. Nincs hely kétségnek; hagyjuk csak azt a szkeptikusokra, akik, mivel szüntelenül csak az észhez irányozzák kérdéseiket, soha nem találják meg az igazságot. Nincs helye a közömbösségnek, amely annak a szívében uralkodik, aki nem képes szeretni, mivel attól fél, hogy elveszít valamit. Űzzünk el minden szomorúságot, mivel a kisded Jézus a szív valódi vigasztalója.


Ma megszületett Isten Fia: minden megváltozik. A világ Üdvözítője emberi természetünk részesévé válik, nem vagyunk többé magányosak és elhagyottak. A Szűz az új élet princípiumaként ajánlja fel nekünk a Fiát. Az igazi világosság megvilágosítja létezésünket, amelyet gyakran magába zár a bűn árnyéka. Fedezzük fel ma újra, hogy kik vagyunk! Ezen az éjszakán kinyilvánul előttünk az út, amelyet be kell járnunk, hogy elérjük a célunkat. Most fel kell hagynia minden félelemnek és rémületnek, mivel a fény megmutatja nekünk az utat Betlehembe. Nem maradhatunk ernyedtek. Nem szabad állva maradnunk. El kell indulnunk, hogy meglássuk jászolba fektetett Üdvözítőnket. Íme, az öröm és az ujjongás oka: ez a gyermek „értünk született”, „nekünk adatott”, ahogyan Izajás hirdeti (vö. 9,5). A népre, amely kétezer éve bejárja a földkerekség minden útját, hogy az összes embert részesévé tegye ennek az örömnek, azt a küldetést bízták, hogy ismertesse fel a „Béke Fejedelmét”, és az ő hatékony eszközévé váljon a nemzetek között.
 


Amikor tehát halljuk, hogy Krisztus születéséről beszélnek, akkor maradjunk csöndben, s engedjük, hogy maga ez a Gyermek szólaljon meg; véssük bele szíveinkbe a szavait, közben pedig ne fordítsuk el tekintetünket az Ő arcától. Ha karjaink közé vesszük, s megengedjük, hogy átöleljen minket, elhozza nekünk a szívbéli békét, amelynek soha nem lesz vége. Ez a Gyermek megtanítja nekünk, mi valóban lényeges az életünkben. A világ szegénységében születik meg, mert Ő és a családja nem talál helyet a szálláson. Egy istállóban lel nyugalomra és támogatásra, állatoknak szánt jászolba fektetik. És mégis ebből a semmiből emelkedik fel Isten dicsőségének a fénye. Innen indul az egyszerű szívű emberek számára az igazi megszabadulás és az örök felszabadítás. Ebből a Gyermekből, aki arcán hordja az Atyaisten jóságának, irgalmasságának és szeretetének vonásait, forrásozik mindannyiunk, az ő tanítványai számára – Szent Pál szavai szerint – a kötelezettség, hogy „szakítsunk az istentelenséggel” és a világ gazdagságával, hogy „becsületesen, buzgón és szentül” éljünk (Tit 2,12).


Egy társadalomban, amelyet gyakran megrészegít a fogyasztás és az élvezet, a bőség és a luxus, a látszat és a nárcizmus, Ő arra hív minket, hogy józanul viselkedjünk, vagyis egyszerűen, kiegyensúlyozottan, egyenesen, a lényeges megragadására és megélésére képesen. Egy világban, amely sokszor kemény a bűnössel, ám gyenge a bűnnel szemben, szükség van arra, hogy ápoljuk az igazságosságnak, Isten akarata keresésének és gyakorlatra váltásának az erős érzékét. A közömbösség kultúrájában, amely nem kevésszer végül kegyetlennek bizonyul, életstílusunk legyen inkább jámborságtól, empátiától, együttérzéstől, irgalmasságtól áthatott, s merítsen nap mint nap az imádság kútjából.

Ahogy a betlehemi pásztorok esetében, úgy a mi szemeink is teljenek el megrendüléssel és csodálattal, amikor a kisded Jézusban Isten Fiát szemléljük. Előtte pedig fakadjon fel szívünkből a fohászkodás: „Mutasd meg nekünk, Uram, a te irgalmadat, és add meg nekünk az üdvösséget” (Zsolt 85,8).

***


Ferenc pápa a karácsony vigíliájának ünnepi szentmiséjét este fél tíztől mutatta be Rómában a Szent Péter-bazilika katedraoltáránál. Az eredetileg éjfélkor bemutatott misét II. János Pál pápaságának utolsó éveiben hozták korábbra.

A szentmisére több ezer olasz és külföldi zarándok érkezett. A bazilikába belépők a mise alatt is nyitva tartó szent kapun haladtak át, amelyet Ferenc pápa december 8-án nyitott meg.


A mise kezdete előtt felhangzott a Kalenda, a Karácsonyt hírül adó ének. A szentmisében spanyolul imádkoztak a megváltásért, arabul a papságért, latinul a törvényhozókért, franciául - a párizsi terrortámadások után - az emberi méltóságért és békéért, kínaiul - az irgalmasság szentévének karácsonyán - a szegényekért, arámi nyelven a hitetlenekért és bűnösökért. Az adományokat a kontinenseket képviselő gyerekek vitték az oltárhoz. A bazilika főoltáránál elhelyezett jászolba Ferenc pápa fektette be a Gyermek Jézus szobrát.

A Szent Péter tér közepén épített betlehemben éjfélkor helyezik el a Gyermek Jézus szobrot, amelyet egy vatikáni dolgozó gyereke tesz be a jászolba. A betlehem idén az észak-olaszországi Trentino ajándéka, a mellette álló 25 méter magas fenyőfa Bajorországból érkezett.

Fordította: Török Csaba

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

„Nagy fény” ragyog fel ezen az éjszakán (Iz 9,1); Jézus születésének a fénye ragyog mindannyiukra. Mennyire igazak és aktuálisak Izajás próféta szavai, amelyeket az imént hallottunk: „nagy ujjongással töltesz el, kitörő örömet adsz” (9,2)! A szívünk már akkor is telve volt örömmel, amikor erre a pillanatra vártunk; most azonban megsokszorozódik és túlcsordulóvá lesz ez az érzés, mivel az ígéret beteljesült, végre megvalósult. Az öröm és az ujjongás biztosítanak afelől, hogy az üzenet, melyet ennek az éjszakának a misztériuma hordoz, valóban Istentől származik. Nincs hely kétségnek; hagyjuk csak azt a szkeptikusokra, akik, mivel szüntelenül csak az észhez irányozzák kérdéseiket, soha nem találják meg az igazságot. Nincs helye a közömbösségnek, amely annak a szívében uralkodik, aki nem képes szeretni, mivel attól fél, hogy elveszít valamit. Űzzünk el minden szomorúságot, mivel a kisded Jézus a szív valódi vigasztalója.


Ma megszületett Isten Fia: minden megváltozik. A világ Üdvözítője emberi természetünk részesévé válik, nem vagyunk többé magányosak és elhagyottak. A Szűz az új élet princípiumaként ajánlja fel nekünk a Fiát. Az igazi világosság megvilágosítja létezésünket, amelyet gyakran magába zár a bűn árnyéka. Fedezzük fel ma újra, hogy kik vagyunk! Ezen az éjszakán kinyilvánul előttünk az út, amelyet be kell járnunk, hogy elérjük a célunkat. Most fel kell hagynia minden félelemnek és rémületnek, mivel a fény megmutatja nekünk az utat Betlehembe. Nem maradhatunk ernyedtek. Nem szabad állva maradnunk. El kell indulnunk, hogy meglássuk jászolba fektetett Üdvözítőnket. Íme, az öröm és az ujjongás oka: ez a gyermek „értünk született”, „nekünk adatott”, ahogyan Izajás hirdeti (vö. 9,5). A népre, amely kétezer éve bejárja a földkerekség minden útját, hogy az összes embert részesévé tegye ennek az örömnek, azt a küldetést bízták, hogy ismertesse fel a „Béke Fejedelmét”, és az ő hatékony eszközévé váljon a nemzetek között.
 


Amikor tehát halljuk, hogy Krisztus születéséről beszélnek, akkor maradjunk csöndben, s engedjük, hogy maga ez a Gyermek szólaljon meg; véssük bele szíveinkbe a szavait, közben pedig ne fordítsuk el tekintetünket az Ő arcától. Ha karjaink közé vesszük, s megengedjük, hogy átöleljen minket, elhozza nekünk a szívbéli békét, amelynek soha nem lesz vége. Ez a Gyermek megtanítja nekünk, mi valóban lényeges az életünkben. A világ szegénységében születik meg, mert Ő és a családja nem talál helyet a szálláson. Egy istállóban lel nyugalomra és támogatásra, állatoknak szánt jászolba fektetik. És mégis ebből a semmiből emelkedik fel Isten dicsőségének a fénye. Innen indul az egyszerű szívű emberek számára az igazi megszabadulás és az örök felszabadítás. Ebből a Gyermekből, aki arcán hordja az Atyaisten jóságának, irgalmasságának és szeretetének vonásait, forrásozik mindannyiunk, az ő tanítványai számára – Szent Pál szavai szerint – a kötelezettség, hogy „szakítsunk az istentelenséggel” és a világ gazdagságával, hogy „becsületesen, buzgón és szentül” éljünk (Tit 2,12).


Egy társadalomban, amelyet gyakran megrészegít a fogyasztás és az élvezet, a bőség és a luxus, a látszat és a nárcizmus, Ő arra hív minket, hogy józanul viselkedjünk, vagyis egyszerűen, kiegyensúlyozottan, egyenesen, a lényeges megragadására és megélésére képesen. Egy világban, amely sokszor kemény a bűnössel, ám gyenge a bűnnel szemben, szükség van arra, hogy ápoljuk az igazságosságnak, Isten akarata keresésének és gyakorlatra váltásának az erős érzékét. A közömbösség kultúrájában, amely nem kevésszer végül kegyetlennek bizonyul, életstílusunk legyen inkább jámborságtól, empátiától, együttérzéstől, irgalmasságtól áthatott, s merítsen nap mint nap az imádság kútjából.

Ahogy a betlehemi pásztorok esetében, úgy a mi szemeink is teljenek el megrendüléssel és csodálattal, amikor a kisded Jézusban Isten Fiát szemléljük. Előtte pedig fakadjon fel szívünkből a fohászkodás: „Mutasd meg nekünk, Uram, a te irgalmadat, és add meg nekünk az üdvösséget” (Zsolt 85,8).

***


Ferenc pápa a karácsony vigíliájának ünnepi szentmiséjét este fél tíztől mutatta be Rómában a Szent Péter-bazilika katedraoltáránál. Az eredetileg éjfélkor bemutatott misét II. János Pál pápaságának utolsó éveiben hozták korábbra.

A szentmisére több ezer olasz és külföldi zarándok érkezett. A bazilikába belépők a mise alatt is nyitva tartó szent kapun haladtak át, amelyet Ferenc pápa december 8-án nyitott meg.


A mise kezdete előtt felhangzott a Kalenda, a Karácsonyt hírül adó ének. A szentmisében spanyolul imádkoztak a megváltásért, arabul a papságért, latinul a törvényhozókért, franciául - a párizsi terrortámadások után - az emberi méltóságért és békéért, kínaiul - az irgalmasság szentévének karácsonyán - a szegényekért, arámi nyelven a hitetlenekért és bűnösökért. Az adományokat a kontinenseket képviselő gyerekek vitték az oltárhoz. A bazilika főoltáránál elhelyezett jászolba Ferenc pápa fektette be a Gyermek Jézus szobrát.

A Szent Péter tér közepén épített betlehemben éjfélkor helyezték el a Gyermek Jézus szobrot, amelyet egy vatikáni dolgozó gyereke tett be a jászolba. A betlehem idén az észak-olaszországi Trentino ajándéka, a mellette álló 25 méter magas fenyőfa Bajorországból érkezett.

Fordította: Török Csaba

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás